Korábbi írásunkban foglalkoztunk vele, hogy a hajdan nagynevű Zselízi Uradalom sikeressége abban rejlett, hogy gr. Breunner Ágostonnak a legkiválóbb agrárszakembereket sikerült Zselízre csábítania. Az egyik ilyen kitűnő férfiú volt Rovara Frigyes, aki az egyetemes mezőgazdasági tudományokban magas fokú szaktekintélynek számított elért eredményei révén. A másik ilyen tudósember, aki ugyancsak szolgálta a Zselízi Uradalmat Ruffy-Varga Kálmán (1871-1942) volt, aki a közeli Léván látta meg a napvilágot 1871. augusztus 30-án. Zselízen bár csak két esztendőt töltött, mégis méltán tekinthetünk rá büszkeséggel és mindenképp helye kell, hogy legyen a képzeletbeli Zselízi Pantheonban.
Ruffy-Varga Kálmán Varga Ede és Ruffy Mária fiaként született Léván. A család szülővárosából Körmöcbányára költözött, és itt folytatta középiskolai tanulmányait. Magyarország akkor egyetlen mezőgazdasági felsőfokú tanintézményét a (Moson)Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiát (a mai Széchenyi István Egyetem jogelődje) kitűnő eredménnyel végezte 1893-ban. Pályakezdőként rögtön a Zselízi Uradalomhoz került segédtiszti minőségben, mégpedig Rovara Frigyes kezei alá. Nem véletlen hát, hogy Ruffy-Varga karrierje is magasra szárnyalt.
Két év eltelte után elköltözött Zselízről, szakított a gyakorlati gazdálkodással, életének további éveit a gazdasági szakoktatás különböző pontjain töltötte. 1894-ben visszakerült (Moson)Magyaróvárra, és ott előbb a Cserháti Sándor irányította növénytermelési tanszék gyakornoka, majd segédtanára lett. 1896-ban a kassai Gazdasági Tanintézetben találjuk, ahol szintén a növénytermelési tanszék tanársegédeként oktatott.
A Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia régen és ma, illetve tablója és bizonyítványa_Képek_Zempléni Múzeum, Szerencs; Wikipedia; Darabanth.hu; Galeria Savaria
A Magyar Agrártörténeti életrajzok című kötet szerint 1902-ben feleségül vette a kassai polgármester leányát, Münster Alicét, házasságukból két gyermek született. A társadalmi felemelkedést jelentő házasságot követő évben meghívták a kolozsvári Gazdasági Tanintézetbe, ahol a növénytermelés tanáraként tartotta óráit, közben beiratkozott a helyi egyetemre, amelynek matematika és természettudományi karán doktori címet szerzett. 1907-ben ismét visszaköltözött Kassára, s most már
mint a növénytermelési tanszék tanára, rábízták az intézet növénytermelési kísérleti telepének irányítását is, ahol elsősorban tengeri, bab és dohány nemesítésével foglalkozott, s e témakörben jelentek meg publikációi.
Nemcsak a szakmai, de a társadalmi ranglétrán is egyre feljebb emelkedett, beválasztották a városi törvényhatóságba, 1912-ben pedig a Ferenc József-rend lovagja kitüntetés mellé királyi tanácsosi címet kapott. Az I. világháború után nem maradt Csehszlovákiában, 1921-ben elköltözött Kassáról és megbízást kapott a debreceni Gazdasági Akadémia vezetésére. 1935-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be ezt a tisztséget.
Pillanatképek a Zselízi Uradalom életéből (Fotók: Zselízi történelem Facebook-albuma)
A közéletben továbbra is kiemelkedő szerepet játszott, 1926-ban az agrár-felsőoktatás képviseletében az országgyűlés felsőházának tagjává választották. 1928-ban a Signum Laudis kitüntetést tűzték a mellére, nyugdíjba vonulásakor a II. osztályú Magyar Érdemkeresztet kapta. Részt vett Debrecen közéletének alakításában, a város törvényhatósági bizottságának örökös tagja és a helyi Egységpárt társelnöke volt.
Természetesen szakmai fórumokon is találkozunk nevével; tagja volt az Országos Mezőgazdasági Tanácsnak, az Országos Dohánytermelési Szaktanácsnak, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarának, társelnöke az OMGE Irodalmi és Tanügyi szakosztályának. Nyugdíjazását követően még továbbra is igen aktív tevékenységet folytatott, hiszen az állandó munka lételemét jelentette.
1942. november 9-én Debrecenben távozott az élők sorából. Ruffy-Varga Kálmán nem annyira tudósként, hanem az agrár-felsőoktatás és az agrárérdekek közéleti képviselőjeként végzett tevékenységével vívta ki az utókor megkülönböztetett figyelmét. Pályája kezdetén, 1914 előtt megjelent néhány cikke és könyve, amelyekben a különböző növények, így a cukorrépa, a burgonya, a búza és a kukorica termesztésével kapcsolatos eredményeit publikálta. Az I. világháború után, a debreceni Akadémia igazgatójaként a szakoktatással összefüggő kérdésekben a szakmai és politikai fórumokon hallatta szavát. Intézetében, de az egész hazai szakoktatásban folyó munka színvonalát emelte az általa kezdeményezett javaslat elfogadása, miszerint az akadémiákon oktató kezdő tanárok számára a gyakorlati időt duplájára emelték. Tanártársai és az utókor megítélése szerint debreceni igazgatósága alatt haladó szellemű intézkedéseivel, humánus magatartásával, átlagon felüli szervezőkészségével itthon és külföldön egyaránt nagy megbecsülést szerzett.
Egyik beszédében arra az általa szerencsétlennek tartott tendenciára hívta fel a közvélemény figyelmét, hogy a közép- és nagybirtokos osztály tagjai közül kevesen tanulják a gazdálkodás tudományát, de megélhetésük forrásának viszont a földet tekintik. Ez a nézet rendkívül káros – vélte –, hiszen ezen osztály tagjai nemcsak a termelés szakmai problémái, hanem a mezőgazdaság közgazdasági, társadalompolitikai gondjai megoldásában sem lehetnek a társadalom hasznára.
Hosszú időn keresztül debreceni polgár lévén, nagy figyelemmel kísérte az Alföld gazdasági és szociális problémáit, a térség gondjainak enyhítési módját az öntözéses gazdálkodás elterjesztésében látta.
Ruffy-Varga Kálmán által szerkesztett évkönyvek, illetve a gyászjelentése_Képek_Antikvárium.hu; Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára
Az MMgMA – Személyi Emlékanyag Gyűjteménye alapján főbb munkái:
– A takarmányrépa termelése. Magyaróvár, 1899. 10 lap.
– Cukorrépatermesztés. Kolozsvár, 1905. 128 lap.
– A búzáról. Kolozsvár, 1906. 12 lap.
– Összehasonlító burgonyatermesztési kísérlet eredményei. Kolozsvár, 1906. 16 lap.
– Adatok a búza rozsdaellenálló képességének ismeretéhez. Kolozsvár, 1906. 16 lap.
– A gyomnövények irtása. Bp., 1912. 23 lap.
– Termesszük a kukoricát jobban. Bp., 1918. 15 lap.
– Az öntözés jelentősége a Magyar Alföldön. Bp., 1930. 16 lap.
– Termesszünk babot és vigyük a világpiacra (Bp., é. n.)
– Divatosan, vígj. 1 felv. (Kassa, 1903. előadatott a magyaróvári Széchenyi-kör estélyén 1900. jan. 6.).
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
