Alább Mészáros László írását tesszük közzé az állampolgársági törvény körül kialakult helyzetről, a politikáról, a felvidéki magyar civil szervezetekről.
Már készül az állampolgársági törvény módosítása a belügyminisztériumban olvasom a hírportálon. Bizony itt lenne már az ideje a korrigálásnak – mormolom magamban, hiszen többen Szlovákia polgárai közül éppen e böszme és embertelen törvény értelmében veszítették el automatikusan szlovák állampolgárságukat. Ennek következtében szülőföldjükön idegenekké, földönfutóvá váltak, és elveszítettek minden olyan kedvezményt, melyeket bólogató és a sorba beálló, mindig mindennel elégedett szlovák társaik automatikusan megkapnak. Szomorú ezt még leírni is, amikor azok szónokolnak fennhangon a demokráciáról, az igazságról, akiknél éppen ebből van a legnagyobb hiány, és még szomorúbb, hogy múlt év szeptemberétől az alkotmánybíróság előtt fekvő kérelmünkre, a tisztelt taláros testület tagjai mind a mai napig képtelenek voltak érdemleges választ adni! Azaz mégis, hiszen pár nappal ezelőtt végre továbbtárgyalásra alkalmasnak találták a beadványt! Teszik mindezt egy jogállamban, mely nemcsak szolgálja, de állítólag meg is védi polgárait a jogtalanság térhódításai ellen! Ugyanakkor, ha belegondolok, lassan már nincs is szükség erre a nagyvonalúságra, hiszen az ilyen gyalázatos ügyintézés mellett a dolgokat előbb vagy utóbb Szlovákiában mindig a helyére szokták tenni! És ez így van rendjén, hiszen ha egy kis késéssel is – ugyan kit érdekel az, hogy a megalázásban eltelt hónapokat, és a hontalansággal járó lélekrombolást csupán az érintettek élik át igazán, és nem a törvényalkotók –, de már munkához láttak Fico emberei, hogy az említett állampolgársági törvényt egy eurokonform törvényre módosítsák, mely mindenkit maximálisan kielégít, kivéve persze a honosított magyarokat! Hogyan? – kapom fel a fejem. Ismét rajtunk ütnek majd az urak. De miért? Mert megszokták már – lenne rá a rövid válaszom! Mert amit leírtam fennebb azt nem én találtam ki, ez szó szerint megjelent több napilapunkban, mégpedig imigyen:
„A törvény azokkal lenne elnézőbb, akik életvitelszerűen töltöttek adott időt abban az országban, amelynek fel kívánják venni az állampolgárságát. A módosítás nem vonatkozna azokra, akik az egyszerűsített honosítás alapján vették fel állampolgárságukat”. Hát ez fantasztikus! Egy cirkuszba, illetve kabaréba való törvényt próbálnak majd ismét ránk erőltetni, melyet a demokratikus ellenzék nagy része is meg fog szavazni, hiszen ismét szlovák érdekről lesz szó, vagy nem? Azt, hogy ez a nagy igyekezet néhányunknak a trianoni diktátumot juttatja eszébe, az senkit nem érdekel, mert ott sem kérdeztek meg bennünket, hogy mi mit szeretnénk, egyszerűen ránk kényszerítették a győztesek akaratát. A kisantant államainak pedig illik ezt átmenteni a XXI. századba is, mert Szlovákia bizony ezt teszi, amikor polgárai emberi jogait törvénybe foglalva etnikai alapon nyirbálja meg! Állítólag ez azért van, hogy gátat vessenek Orbán Viktor irreális törekvéseinek és nagymagyarországi álmainak. Mindnyájan tudjuk, hogy nem ez az igazság, de a szlovák nacionalisták számára ez az érv nagyon is elfogadható. Ezért higgyék el nekem, hogy e kirekesztő törvény majdani megszavazáskor az elborult elméket és vérben forgó szemű honatyákat egy cseppet sem fogja érdekelni, hogy tettükkel, hány olyan magyar embert büntetnek majd, akik éppen rájuk adták szavazatukat, holott adhatták volna saját képviselőikre is. Mert mint tudjuk, egy rossz törvényből lehetetlen jót csinálni, főleg akkor nem lehet, ha a demokrácia írott és íratlan szabályait mellőzve továbbra is kordában akarnak tartani minket felvidéki magyarokat! Mert ugye mindig erre megy ki a játék! Hányadszor is már? Nagyon, de nagyon sokszor, így erősítve bennünk a másodrendűség érzetét, mert kisebbségi kérdésekben még egyszer sem ütöttünk úgy Istenigazában az asztalra! Pedig ezt kellett volna tenni kedves honfitársaim, és ma nem kellene nagyítóval keresni magyarnak a magyart, és pufogtatni az olyan frázisokat, mely szerint szükség van minden magyarra. Hiszen évtizedek teltek el semmittevéssel a mi jövőnket illetően, míg a szlovák propaganda eredményesen tette a maga dolgát. Megosztottak, megaláztak, sőt megalkuvóvá tettek bennünket, feledtetve velünk, miben is rejlik az összefogás ereje, és azt is, merre van az előre! Az utolsó szalmaszál melyben még reménykedni lehet, az civilszervezeteink egyre határozottabb mozgolódása. Ők azok, akik egyre hangosabban hallatják hangjukat a jogsértések idején, és ők azok, akik újabban tenni is készek érte. Ezért támogatni kell őket. Ellenkező esetben a felvidéki magyarság lassan, de biztosan beletörődik a sorsába!!
Mészáros László, Felvidék.ma