A Kassa Északkeleti Református Találkozó második napján, június 15-én, szombaton reggeli áhítattal folytatódott a rendezvény.
Kassai Gyula lévai lelkipásztor, akit alkotmányellenesen megfosztottak szlovák állampolgárságától, Jeremiás prófétától idézett: „Összegyűjtöm majd népét mindazokból az országokból, ahová szétszórtam lángoló haragomban és nagy felháborodásomban. Visszahozom őket erre a helyre, letelepítem, és biztonságban lesznek. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is. (…) Örömmel teszek jót velük teljes szívemmel és lelkemmel, és véglegesen elültetem őket ebbe a földbe.” (32, 37-41) Sokszor zúgolódunk – mondta a prédikátor -, pedig a próbák mögött az Úr áll. Népét megítélte, babiloni fogságba küldte, de nem ez volt az utolsó szó. Ígéretet tett, hogy népét összegyűjti. Ám a szabadulás nem a mi kezünkben van, hiszen a mi lehetőségeink korlátozottak. Ha véget ér egy út, egy kapcsolat, úgy látjuk, nincs tovább. De megtapasztalhatjuk, Isten által kimért időben élünk. Nem véletlenül van így. Eljön annak az ideje, hogy örvendezzünk és hálát adjunk. Az Úr megtart, megerősít minket és nemcsak megőriz, hanem gyarapít is. Valamikor a barsi reformátusság 20.000 főre rúgott, ma alig éri el az 5000-et. De az Ige biztat. Nem azt kell figyelnünk milyen állapotban vagyunk, hanem Rá! Magyar református népem Istene leszek! – ígéri. Ebben az igében erő van. Ez utat mutat. A krisztusi utat. Különbözőek vagyunk, az Úr nem azt akarja, hogy egyformák legyünk. Azt ígéri a választott textus, hogy szívével és lelkével jót tesz velünk. Van ennél szebb küldetés? Krisztus a jövő. Tehát nem kell szomorkodnunk. De ezen az úton megy-e családunk, népünk, barátaink, közösségünk? Megtanítjuk-e őseink nyelvén imádkozni gyermekeinket? Azon az úton járunk, melyen ősapáink haladtak?
Isten mindenkinek adott helyet. Nem mondhatjuk, hogy más nép szorított ki minket. De ha föladjuk, akkor mások jönnek helyünkre. Legyen bár ez a földdarab talpalatnyi, de Isten szeretete által terebélyesedni fog. Ezért ne szomorkodjunk, hanem örvendezzünk!
Az istentiszteleten a kassai Laudate Dominum és a révkomáromi Lux Aeterna szolgált. Céljuk, minél több gyülekezetbe elvinni az énekelt evangéliumot. Kiss Zoltán orgonaművész orgonált ismét, aki a nap folyamán koncertet is adott a Debreceni Kántus fellépése után a református templomban. Koncertet adott a Tabulatúra régizene-együttes és a Lux Aeterna kamarakórus is. Fellépett a Jerikó Református fúvósegyüttes, mely a Vietoris- és Kájoni-kódexből adott elő közismert műveket, ezalkalommal kicsit szokatlan hangszerelésben. Ezekre a fellépésekre a református templomban került sor. A fiatalok meg ifjúsági istentiszteleten vehettek részt.
A Hóhér-bástya udvarán a délelőtti órákban a beregszászi Hajnalcsillag Keresztyén Ifjúsági Együttes zenélt. Az együttes neve a Hajnalcsillagként érkező Jézusra utal, aki a bűn sötétjében élő világ számára utat nyitott az Isten országa felé. Ők ezt a fény-reményt hozták magukkal a reménytelenségbe. Célt, értelmet kívánnak adni életünknek. Majd az apácaszakállasi református Cédrus zenekar lépett föl. A késődélutáni órákban Herczku Ágnes, az etnozene és világzene elkötelezett művelője énekelt. Balkán és más népzenét is hallhatott a közönség. Őt követte az Ismerős Arcok együttes muzsikálása. Ez az együttes a magyar sorskérdésekre koncentrál. Közben a kirakodóvásár kínálatában válogathattak az érdeklődők.
A református parókia gyülekezeti termében Biblia-kiállítás nyílt. Azt Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg a parókia udvarán. Kassai Gyula gondolataihoz kapcsolódott. Ebbe a földbe ültettettünk és nem számít hányan vagyunk. Inkább az, mi a feladatunk. Ha a Biblia szót kiejtjük, egy dologra gondolunk. De mi is a Biblia? Isten igéje szól belőle évezredekkel ezelőttről. A korok és emberek változnak, ám a tartalom – Isten szava – állandó, nem változik. Csak az eszközök. Mindegy, hogy CD-n, könyvalakban vagy számítógépen tároljuk.
Itt olyan Bibliákat is láthattunk, melyek nemrég érkeztek haza orosz hadifogságból. Az értékes anyag egy részét ugyanis a kollégium budapesti bankokban helyezte el még 1938-ban. A sors fintora, hogy a Patakon maradt anyag sértetlenül megmenekült, a pesti a szovjetek hadizsákmányként kezelték.
Patakon neves személyiségek Bibliáit őrzik. Rákóczi György fejedelemét is. Az eredeti példányokba senki sem lapozhat bele, csupán a másolatokba. A fejedelem napi bejegyzéseit olvashatjuk benne. Naplószerűen írt soraiból sugárzik, számára nem kötelező feladat a Szentírás olvasása, hanem kiváltság.
A kiállításon Haris László, fotóművész képeit is láthattuk. Ezek a művei Kassán maradnak. Ezekről Csomós azt mondta, a református ember a képek esetébe visszafogott. A földit nem szabad összetéveszteni az istenivel. Mégis képei és a Bibliák kiállítása találkozik.
A parókia udvarán gyerek-programok zajlottak.
A résztvevőknek lehetőségük volt, hogy két alkalommal a város nevezetességeivel ismerkedjenek. Ezzel a lehetőséggel vagy 200 személy élt.
A Márai Stúdióban két fórumbeszélgetésre került sor. Az egyik Identitás és hit témakörét járta körbe, a másik a vizsolyi Bibliával foglalkozott.
B. Kovács István rimaszombati történész, a kolozsvári Pozsony Ferenc néprajzkutató, az MTA külső tagja, Tőkéczki László történész Budapestről vett részt ezen a beszélgetésen, melyet Géresi Róbert püspökhelyettes vezetett. Pozsony a székelyföldi és partiumi helyzetről számolt be, említve, ma már 50.000 román reformátust tartanak nyilván. Nyilvánvaló szándék, hogy ők vegyék át majd az irányítást. Az identitás hitbéli kérdés – hangot el a továbbiakban. A csángóknál például a katolicizmus döntő az identitásnál. A városi és falusi szórvány esetében több tudatosságra és odafigyelésre van szükség. Az anyanyelv presztízsének emelésére. A cigánysággal kapcsolatosan említette, ezek integrálódnak a református vallási közösségekhez. Néhol a reformátusság 40%-át is kiteszik. Fölhívta a figyelmet a kegyességi mozgalmakra és neoprotestáns szektákra, melyek a kultúra ellenzői és apasztói egyben. Most szűklátókörű, izolacionista mozgalmakká alakulnak.
Az egyházi iskolarendszer fontosságát többen is hangsúlyozták ugyanúgy, mint a református egyház közösségépítő és erősítő jellegét.
A magyarországi iskolai valláserkölcsi oktatással kapcsolatosan Tőkéczki elmondta, minőségi hitoktatókra van szükségünk. Szükségszerű megszervezni a “szülők egyházát”, mert azok a múltban kimaradtak az egyházi életből. Közelebb kell hozni őket. Így erősödhet az iskolával kapcsolatos kötődésük és közelebb fognak állni a vallásos lelkülethez. Külön is hangsúlyozta a visszafordulást a teremtési rendhez az anyanyelvi közösségben. Magyarország esélye egyben az is, hogy viszonylag kevésbé szekularizált, mint a Nyugat. Tanulhatunk a zsidók nemzeti történelmi emlékezetéből, akik vallási ünnepeiket egyben nemzeti történelmük emléknapjaiként élik meg. Fontos a múlt tudatosítása az identitás megőrzésénél. Hiszen múltunkkal vagyunk azonosak. Vissza kell térnünk annak megismeréséhez, tudatos vállalásához.
B. Kovács István arról számolt be, hogy nem alakult ki szlovákiai magyar identitás, hanem az inkább regionális jellegű. A cigányság kérdése egyben lét és nemlét kérdése. Körükben kialakulófélben van a kettős identitás (cigány és magyar) és ahhoz, hogy önazonosságunk, identitásunk meggyengülését kivédhessük, élővé kell tenni a közösségi életet.
Megemlítették a népszámlálási adatokat, hogy több mint 10% azoknak részaránya, akik nem vallották magukat valamilyen valláshoz való tartozónak Szlovákiában. Az ateisták száma növekedett.
Mindannyian fölvetették az anyaország szerepének fontosságát hitünk és identitásunk ápolásában.
Bábel tornyával kapcsolatban Géresi megjegyezte, ennek pozitív vonása az, hogy a választott nép elleni mozgalom nem valósult meg, viszont a nyelvek összezavarása ellenére, a Szentlelken keresztül mindenki anyanyelvén fogadhatja az Evangéliumot.
A beszélgetés végkövetkeztetése, hitünk erősítéséhez és öntudatunk ápolásához szükséges a tevékeny közösségi-egyházi életben való aktív részvétel.
Vagy kétszázan voltak jelen. Még pótszékeket is be kellett állítani.
A vizsolyi Bibliáról szóló beszélgetésen Szabó András budapesti teológia tanár, Engi Sándor a sárospataki teológia dékánja és Tóth-Máté Miklós drámaíró vett részt. A beszélgetést Dienes Dénes sárospataki egyháztörténész vezette.
A fordítás messze túlmutat a reformátusságon. Egyrészt egyik kiemelkedő mérföldköve a magyar nyelv és irodalmi stílus fejlődésének. Megalapozta irodalmi nyelvünket. A Károlyi-Biblia kisebb-nagyobb javításokkal több mint száz kiadást ért meg. Máig a magyar nyelvterület legnépszerűbb bibliafordítása. Az azzal kapcsolatos történelmi összefüggésekről beszélgettek és a Biblia-kiadásának körülményeivel.
Károlyi Gáspár, a Kassa-völgyi Egyházmegye szuperintendense úgy fogott hozzá, hogy felesége és gyermekei 1585-ben pestisjárványban elhunytak, ő is azért fohászkodott, hogy az Úr szólítsa magához. Maga Rákóczi Zsigmond, későbbi erdélyi fejedelem és Báthory István bátorította a munkára, ha már hozzá kezdett, akkor fejezze is be! “…akinek még elvégzendő feladata van, annak nincs jogában számon tartani az esztendőket.” – mondja Tóth.Máthé Miklós drámájában az országbíró. Munkáját Méliusz Juhász Péter, Heltai Gáspár, Sylvester János, Benczédi Székely István részfordításaira alapozhatta és a Hernád-völgyi tudós prédikátorok is segítették. Voltak hangok, melyek fölöslegesnek ítélték a fordítást. Minek lefordítani, hiszen a magyar nyelv úgyis eltűnik! Nem tűnt el!
A veretes nyelv és mögötte meghúzódó lelkület ma gondot okoz, mert a mai hiányos, csonka. A feladatot felvállaló lelkület hiányzik. Viszont nélküle nem fejlődött volna a magyar nyelv olyanná, mint ahogy ma ismerjük,
Ezen a beszélgetésen már kevesebben vettek részt, mint a korábbin.
A Thália Színházban a Kassától alig 100 km-re fekvő Tiszalúcon született Tóth-Máté Miklós drámaíró és színész mutatta be Én, Károli Gáspár c. monodrámáját. A belső és külső küzdelmet, mely a Biblia-fordítást megelőzte és a fordító nevét időtlenül ismertté tette. “Én Károli Gáspár, a gönci reformáltak prédikátora és a Kassa völgyén tanítóknak szeniora, némely jó emberem biztatására úgy határoztam, hogy… megvilágítsam számotokra is azt az utat, mely a magyar nyelvre lefordított teljes Szentírás kibocsáttatásáig elvezetett. Legyetek hát figyelemmel, és ha tanulságra leltek közben, azt ne röstelljétek jó keresztyének módjára megszívlelni.” Szándeka világos. “Akarnám, hogy a jól megsült kenyérhez legyen hasonlatos a magyar Biblia, melyből mindenki bátran törhet, aki ráéhezik.” És ez így is lett! “…arra gondoltam, testvéreim, hogy szabad mindenkinek az Isten házába ajándékot vinni. – fejeződik be a monodráma. – Van, aki aranyat, ezüstöt, drágakövet visz tehetőssége szerint, de én ilyenekkel nem rendelkezem. Mégis a legtöbbet viszem, amit vihetek, magyar nyelven az egész Bibliát.”
Köszönjük.
Képgalériánk a június 15-i napról ITT>>> tekinthető meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”40240,40189″}