Ukrajna számomra mindenekelőtt Kárpátalját jelenti. Azt az államot tehát, amely a Magyarországtól elszakított országrész felett (nem csekély mértékben a kilencvenes évek eleji magyar diplomácia történelmi léptékű bűneinek köszönhetően) jelenleg szuverén hatalmát gyakorolja. Ez a nézőpont aztán egy kicsit másfajta olvasatát nyújthatja a Kijevben ez idő tájt zajló eseményeknek.
Pláne, hogy újabban Szlovákia is belekeveredni látszik az EU és Oroszország között az Ukrajna fölötti befolyásért folyó geopolitikai párbajba. Melyben – nevezzük úgy: a vilniusi csatában – előbbi akkora pofont könyvelt el a bevételi oldalon, amitől máig csengenek a fülek a távoli Brüsszelben… Szlovákia ott jön a képbe, hogy Brüsszel Ficóra és országára oszthatja az egészségügyi papír szerepét, mellyel a nyugati birodalom megpróbálja feltörölni saját piszkát, amit Kijev nyakába pottyantott. Arról van ugyanis szó, hogy Ukrajna esetleg Szlovákiától kaphat gázt az Eustream gázvezetéken keresztül, megkerülve ezzel az Ukrajnát éppúgy felszippantani kívánó Oroszországot. Ezzel a húzással Brüsszel egy igencsak érzékeny pontját masszírozgatná Kijevnek, hiszen a gázvita a legkeményebb tél idején is örökzöld téma, sőt, akkor igazán. Pláne, hogy Ukrajnának van egy cirka egymilliárd dolláros kifizetetlen gázszámlája a nagy medve felé…
Szóval a lényeg, hogy ezzel a sajátos megoldással Brüsszel magához szeretné édesgetni ezt az új, bazi nagy piacot, amit a térképek Ukrajna néven jelölnek. S bár Robert Fico szlovák kormányfő nemrég még tagadta, hogy az Eustream vezetéken keresztül adnának gázt Ukrajnának, ez a kategorikus nem most már odáig szelídült, hogy a Hospodárske Noviny-nek úgy fogalmazott: kész tárgyalni a fordított gázszállítás technikai kérdéseiről, amennyiben garanciát kapnak az ukránoktól a gázszámla kifizetésére. Az oroszokkal szembeni tartozás összegét ismerve inkább vicc kategória Fico garanciaigénye. Mégis miféle garanciát vár Ukrajnától? Adják túszul adósságuk fejébe Timosenkót? Az ukrán államkassza ugyanis lényegében üres. Amiből viszont ott most nagyon de nagyon sok van, az a kétségbeesés. Az emberek, tömegek, a nép kétségbeesése.
És innentől kezd a dolog rettenetesen gyomorforgatóvá válni, amikor erre a kétségbeesésre alapozva játszadoznak a nagyhatalmak – különböző szolgálataik hathatós közreműködésével – a maguk mocskos érdekeik ügyében. Alighanem érdekfeszítő sztorikat mesélhetne az ukrán „forradalmakról” (a narancsosról és erről a mostaniról is) egy majdani „kiszivárogtató” mondjuk az amerikai hírszerzéstől…
Na de vissza Ukrajnához és az EU-hoz. Kisebbségi sorba született magyarként és számtalanszor becsapott európai uniós polgárként nem lep meg, csak felháborít az a módszer, ahogy ezt a gusztustalan játszmát Brüsszel lefolytatja az ukránokkal szemben. Mert mit is csinál? Előveszi azt a zsebkendőjét, melyre a legszebb szavakat hímezték: szabadságjogok, jogállamiság, társadalmi béke és jólét stb. És egy jó nagyot trombitál e zsebkendőbe, szokása szerint, kifejezve véleményét arról, valójában mennyire is gondolja komolyan e szépen odahímzett szavakat. Brüsszel ugyanis magasról tesz, vagy ha úgy tetszik: közelről köp ezekre a jogokra, ha a magasabb érdekek mást kívánnak. Márpedig azok mást kívánnak, mint ahogy mindig is mást kívántak. Máskülönben, egy valóban érték-alapokon nyugvó Európai Uniónak példáaul sohasem válhatott volna tagjává a most a sufniból előhúzott Szlovákia a maga kollektív bűnöseivel. És legalább ennyire nem érdekli Brüsszelt az ukrajnai kisebbségi jogok valós helyzete. A kijevi városházát elfoglaló ultrasoviniszta szvobodások most éppen szövetségesek. Így megy ez…
Azzal kezdtem, hogy számomra Ukrajna Kárpátalját jelenti. Akkor lesz ez igazán izgalmas kérdés, ha az ördögi terv megvalósul és „sikerül” Ukrajnát teljesen destabilizálni, szétzilálni, lényegében polgárháborús zavarba süllyeszteni. Minden együttérzésem azoké, akiknek jogos felháborodását és kétségbeesését kihasználva tolják a szakadékba ezt az országot, ezzel együtt, magyarként van egy ilyen kérdésem: vajon készen áll-e már a terv a Bem-rakparton az ottani magyar nemzetrész érdekében történő fellépésre, ha kínálkozik a történelmi lehetőség…? (terv alatt nem egy újabb alapszerződést értek…)
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
