A labdarúgó mérkőzéseken bevált szokás, hogy a játék befejeztével a csapatok a saját szurkolótáboruk elé vonulnak és megköszönik a biztatást.
Az elmúlt napokban nagy visszhangot váltott ki a dunaszerdahelyi DAC játékosainak elutasító viselkedése. Az Aranyosmarótiak elleni győztes mérkőzés után „elfelejtették” megköszönni a szurkolók biztatását.
Ezzel foglalkozni kell, háborodtak fel többen, köztük a DAC edzője is.
„Számunkra rendkívül fontosak a szurkolók”. Jelenlétük erkölcsi támogatást jelent és fergeteges biztatásuk szárnyakat ad a játékosoknak. Igaz, hogy üres nézőtér előtt is lehet mérkőzéseket játszani, de minek?
Ami a fociban a szurkolótábor, az az iskola életében a végzett diákok közössége.
Sokat elmond egy iskoláról, miként viszonyul egykori diákjaihoz és az iskola hagyományaihoz.
Rendkívül fontos az öregdiákokkal való kapcsolattartás, törődés, hiszen ők örökítik át az iskolával kapcsolatos legendákat. Az iskola-legendák képezik az együvé tartozás kötőanyagát, éltetik tovább az iskolát, kovácsolják egy nagy családba a diákok nemzedékeit.
Az iskola hagyományait éltetni kell azért is, mert gyökereket és tartást adnak a mindenkori diákoknak.
Egy nagymúltú iskola esetében hatványozottan fontos az öregdiákokkal való kapcsolattartás, ha meg akarja őrizni értékeit és nimbuszát. Kitűnő és követendő példaként a komáromi Selye János Gimnáziumot említhetjük.
A kapcsolattartásnak nagyon sok formája lehetséges: meg kell őket hívni az iskola rendezvényeire, kellemessé és emlékezetessé kell tenni számukra az érettségi találkozókat, oda kell figyelni és erkölcsileg meg kell tisztelni az ötven, hatvan, hatvanöt éves érettségi jubileumukat ünneplőket.
Rendezvényeket, iskolabálokat stb. kell szervezni, melyekre meghívjuk az iskola egykori növendékeit is.
Az ilyenfajta odafigyelés természetesen időt és sok munkát igényel, de hosszú távon kamatozik. Egyrészt abban, hogy az iskolára jó szívvel emlékező öregdiákok az intézmény jó hírét terjesztik, másrészt gyerekeik, unokáik tanulási pályáját is ebbe az irányba terelhetik.
Ne feledjük, hogy amelyik intézmény nem törődik a múltjával, nem tartja a kapcsolatot egykori diákjaival, annak a jövője bizonytalanná válik!
(Albert Sándor, a kassai ipariskola egykori igazgatója/Felvidék.ma)
