Mindig van valami kis báj abban, ha a Most-Híd a kisebbségek sorsáért kezd aggódni.
Olyasféle dolog ez, mint amikor mondjuk Gyurcsány Ferencre igazmondási roham tör rá, vagy erkölcsről prédikál. Hogy is mondják ezt szakszóval? Disszociatív személyiségzavar, nemde? Többes személyiség. Van a valódi, a senkiházi, aki hazudik reggel, éjjel meg este (délben szieszta), eladja még az édesanyját is azért a bizonyos harminc ezüstért. És van a második én, a népéért/nemzetéért/hazájáért és még ki tudja mi mindenért aggódó ember, aki szeretné magáról azt hinni, hogy ő az igazi államférfi. Nála nem kevésbé beteg (bár bajának egészen más a neve és gyökere) az a tömeg, amely az agyát eltompító lila köd okozta zavarában ezekre adja szavazatát.
Szóval Most-Híd, megint. Történt ugyanis, hogy a vegyespárt egyik képviselője Nagy József a szlovák kormányprogram vitájában a kisebbségek jogairól szónokolt. Ebben két olyan szót is használt, amelyet egy mázsás szikladarabhoz kötve kellene a fejéhez vágni. Az első ilyen fogalom a cinizmus. Szerinte ugyanis cinikus lépés a kormány részéről, ha csupán a jelenlegi kisebbségi status quo megőrzését vállalná a jogok bővítése helyett. Hogy mi ebben az undorító? Hát a cinizmus. Az a taszító, gyomorforgató cinizmus, amellyel a Most-Híd viseltetik a szakadék felé robogó felvidéki magyarsággal szemben. Robert Ficon számonkérni a jogok bővítését, miközben ők maguk kormánytényezőkként ennek érdekében semmit nem tettek, ellenkezőleg: asszisztáltak a jogfosztó állapotok fenntartásához, nos, mi ez, ha nem gusztustalan cinizmus?
A másik szó, amely elhagyta Nagy József száját, az asszimiláció. Az előzővel összefüggésben, ugyanis a jogok bővítésére szerinte azért van szükség, mert a népszámlálási adatok rámutattak a kisebbségek asszimilációjára. Brávó, képviselő uram! Üdvözlet a Föld nevű bolygó Szlovákiának becézett lápvilágában! Ha egyszer a szlovák kollégáitokat is elkapja valamiféle gyurcsányi igazság-roham, akkor biztosan megkapjátok a megérdemelt kitüntetéseket azért, amit e remek kis szlovák nemzetstratégia megvalósításáért tettetek – már eddig is. Az asszimilációért. A Híd programja és fennállása óta tanúsított magatartása – benne természetesen a vezető személyiségek előéletével, amely szerves tartozéka az összképnek – maga a szlovák nemzetstratégia kisebbségekre vonatkozó részének magyar fordítása. Az asszimiláció garancialevele.
Ehhez kell ám vastag bőr….
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”33845″}
