„A szellő zúgása ismét eltávolodik, egyre messzebbre, messzebbre; a láthatatlan messzeségben aztán felerősödik és a képzelettől távol eső világban rátalál az égi tábortűzre, amelyet a legnagyobbak ülnek körül” – kezdte búcsúbeszédét Gaál Lajos cserkész, a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat nevében Kálmán László temetésén 2024. szeptember 6-án.
Majd így folytatta: „Ott találja Laci bácsi a rimaszombati cserkészet megalapítóit: Horváth Zoltánt és Szigeti-Benedek Gyulát, és a nagy cserkészvezetőket: A. Tóth Sándort, Szombathy Viktort, Győry Dezsőt, Mátrai-Makovits Jenőt vagy éppen Sinka Ali bácsit. Lelkesen elmeséli nekik, hogyan sikerült újra felszítani a cserkészet tüzét Rimaszombatban 1990-ben.
Nem volt ez egyszerű folyamat, mint ahogyan a Horváth Zoltánéké sem. Fáradhatatlanul fújni kellett a szunnyadó parazsat, amíg meg nem jelent a szerényen pislákoló láng, ami aztán egyre izzóbb tűzzé erősödött. Laci bácsi szemében pedig örömkönnyek csillogtak a látványon, amikor Vörös Attila, Csúsz Balázs vagy Hasky vitték a fáklyát, majd gyújtottak újabb tüzeket, amelyek egyre több fiatal lelkében lobbantak fel.
Látta, hogy az értelmes, mindenre fogékony kiscserkész jellemét a cserkészet egyre fényesebbre csiszolja, önbizalmát erősíti, önállóságra, hitre, hazaszeretetre, az idősek iránti tiszteletre és természetszeretetre neveli. Laci bácsinak ez egyre több erőt adott. Jöhetett sátrakat döntő vihar, a táborokban váratlanul megjelenő betegség, megoldhatatlannak tűnő feladat, de az Ő rendkívül nyugodt természetének és gazdag tapasztalatának köszönhetően mindent sikerült szerencsésen áthidalni.
Hogy ne lett volna tapasztalata, hiszen már 1935 októberében, 11 évesen részt vett a beretkei cserkésztáborban a Muránka-áttörés csodálatos szurdokvölgyében, 4 évvel később pedig a szabadkai cserkészmajálison már az ő vezetése alatt mutatták be a saját készítésű repülőmodelleket. A tettrekész ifjú 1940-ben a budapesti Hárshegy-kiképzőközpontban cserkészvezetői kiképzést kapott és rá egy évre már a cserkészek fúvószenekara élén menetelt. A repülés azonban annyira szívéhez nőtt, hogy 19 évesen jelentkezett a szombathelyi katonai repülőszázadhoz. A háború vége felé rövid időre még orosz fogságba is került, majd Veszprémben repülőfőhadnagyként szerelt le.
A háború után Budapesten végezte orvosi tanulmányait, amit később nemcsak Rimaszombatban és környékén, de a cserkészetben is sikeresen kamatoztatott. Laci bácsi fáradhatatlanul istápolta a kiscserkészek minden gondját-baját.
Helytállott, amikor Mellétén egy gyengécske kislány a nagy vasfúróval a sátorkaró gödre helyett a saját lábfejét fúrta át, vagy amikor egy százéves fa terjedelmes ága éppen akkor szakadt le, amikor Csilluka kiscserkészlány alatta álldogált. Laci bácsi higgadtságának és lélekjelenlétének köszönhetően egyik eset sem végződött tragikusan. Tapasztalt cserkészvezetőként önzetlenül vállalta a hatalmas felelősséget egy magasabb cél érdekében, egy egészséges, lélekben megedzett ifjúság nevelésében.
Fáradhatatlan munkáját számos elismeréssel értékelték.
2004 májusában átvehette Rimaszombat város díját, 2011-ben a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Csodaszarvas Díszérmét, 2019 áprilisában pedig a Magyar Ezüst Érdemkeresztet.
Laci bácsi számára az igazi kitüntetést azonban a sok zsibongó kiscserkész látványa jelentette. De azoknak is megdobbant a szívük, akik fogadalmukat még Laci bácsi kezébe tehették le.
Most mi, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség tagjai is fogadalmat teszünk Laci bácsinak, hogy a cserkészet érdekében kifejtett áldozatos munkáját soha el nem feledjük, emlékét pedig szívünkben örökké megőrizzük. Köszönjük Laci bá! Nyugodj békében!” – búcsúzott Gaál Lajos cserkész, a rendszerváltást követő alapítótagok egyike.
Így búcsúztak Kálmán Lászlótól – a cserkészek tiszteletadása képeken
(HE/Felvidék.ma)