Mészáros László olvasónk szerkesztőségünkhöz eljuttatott gondolatait tesszük közzé a szlovák kormánnyal kapcsolatban.
Nem volt szándékomban negatív hangnemben írni az új szlovák kormányról, hiszen még valójában meg sem melegedtek bársonyszékeikben az új miniszterek, sőt el sem kezdték az érdemi munkát. Ezért tapintatosan meg kellett volna várnom azt a bizonyos bűvös 100 napot, mely minden kormánynak kijár, hogy bizonyíthassa választóinak, betartja választási ígéreteit, és csak ezután jöhet az értékelés. És mégis, írnom kell, mert Fico miniszterelnök úr mindjárt kormányzásának elején velünk, kisebbségiekkel szemben olyan hangnemet ütött meg, melyre minden valamire való embernek kinyílik zsebében a bicska!
De vegyük csak szépen sorjában: Röviddel kinevezése után, már több esetben tudtunkra adta a kormányfő, hogy megőrzi a kisebbségi status quo-t. Örülni, ütemesen tapsolni és éltetni kellene őt, amennyiben a kisebbségi jogok olyan bővítéséről is nyilatkozott volna, melyek végre egyenlővé tesznek bennünket szlovák polgártársainkkal, így bizonyítva ország és világ előtt, hogy többre hivatott ebben a kérdésben is elődjénél, Radičovánál! Sajnos nem így történt, mivel nem tudta megtagadni önmagát, sem elrejteni ártó szándékát velünk szemben. Ezt bizonyítva éppen a mi status quónkkal kapcsolatban tett a minap egy igen csípős megjegyzést. Idézem: ,,Akár változtathatnának is rajta, hiszen a népszámlálás eredményét figyelembe véve több településen is húsz százalék alá csökkent a kisebbségi magyarok aránya, így azok már nem alkalmazhatják a hivatalokban anyanyelvüket”. Kérdésem: Azért, mert számunk rohamosan fogy Szlovákiában, talán mi vagyunk a felelősek? Mert a nyilatkozatból nyilvánvaló, hogy a kialakult helyzetet a miniszterelnök úr örömmel nyugtázta! Úgy látszik, a mindenkori szlovák kormányokat ezért soha sem terheli felelősség. Vajon a hosszú évtizedek folyamán kormányzó pártok és közjogi méltóságok már mindent megtettek a mi boldogulásunkért, és azért, hogy otthon érezzük magunkat Szlovákiában? Illetve a kialakult jelenlegi helyzetért netán még köszönettel is tartozunk elnyomóinknak?! Mert mint tudjuk, a miniszterelnök úr elfoglaltsága miatt nem foglalkozhat kisebbségi ügyekkel, ugyanakkor érthetetlen számomra, hogy a velünk kapcsolatos csipkelődésekre, megaláztatásunkra és jogfosztásunkra mindig futja idejéből! Nem furcsa ez egy kicsit?!
Sőt még tovább megyek. Megszűnteti Chmel kisebbségi hivatalát, és az emberi jogi és kisebbségi ügyeket a Mečiar érához hasonlóan az egyes tárcák közt osztja majd fel. Így a kulturális kérdésekben Maďarič, az oktatásügyben pedig Čaplovič a két ismert magyarfaló hozhatja meg ismét velünk kapcsolatban a döntéseket. És lám, Čaplovič már teszi is a dolgát. Szerinte azok az egyetemek, amelyek rosszul teljesítettek a minőségi teszteken, csak főiskolaként működhetnek majd tovább. Így ez a visszaminősítés várna Szlovákia egyetlen magyar egyetemére, a komáromi Selye János egyetemre is. Bíztató ez a jövőnkre, nemde?! Ezért ismét kézenfekvő a kérdés: Ez a nagy igyekezet nem a mi status quónk megnyirbálásra irányul? Mert szerintem mást mondunk, és mást cselekszünk, miniszter úr!
Ami pedig a kettős állampolgársági törvény módosítását illeti, kemény szavaim ellenére is bíztam abban, hogy hallgatva a józan észre a kormányfő visszavonja ezt a suta-buta és értelmetlen törvényt, majd visszaállítja az eredeti állapotokat. Mint tudják, újabb csalódásban lett részünk, mert miniszterelnökünk pár nappal ezelőtt a következőket nyilatkozta ezzel kapcsolatban: „Kijavítjuk a kettős állampolgársággal kapcsolatos jelenleg érvényben levő törvényt, de ez alól a magyarok továbbra is kivételt képeznek.”
Mikor erre az embertelen nyilatkozatra Semjén Zsolt Magyarország miniszterelnök-helyettese úgy reagált, hogy ebben az esetben Magyarország az összes nemzetközi fórumon megteszi a megfelelő jogi lépéseket Szlovákiával szemben, és azokat meg is fogja nyeri, miniszterelnökünk felháborodva azt üzente Budapestnek, hogy ő nem tartja a szlovák-magyar kapcsolatok szempontjából az ilyen választ szerencsés kezdetnek! Miért? Talán mást várt egy ilyen böszme, kocsmai kijelentésre? Vagy úgy gondolta, hogy mindig az ő oldalán van az igazság? Illetve a továbbiakban is azt fogja velünk tenni, amit csak akar? Nem beszélve a szlovák-magyar kapcsolatokról, melyeket ugyebár ismét a magyarok tesznek tönkre, mert a miniszterelnök úr erre fog a későbbiekben hivatkozni, vagy nem? Csodálatos ez a forgatókönyv, kár hogy mi vagyunk a szenvedő alanyai! Fogy és még fogyni fog a magyar szülőföldjén az igaz, de a kemény magot nem olyan egyszerű likvidálni, miniszterelnök úr. Mert ezt a miniszteri megnyilvánulását követően nehéz a továbbiakban elhinnem, hogy a leendő kormányprogramot kiegészíteni hivatott Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által a mi jogállásunkkal kapcsolatban megfogalmazott javaslatokat ez a kormány valaha is figyelembe fogja venni. És ez nemcsak elszomorító, de számunkra megalázó is a javából. Tudom, az eredmény érdekében végig kell járnunk annak a bizonyos szamárlétrának valamennyi fokát, de ha ez így folytatódik tovább, akkor a felvidéki magyarságnak más eszközökkel kell küzdenie a jövőben jogainak kivívásáért. Vagyis a továbbiakban már nem szavakra, hanem össznemzeti összefogásra és tettekre van szükség! Ezért is üdvözlöm és támogatom Bósza János májusra tervezett békemenetét!!!
Mészáros László, Felvidék.ma
