Soha jobbkor! Soha jobbat! – jutott eszembe a mondás, amikor szinte egyetlen kíváncsi lélegzetvétellel végighallgattam a Gold Record Music Kft. „Teremts bennünk csendet” c. CD-jét. A 76 gyönyörű, lélekmélyben, istenszomjúságban formálódott imát, hitvallást kiváló színművészeink, előadóink imaérettséget és imaérzékenységet kifejező hangján vehettem sorra.
Soha jobbkor? Igen, hiszen a keresztyén imatörténelem nemcsak egyházi imakultúrát, hanem keresztyén európai és világkultúrát, civilizációt teremtő kincsei apró lélekerőműként a belső szobában, a lélek „karanténjaiban” fogantak, s a mai belső szobákba szorulókat kiváltképpen megszólítják. Remek időzítés ennek a CD-nek a kiadása éppen napjaink kényszerű kagylózártságában,
s még inkább azért, mert hozzásegít, hogy ebben a szokatlan élet- és világhelyzetben is legyenek mindennap ünnepi pillanataink, s mindennek ellenére feledhetetlen adventi és karácsonyi lelki élményeink.
Soha jobbat? Igen, mert évezredes tapasztalás, személyesen megélhető valóság az, amit eleink megfogalmaztak, s az imádság kultúrájának, napi gyakorlatainak segítségével szó szerint túléltek mindent.
Üldözést, járványokat, háborúkat, betegségeket, történelmi viharokat, személyes sorsszakadékokat. Hiszen mi is az imádság? Legegyszerűbb megfogalmazással: a lélek lélegzetvétele, belekapaszkodás Istenbe, a jelenlétébe. A bibliai nagy imádkozók is ezt tették. Az ó-, és újszövetség imapéldaadói. Csak néhányat említve: Mózes, Anna, Debóra, Dávid, Dániel, Nehémiás, vagy Mária, Jézus anyja, s a csúcson az Úr Jézus. Majd keresztyén imakultúrkörünk nagy imádkozói, kezdve az egyiptomi vagy szír pusztai remetékkel, akik már imatankönyvet fogalmaztak meg a 2. században.
Reformátorainkon át katolikus, protestáns magyar imádkozóinkig, Lorántffy Zsuzsannáig, Árva Bethlen Katáig, Szikszai hit- és nemzetőrző öreg imakönyvéig, milliók lelki eledeléig.
Jól tudták ők és gyakorolták is: az imádság a lélek meghitt társalkodása Istennel, hódolás a Királyok Királya előtt. Mert tisztában voltak azzal, hogy az emberi lélek imádásra teremtetett, de nem mindegy, kit, mit, hogyan imád.
Mert ismerték és betartották a szellemi tisztaságban és lendületben, alkotó összeszedettségben megtartó Tízparancsolat idegen istenektől visszatartó preventív parancsát. Meg azt is tudták, amit imádkozó Széchenyink fogalmazott meg találóan: az ember akkor a legnagyobb, amikor térdel. S nem volt számukra ismeretlen az ősi sejtelem: a virág attól virág, hogy kibontja szirmait, a patak attól patak, hogy éltetően tiszta vizet csörgedeztet medrében, az ember pedig attól ember, hogy imádkozik.
Gyönyörű és gyakorlatilag is életben tartó erőforrás az ima-CD 76 lelki lélegzetvétele, mert segítségükkel imaiskolába iratkozhatunk be, vagy tovább iskoláztathatjuk magunkat, felsőbb imaosztályba lépve.
A CD imáin a rendszerező gondolkodás, az átgondolt imaszerkezet tükröződik. Így megtapasztaljuk az oratio, ősi latin elnevezéssel az imádság gyógyító erejét. S még valamit, ami az imatapasztalások, az imameghallgatás hitében és bizonyosságában megmarad alapvető, kortalan igazságként: ultima ratio – oratio. Azaz: ha már nem marad más értelmes, bölcs lépés, mozdulat, leheletfinom rezdülés számunkra az életben, még akkor is marad az ima. Ahogyan a keresztyénség történelmén győzedelmes személyes és közösségi, egyházi és nemzeti valóságként, igazi, elvehetetlen szellemi-lelki aranytartalékként húzódik végig mindmáig, s él tovább az imahallgatók és imádkozók lelkében az igazság: jó dolog imaszóval érkezni meg Istenhez, reggel és este. És jó dolog vigasztaló, megerősítő és felemelő imák mondása, elsóhajtása közben beleroskadni az Ő kezébe. Mert akkor bizonyosan lesz folytatás – ébredésünk után reggel vagy ébredésünk után odaát, abban az örök világban, amelynek illatát, fényét, szem nem látott, szív nem is sejtett valóságát is átlengi az ima, a mi földi-mennyei útravalónk, kísérőnk. Valami, ami az ittlétben és az ottlétben, a túlnani létben is értékét őrző „valuta”. A mennyei Jeruzsálemben a szentek, az angyalok és a boldog lelkek örök hallelujával, énekelt imával hódolnak a Királyok Királya, az Uraknak Ura, Örökkévaló Istenünk és az Örökkévaló Bárány előtt. Erről szól a Biblia földi záró, mennyei világokra nyitó könyve, a Jelenések, az Apokalipszis.
Boldog szívvel és igazságot befogadó lélekkel mondhatjuk: az ima örök kincsünk, örök javunk, s ezt sejteti meg velünk ez a nagyszerű CD-is. Prima et ultima ratio – oratio. A csupa ész világban, a racionalizmus technikai civilizációjában is ember voltunkat őriző égi eszközünk az imádság, amivel jó kezdeni a napot (prima ratio) és fenséges, nyugtató pillanat ezzel zárni (ultima ratio) azt. Az elsőt és az utolsót a földi életben. Mert ez mindig kéznél, léleknél van!
A CD keltette fenti elragadtatott értékelő „kritika” után most én is követem az ékes és szép rendet a felvételek rendjében, hogy bepillantást adjak Olvasóinknak. Megemlítem azt az ugyancsak fontos sajátosságot, hogy milyen találó képi illusztrációk taglalják az imákat. A pohár tiszta víz és a melléje tett kenyérszelet képe egyértelműen bizonyítja: elemi szükségletünk az ima. S miként a gyertya fénye a sötétségben, eligazítás, lelki és tényleges lépéseink szövétneke is. Hogy el ne tévelyedjünk bálványgyártó szívünk balgasága, idegen istenek utáni ácsingózásaink közben.
Vagy az írótoll, amelynek hátterében felsejlik az izzó csipkebokor istenjelenése, mintegy a Láthatatlanról, a Vagyok, aki vagyok-ról érzékeltetve, hogy minden leírt imaszavunk forrása a belső istenélmény, a szentség örökké bennünk, mögöttünk izzó valósága, ami egyszerre vonzó és megrettentő (fascinosum et tremendum). Az a csipkebokor az örök Isten transzcendens valóságának, lényének földi, érzékelhető valósága, immanenciája. Maga a legnagyobb létcsoda, Isten örökléte földi jelenlétvillanásában. Egy izzó csipkebokor eléghetetlenségében. A jászolbölcső, a testet öltött Ige, Jézus Krisztus földi létformájában. Igen, a CD képei megragadó, Istenhez hívogató alkotások. Ez a képi remeklés Szabó Zsófi grafikusművész kreativitását dicséri.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A CD imaszerkezetét többféle módon lehet variálni, rendezni. Ez is jótékony technikai lehetőség. Alapvetően a 76 ima, hitvallás négy nagy csoportra osztható. Vannak egyetemes imák (elsőként a Mi Atyánk, vagy Úri Ima, Niceai Hitvallás, Apostoli Hitvallás). Aztán jellegzetesen katolikus imák, nagy katolikus imádkozóktól (Az angyali üdvözlet vagy Üdvözlégy, Suenens bíboros, Josef Ratzinger, Kalkuttai Szent Teréz, Thomas Merton, Szent II. János Pál, Clairvaux-i Szent Bernát, XXIII. János, Pio atya, Szent Ágoston, és közel 25 ima szerző megjelölése nélkül). Külön csoportot alkotnak a református imák a többi közé iktatva (Kálvin János, Cseri Kálmán, Hajdú Zoltán Levente, és közel 20 ima szerző megjelölése nélkül).
Majd az evangélikus imák (Luther Márton, S. Kierkegaard, Urbán Ernő, és közel 15 ima szerző megjelölése nélkül). Külön kategóriaként említem meg a különböző élethelyzetekben, lélekállapotokban fogant kérő, hálaadó imákat, minden felekezetből (Adj egészséget nekem!, Békesség, Gondviselés, mindennapi kenyér, kísértés, szenvedés, reménység, reggelre, estére, megújulás, hétköznapi kihívások között, házastársak, barátok, aggodalmaskodás, szeretet, hit).
Szépen végig kíséri a CD szerkezete az egyházi év ünnepi állomásait, a világkeresztyénség közös és a felekezetek saját piros betűs ünnepszakait (advent, karácsony, újév, böjt, nagyhét, húsvét, pünkösd, reformáció). Bizonyára nem véletlen, hanem a felekezeti kötődést is érzékeltetheti, hogy kik melyik hitközösség imakincsét szólaltatják meg.
Katolikus imákat Bajza Viktóra, Dunai Tamás, Kökényessy Ági, Németh Borbála, Kiss Mari. A református imakincset Bencze Ilona, Nagy Sándor, Hűvösvölgyi Ildikó, Gundel Takács Gábor előadásában hallhatjuk. Az evangélikus imaörökséget Galbenisz Tomasz, Kautzky Armand, Kökényessy Ágnes tolmácsolja. Minden előadó imádságot hitelesítő személyes imaérettséget és azonosulást visz bele imaelőadásába, ez még külön értéket ad hozzá az időtlen imakincshez. A személyes hangsúly – a lélekazonosulás hallható rezonanciájaként. S amit alig lehet túldicsérni: a valóban hiánypótló CD finanszírozása állami és egyházi támogatás nélkül, a kiadó saját forrásából történt, igazán méltóan tartalmához. A CD forgalmazásából befolyó minden forint karácsonyi ajándék lesz, az Ökumenikus (ügyeljünk az írásmódra: nem Ökomenikus!) Segélyszolgálat humanitárius, keresztyén szeretetszolgálatát támogatja. Nyereségorientált, és a pandémia miatt megszeppent, kissé besokallt és besokkolt világunkban ez sem semmi!
Köszönet ezért a mennyei-földi jó lelki ízekkel megajándékozó CD-meglepetésért a Gold Record Music Kft.-nek, melynek ügyvezető igazgatója, Molnár Gábor elmondta: „Én vallásos vagyok, de azon kívül, hogy a mindennapi életben tartom a vallási szabályokat, a munkámba ezt kevéssé vittem bele eddig. Most egy olyan együttállás alakult ki, amiben ez összekapcsolódott. Ettől függetlenül ez a gyűjtemény nem egy vallási promóció, inkább egy reakció arra, ami a vírus miatt az emberek lelkében kialakult.” Akárhogyan is, soha jobbkor, soha jobbat igazgató úr! Mindenkinek csak ezt mondhatom Ágoston egyházatya Bibliát népszerűsítő szavának (Vedd és olvasd!) mai változataként: Vedd és hallgasd! Ünnepibb lesz tőle a lelked, az advented, karácsonyod! És valakinek ajándékot adsz, ha megveszed.
Az imádság-gyűjtemény meghallgatható online is:
