A kassai Thália Színház bemutatta Karol Wojtyla „Nem félni a szeretettől” című oratóriumjátékát.
Nem félni a szeretettől – Felettébb merész vállalkozás Karol Wojtylát elővenni, különösen annak tűnik egy, elsősorban tájolásra szakosodott kisebbségi színháznak. Arról már nem is beszélve, hogy 2012 elején családról és szeretetről beszélni, talán még a templomban is lehetetlen vállalkozásnak tűnik, nem még egy színházban. Kassán a lehetetlent kísérelték meg, amelyből emlékezetes, sokunk számára erőt adó előadás született.
Karol Wojtyla, a későbbi II. János Pál pápa a vallás mellett az irodalommal is egy életre eljegyezte magát, s még egyetemista barátaival megalapította a Fiatal Művészek Klubját, ahol irodalmi és szerzői esteket rendeztek, lapot szerkesztettek. Első színdarabját is ekkor írja Albert barát (Isten testvérkéje) címmel a Rapszodikus Színház részére. A megszállt országban (1941-et írunk) korántsem volt ez veszélytelen vállalkozás, s a megtorlást elkerülendő minden alkalommal más-más háznál léptek fel. Irodalmi munkásságát aktív papi éveiben is folytatja, Az aranyműves boltját már krakkói érsekként írta 1956-ban, s azt négy évvel később publikálta a Znak című folyóirat. Ezt követően számos színházi és rádiójáték adaptációja vált ismertté, 1987-ben Michel Anderson rendezésében, Burt Lancaster (az aranyműves szerepében) és Andrea Occhipinti szereplésével film készült belőle. Magyarul Újvidéken jelent meg Balássy Péter fordításában, míg színpadi ősbemutatója a budapesti Szent Kereszt templomban volt 1980-ban, az akkor már pápa születésnapján. Kohut Magda, Raksányi Gellért és Szokolay Ottó mellett Venczel Vera játszotta az egyik főszerepet, aki így emlékszik a bemutatóra: „Fantasztikus élmény volt, nemcsak a költőien szép szöveg, hanem az a felfokozott érdeklődés is, az az áhítatos csend, ahogyan hallgatták. Az ember érezte azt a csodálatos áramkört, ami a szereplőket és a közönséget valami emberentúli régióba emel. Templomban játszottunk – de hát nem templom-e a színház is, ha az igazi művészet szólal meg benne?!” 11 évvel később Soós Péter rendezésében Mensáros Lászlóval, Kubik Annával és Cserhalmi Györggyel tévéjáték is készül belőle, de a Thália Stúdióban Kazimír Károly és Emőd György is színre viszi. Ezt követően Zalaegerszegen (Sárdi Dóra) és Kecskeméten (Cseke Péter) is kísérletet tesz a darab színrevitelére, de ez utóbbi képtelen volt arról meggyőzni, hogy Wojtyla oratóriumjátéka felvezethető-e modern, a kor követelményeit kielégítő színpadi vállalkozásként. A belőle készült tévéváltozat legfeljebb becsukott szemmel, hangjátékként lehetne működőképes.
Holott téved, aki azt hiszi, hogy Wojtyla a színdarabjaiban is prédikációkat ad elő (Az aranyműves boltja mellett A mi Urunk testvére című drámáját is gyakran előveszik, amelyet Wojtyla még a negyvenes évek második felében írt Adam Chmelowski lengyel festőművész élete alapján. Hőse az impresszionizmus egyik előfutárának számít hazájában, aki művészi sikerei csúcsán, 32 éves korában azonban abbahagyja a festészetet, belép Szent Ferenc harmadrendjébe, és a szegények szolgálatára szenteli életét. A pápa megvallotta, Chmelowski példája nagy hatással volt rá, amikor színészi pályáját a papi hivatás kedvéért elhagyta), Az aranyműves boltja egy kétgenerációs családi történetet mesél el, amelyben nem titkolja szilárd vallásos meggyőződését, amelynek alfája és ómegája a szeretet és a hit. A legszemélyesebb vallomás ez, amely három részből áll (A jelek, A vőlegény, A gyermek), Teréz és András (Szoták Andrea és Nádasdi Péter) szerelmével indul, Anna és István (Márkus Judit és Illés Oszkár) sikertelen házasságával folytatódik, hogy a végén egybeforrjon a két család gyermekeinek, Kristófnak és Mónikának (Ollé Erik és Rák Viktória) a szerencsés találkozásával. S a keretet az aranyműves boltja adja meg, az időtlen korú zsidó kereskedő nagy idők tanúja (teljesen lényegtelen, hogy az előadás nem tér el a darab konkrét időpontjától, s a Reichstag felgyújtásával indul), aki összeköti a múltat a jelennel és a jövővel. „Ezeknek az aranygyűrűknek a súlyát nem a fém adja meg, hanem az ember fajsúlya, külön-külön mindegyikőtöké és a kettőtöké együtt. A jegygyűrűknek csak párosan van súlyuk” – mondja, s mit tehetnénk mi ehhez hozzá?
Czajlik József, a színház igazgatója egy fiatal lengyel rendezőnőt, Joanna Zdrada Bielt kérte fel a darab színrevitelére (a rendező Pozsonyban végzett, s a kassai Állami Színházban Sigarjev Búgócsigáját rendezte, de dolgozott már Osztraván, Pozsonyban és Katowicében is), aki nem félt hozzányúlni Wojtyla mégiscsak szövegközpontú, oratóriumként megírt darabjához, s szinte újraalkotja, a saját képére formálta azt. A történetet keretben kapjuk, s a három pár és az aranyműves mellett angyalokkal találkozunk, akikkel bizonyára valamennyien találkoztunk már az életünk során, s akik által időről időre üzennek nekünk. Ádám angyal (Petrik Szilárd) és a névtelen, Fekete angyal (Flórián Róbert Szabolcs) mellett a többnyire a színpad két oldalán álldogáló kórus hivatott a cselekmény zökkenőmentes lebonyolítására, de amíg a két kiemelt angyalt a rendezőnő ellátja ötletekkel, a kórussal teljesen tanácstalan marad. Nagy kár, mert szinte ez az egyik, viszont igen komoly hiányérzetünk. Pászt Patrícia a színház kérésére fordította újra a darabot (az előadás szlovák szövegét feliratozva láthatják a magyarul nem tudó érdeklődők), s ő vállalta a dramaturg szerepét is. Remek munkát végzett, ha nem lennének a tétlen angyalok (vagy megtalálnák az ő helyüket is), mondhatnánk, egy mozgalmas, az oratóriumjáték elemeit csak a szükséges esetekben felhasználó, igen játékos, sok-sok ötletet és édes humort felvonultató előadás született, amely jelentős színészi teljesítményeket vonultat fel. Remekül használja ki a szöveg és főleg a rendező által kínált lehetőségeket Petrik Szilárd, akinek értelmiségi cinizmusa itt új színeket vonultat fel, ahogy a Gyurkovics Mihály „bőrébe-szerepébe bújt” Dudás Péter is szinte ennivalóan szeretnivaló a címszerepben. Külön kell szólni az előadás szerves részét alkotó zenéről (Krzysztof Konieczny) és a mozgásról (Kántor Katalin), akik a két részre osztott teret (Kósa Annamária jegyzi a harmincas évekre hajazó ruhákat is) mind a zene, mind a koreográfia jóvoltából izgalmasan képesek használni. Több, egészen kivételes megoldása is van a kassai előadásnak, ilyen például az okos és a balga szüzek színrevitele, ahogy felejthetetlen a hintának, mind jelképnek a szerepeltetése is.
Wojtyla és Zdrada Biel felbecsülhetetlen erőt adnak az előadás nézőinek, ahol a végén még a két angyal is összekacsint, hisz tényleg minden ember szeretetre született, és többnyire csak rajtunk múlik, hogy hogyan teremtünk az adott lehetőségekből értelmes életet. S ha a semmiből szellő legyint meg bennünket vagy fura, eddig nem ismert kellemes illat keveredik a mindennapok illatai közé, akkor reménykedhetünk, hogy angyalok vannak a közelünkben. Kassán ők üzentek nekünk.
Juhász Dósa János
Bocsárszky Zsolt felvételei
{phocagallery view=category|categoryid=394|limitstart=0|limitcount=0|type=1}