A Csemadok Pozsonyligetfalu-i alapszervezete szervezésében dr. Takács András „Fejezetek a Csemadok történetéből” című előadása hangzott el.
Az egyesületi eszme az emberek között a legnagyobb és egyben legszelídebb erő és hatalom.”- olvashatjuk Széchenyi István, a reformkor meghatározó személyiségének egyik írásában.
Az egyesületek, társulások feladata, hogy alapítóik érdekeit képviseljék. A nemzeti kisebbség életében az egyesületek biztosítják az összetartozás a kultúra, az identitástudat megőrzésének alapfeltételeit, betöltve ezzel az őrtüzek szerepét.
„ Őrtűz, mely ég, messze látszik fáklyaként az éjszakában.
Sokan mondják őrület ez, mely belül lassan emészt,
S csak egyedül én tudom, hogy átlátom a “nagy egészt”…
– fogalmazta meg A titkok című versében Magyar Bálint költő.
Takács András néptáncgyűjtő, koreográfus, népművelő, pedagógus, felvállalta az őrtüzek óvásának és védelmezésének igényes feladatát. A pozsonyi magyar pedagógiai gimnázium növendéke, majd Nyitrán magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett és ugyanott doktorált. A Szlovák Állami Népművészeti Együttes táncosa, a Csemadok Központi Bizottsága szakelőadója. A csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes (Népes) alapító tagja, művészeti vezetője és koreográfusa, majd a Szlovákiai Népművészeti Alkotások Központi Háza magyar néptánc-szakelőadója. Az öntevékeny szlovákiai magyar táncmozgalom egyik megalapozója.
Főbb művei: Mátyusföldi népi táncok, Gömöri népi táncok, Csallóközi néptáncok, A Népes, Bertókéknál és A legkisebb fiú vándorlásai.
Díjai, kitüntetései: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Életfa-díja (1998), a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2001), Pro Probitate – A Helytállásért Díj (2006), Csemadok Életműdíj (2009)
A Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztje (2011)
Miután 1949. március 5-én Pozsonyban megalakult a Csemadok, elkezdődött a kulturális élet szervezése. A magyarság hosszú idő elteltével ismét saját anyanyelvén ápolhatta kultúráját – említette meg bevezetőjében az előadó. Ugyanabban az évben jelent meg az Új Szó napilap, melynek főszerkesztője a Csemadok első országos elnöke, Lőrincz Gyula festő, publicista, politikus volt. A szervezet 1951 –ben Fáklya néven hetilapot alapított, mely 1957 – 1995 között A Hét címmel jelent meg. Sajnos a minisztériumi támogatás megszüntetésével a hetilap további kiadása mindmáig megoldhatatlanná vált.
Az előadó, dr. Takács András a történelmi adatok felsorolása mellett egyéni tapasztalataival, emlékeivel is gazdagította az adott témakört, mivel nem csupán megélője, hanem tevékeny részese volt a csehszlovákiai, később szlovákiai magyar kultúréletnek. Az eszmecserére május 22-én került sor.
Az előadás befejezését követően a résztvevők kérdéseket intéztek az előadóhoz, vagy személyes tapasztalataikkal, emlékeikkel egészítették ki az elhangzottakat.
A Csemadok Pozsonyligetfalu-i alapszevzete nevében köszönjük Takács Andrásnak, a mi kedves Bandi bácsinknak, hogy elfogadta meghívásunkat és tartalmas előadásával megerősítette bennünk az identitástudatot és felhívta a figyelmet a közösség életben tartó erejére.
Az előadás a Magyar Interaktív Televízióban ITT>>> tekinthető meg.
Zsidek Veronika, Felvidék.ma
