Nemrégiben beköszöntött a nagyböjt időszaka, melynek kapcsán a szerkesztőségünk elindított egy rovatot A szent negyven nap jelentősége lelkipásztori szemmel címmel. Az egyes katolikus lelkipásztorok által elmondottak alapján bepillantást nyerhetünk többek között abba, hogy milyen szerepet tölt be a nagyböjti időszak a honi katolikus közösségek életében (az eddig elkészült riportok ITT és ITT olvashatóak).
A böjti időszak mélyebb megértése érdekében azonban egy világi hívőt – a mélyen vallásos, Ipoly mentéről származó, de jelenleg Füleken élő –, nevezetesen Bodzsár Gyula szerzőt és publicistát is megszólítottuk, aki személyes tapasztalatai alapján osztja meg velünk, mit jelent az ő személyes életében a nagyböjt időszaka.
Bodzsár Gyula a böjttel kapcsolatos gondolatait a következőkkel kezdte:
„Emlékszem, gyerekkoromban, vasárnap kivételével a hét minden napján mondtuk az olvasót. Szürkület után édesanyámmal és a húgommal átmentünk a szomszédunkban lakó anyai nagyszüleim házába és nagyapám előimádkozásával elkezdtük mondani azt. Nem véletlenül használtam immár másodszor is a „mondani” szót, mert akkoriban ezt a kifejezést használták az „imádkozni” megnevezés helyett. Édesapám csak azért nem vett részt a családi rózsafüzér-ájtatosságon, mert akkoriban hetesekre járt dolgozni.”
Megjegyezte, hogy gyermekként nem nagyon értette a nagyböjt lényegét, inkább csak türelmesen várta, hogy vége legyen, mert utána minden fiú várva várt ünnepe, a húsvét következett.
„Húsvéthétfőn minden lányos házhoz betértünk locsolkodni a nem éppen márkás – ahogy akkor mondtuk – szagosvízzel” – tette hozzá.
„Kirepülvén a családi fészekből, fiatal éveimben némileg háttérbe szorultak a nagyböjttel járó vallásos cselekmények, de a szigorú böjti napokat, a hamvazószerdát és nagypénteket annak rendje-módja szerint következetesen megtartottam”
– húzta alá, s megjegyezte, hogy sok évbe telt, amíg fokozatosan „ráállt” a nagyböjt lényegére, és már nemcsak a külsőségekre figyelt, hanem törekedett a belső átalakulásra, hiszen a nagyböjt (latinul: quadragesima) a húsvét előtti negyvennapos előkészületi, bűnbánati időszak, Krisztus kínszenvedésének emlékszakasza.
Bodzsár Gyula kiemelte, hogy azok kedvéért, akik esetleg nem tudják, hogy a nagyböjt időtartama miért negyven nap, érdemes elmondani, hogy a negyven a Szentírásban és a keresztény hagyományban az események jelentőségét aláhúzó szám.
„Jézus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napig böjtölt a pusztában; negyven napig tartott a vízözön; negyven évig vándorolt a zsidó nép a pusztában; negyven napot töltött és böjtölt Mózes a Sínai-hegyen, mielőtt megkapta a Tízparancsolatot; Jónás próféta Isten útmutatása alapján negyven napig tartó kegyelemidőt hirdetett a bűnös városnak, Ninivének (melynek lakói aztán bűnbánatuk jeléül nyilvános böjtöt kezdtek)”
– mondta Bodzsár Gyula, majd hozzátette, hogy nekünk, gyakorló keresztényeknek jelenthet a nagyböjt akár negyvennapos kegyelemidőt is, melynek középpontjában a valódi bűnbánatra és megtisztulásra való törekvés, az áldozatvállalás és az irgalmasság gyakorlása, és nem utolsósorban imaéletünk elmélyítése áll.
Illusztrációs felvétel (Fotó: pixabay)
A Füleken élő publicista és szerző hangsúlyozta, hogy ebben az időszakban igyekezzünk megzabolázni, minél jobban háttérbe szorítani rossz tulajdonságainkat. Fogyasszunk kevesebbet a szokottnál kedvenc ételeinkből, csökkentsük napi édességadagunkat, a megszokottnál kevesebb alkoholt fogyasszunk. Szűkítsük le a napi képernyőidőt. Ha találkozunk az utcán kéregető gyerekkel vagy hajléktalannal, akkor húsz helyett ötven centet csúsztassunk a markába, s tegyünk kísérletet kibékülni haragvó szomszédunkkal vagy munkatársunkkal. Szokásos napi imaidőnket toldjuk meg, mondjuk öt perccel.
„Szerintem a nagyböjt nem önsanyargatásról, hanem naponkénti kis lemondások, apró figyelmességek és jócselekedetek gyakorlásáról szól. És, ha ezekbe jól belejövünk, akkor észrevehetően javulni fognak emberi kapcsolataink, s jobb lesz a közérzetünk. És ami a legfontosabb, ezzel a lelkülettel könnyebb lesz Jézussal végigjárni a belső átalakulás útját”
– Bodzsár Gyula a nagyböjttel kapcsolatos gondolatait e mély üzenettel fejezte be.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
