A közösség új alapszerződése, a Lisszaboni Szerződés számos többletjogosultságot biztosít a nemzeti parlamentek számára, amivel élnie kell a tagállamoknak – hívják fel a figyelmet az újdonságokra holland képviselők. A Lisszaboni Szerződés ellenzői éppen a nemzeti kompetenciák Európai Parlamentre való átruházása miatt támadják a dokumentumot. Holland parlamenti képviselők szeretnék elérni, hogy a nemzeti parlamentek számára a Lisszaboni Szerződésben biztosított jogkörök mindenki számára világosak legyenek, és így a gyakorlatban is érvényesülhessenek. A kezdeményezés részleteiről Luuk Blom és Han Ten Broeke, a hágai parlament tagjai folytattak megbeszélést Brüsszelben a tagállamok EU-nagyköveteivel.
A Lisszaboni Szerződés többek között az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepének megerősítésével fokozná az unió demokratikus ellenőrzését. Az új szerződés alapján a nemzeti parlamentek is jogot kapnának arra, hogy módosítást kezdeményezzenek valamely uniós jogszabály-tervezetben.
Az új szabályozás értelmében, ha a nemzeti parlamentek egyharmada úgy ítéli, hogy egy EU-szinten javasolt jogszabályban foglaltakat a szubszidiaritás elvének megfelelően hatékonyabban lehetne megvalósítani nemzeti hatáskörben, úgy az Európai Bizottság köteles felülvizsgálni a kezdeményezést. Ebben az esetben formálisan a Bizottság háromféle lépést tehet: visszavonhatja javaslatát, módosíthatja azt, vagy kitarthat mellette. Az utóbbi esetben részletes indoklással kell élnie, amit azonban ha a tagállamok 55, vagy az európai parlamenti képviselők 51 százaléka elutasít, akkor a bizottsági kezdeményezést immár kötelező visszavonni. Ez az úgynevezett „sárgalap-mechanizmus”.
A holland képviselők szerint ezek a változtatások segíthetnek enyhíteni a demokratikus deficit sokat emlegetett problémáját az EU döntéshozatali mechanizmusában. A változtatások gyakorlatban való érvényesülése ugyanakkor azon múlik, hogy maguk a nemzeti parlamentek mennyire kívánnak élni a szerződésben felkínált lehetőségekkel. Ezért a két képviselő Hollandiában egy kéthavonta ülésező speciális parlamenti bizottság felállítását kezdeményezte, amelynek feladata lenne megállapítani, hogy az EU mely javaslataival lépi túl saját hatáskörét. Ez a bizottság tarthatná a kapcsolatot a nemzeti parlamentek közti európai szintű koordinációs fórummal, a COSAC-kal is, amelynek szerintük szintén „fel kell nőnie a feladathoz”, hiszen jelenleg például évente csak kétszer ülésezik.
Hollandiában kiemelt jelentősége van a nemzeti és az uniós hatáskörök közötti konfliktust érintő bármely ügynek, hiszen 2005-ben a franciák mellett a holland választópolgárok is népszavazáson utasították el a Lisszaboni Szerződés elődjének számító Alkotmányos Szerződést.
A Lisszaboni Szerződés nemzeti parlamentek szerepét növelő passzusai az Alkotmányos Szerződéshez képest új elemek, ezért azokat az Alkotmányt elutasító holland politikai erők is előrelépésnek tekintik. Ugyanakkor az Alkotmányt meghiúsító tábor egyik fő képviselője, Harry van Bommel szocialista képviselő, kijelentette: „a változtatás nem kompenzálhat minket azzal a 95%-kal szemben, amely teljesen megegyezik a két szerződésszövegben.” 2005-től eltérően Hollandiában ezúttal parlamenti szavazás fog dönteni az új szerződés ratifikációjáról.
EUvonal, FelvidékMa
