Igazán nem kellett sokáig várni arra, hogy a köztársasági elnök országos tesztelés előkészítetlenségére vonatkozó megfontolt szavaira kellőképpen felkapja a vizet, s rögvest meg is nyilvánuljon az önérzetében sértett Matovič-garnitúra.
Elsőként Milan Krajniak munkaügyi miniszter sietett reagálni, aki szerint „egy jó hadvezérnek utolsóként kell kapitulálnia, nem elsőként”. Kár, hogy ő maga nem rendelkezik egy jó hadvezér képességeivel és nem fogta fel, hogy
az államfő s egyben a hadsereg főparancsnoka ebben az esetben nem kapitulált, hanem ráébredve a haditerv hiányosságaira, s a kormány zsaroló magatartásának helytelenségére, okosan módosítani kívánt azon a siker és a méltányosság érdekében. Ezt pedig kapitulációnak minősíteni meglehetősen beszűkült látókörre vall.
Természetesen Jaroslav Naď védelmi miniszter sem maradt csendben, bokros szervezési teendői közepette is jutott ideje, hogy megüzenje: „Valóban azt gondoltam, hogy mindnyájan egy csónakban evezünk”. Bizonyára szándékosan feledkezett meg arról, hogy, észérvekre csak észérvekkel érdemes reagálni, nem pedig elcsépelt frázisokkal.
Ugyanis akkor lehetett volna egy csónakban történő evezésre bírni az ország népét és a józanabbul gondolkodó politikusokat is, ha hasonló megfontolt kommunikációt folytatnak, mint a köztársasági elnök és nem szankciókkal akarják „önkéntes” tesztelésre kényszeríteni az embereket, még akkor is, ha esetleg nekik arra a legjobb szándék mellett sem lesz lehetőségük.
S azt sem volt nehéz borítékolni Igor Matovič korábbi megnyilvánulásai alapján, hogy nem lesz hajlandó az okos érvekre hallgatni, hanem továbbra is kitart rögeszmés elképzelése mellett, melynek kivitelezéséhez a korábban porig alázott egészségügyi dolgozók segítségét várja.
Emellett természetesen nem maradhatott el a tőle megszokott vádaskodás sem, ismét felelőtlen embereket emlegetett, akik úgymond szándékosan megfertőzik embertársaikat, rögeszmésen elzárkózva attól, hogy felfogja, itt nem arról van szó, hogy bárki is meg akar fertőzni bárkit is, hanem hogy ezzel a kommunikációval és hozzáállással ez az egész kezdettől fogva kudarcra volt ítélve.
Ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy legyen bár a holnapi akció bármekkora fiaskó, legyen bármekkora a káosz és szervezetlenség, álljanak bármilyen hosszú sorokban órákon át az emberek, a Matovič-féle kommunikáció sikerként könyveli majd el az „önkéntes, önkényes” akciót.
Ahhoz viszont sajnos nincs szükség tesztelésre, hogy az ilyen hozzáállás kórképe tűpontosan kirajzolódjon előttünk.
Mint ahogy a közhangulat romlásának és az emberek fokozódó elkeseredettségének méréséhez sincs szükség tesztelésre, s annak megállapítására sem, hogy ezt milyen mértékben idézte elő a vírushelyzet és milyen mértékben járultak hozzá az átgondolatlan intézkedések és a kormány, illetve személy szerint a kormányfő rossz kommunikációja.
Mindez mérhető azzal is, hogy a kormányfő, aki korábban meg volt győződve róla, hogy szinte egyáltalán nem lesz szüksége testőrségre, az Aktuality.sk információi szerint most a személyét ért fenyegetések és közelebbről meg nem határozott okok miatt kormányzati limuzinjából hamarjában átült egy páncélozott járműbe …
