Július 5-én 160. éve annak, hogy Kisszebenben megszületett Kosztka Tivadar, akit ma Csontváryként ismerünk. 1884. novemberében nyert jogot arra, hogy Gácson (Halič) felállítsa gyógyszertárát, amit már decemberben meg is tett.
Kevésbé ismert tény, hogy ez a hangulatos település és a szomszédos Losonc élete végéig (és festményei révén még sokáig azután is) meghatározó helyszínei lettek életének és művészetének.
Puntigán József szerző legifjabb „irodalmi gyermekével” a Csontváry és Nógrád c. kötettel, amely a Nógrád Megyei Levéltár gondozásában látta meg a napvilágot köszöntötte a művészt.
Csontváry egy gondolatsorával is emlékezett, amelyet nevezhetünk egyfajta hitvallásnak, de sokkal több ennél. Üzenet a mának …:
„Olyat akarok létrehozni, ami megmarad, ami a világot kielégíti, megnyugtatja, nemcsak tájképben, hanem eszméiben is. Mindenütt ott leszek, ott kell lennem., ha már egyszer megindulok, az energiával, nem bírom feltartóztatni. Bele kell önteni az energiát, el van ernyedve minden, a kultúrát rendezni kell, az emberek életkedvét fokozni kell, örömet és gyönyört kell éreznünk, mielőtt bekapcsolódunk a szellemi végtelenségbe. Ez a célom.”
Kosztka Tivadar tehát Gácsott, Nógrád vármegye járásközpontjában töltötte harmincas éveit. A különc gyógyszerész 1884 decemberétől patikusként tevékenykedett a községben, és meglehetősen élénk közéleti szerepvállalása részeként számos írása jelent meg a helyi lapokban. A bérbe adott gyógyszertárba később vissza-visszatérő, 1900-tól Csontváry néven alkotó festőművész számára Gács az anyagi függetlenség megteremtésének, a művészi ambíciók kibontakozásának kedves helyszíne, és számtalan festői ihlet forrása.
A kötet jóvoltából Kosztka nógrádi életével, a gácsi és losonci miliővel – az általa látogatott épületek történetével, neves kortársaival – ismerkedhet meg az Olvasó, feltárulnak előtte a patika padlásának titkai, s bőven szemezgethet az általa írt, vagy éppen vele polemizáló kortársak újságcikkeiből – mintegy Csontváry szemüvegén keresztül szemlélheti a boldog békeidők nógrádi kisközségének mindennapjait – ajánlja Julius Hlinica.
Részlet akönyvből: „A gácsi kastély mögött egy gyönyörű szép tó volt, oda jártak festeni a gömöri, losonci festők. Cseh Lajos, Kubányi, Benczúr Gyula, Rudnay Gyula akkor ott tanyáztak… A szlovák falukból reggel, hajnalban elindultak a szekerekkel, ökrökkel, lovakkal, és hoztak be fát, és hogy ne üresen menjenek vissza, akkor itt ezekből a magyar falukból vittek szénát. Na és itt, ennél a kocsmánál megálltak egy-egy butykos rozspálinkára. Csontvárynak a gyógyszertárban nem sok munkája volt – amikor egy aszpirinért egy hízott libát kellett adni –, akkor ott tanyázott kint mindig; … és amikor bementek a rozspálinkára, szénát raktak az ökrök elé, és bementek, megették a szalonnát, kenyérkét, na és Csontváry addig odament és lefestette ezt a szénáskocsit ökrökkel. Bement, és ezek együtt ültek: Feri bácsi, Cseh Lajos, egy ilyen társaság, és mutatta nekik, ezután, azt hiszem, Kubányi, Benczúr vagy Rudnay mondta neki: – Te Tibor, te kész festő vagy, neked nem is kell magad képezni! – Csakugyan jó? … És aztán nemsokára be is csukták a gyógyszertárat és elindult…”
A kiadvány 2012-ben látott napvilágot, s beszerezhető Salgótarjánban a Nógrád Megyei Levéltárban vagy Losoncon a Phoenix Könyvesboltban.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36636,20544″}
