Szent György vértanú, egyike azon szenteknek, akinek alakját osztatlan tisztelet övezi gyakorlatilag az egész keresztény világban, aki legyőzte a sárkányt, hogy megmentse a király szűzi leányát.
Századokon keresztül a lovagi erények példaképeként említették, ezért napjainkban több országban a haza védelmére hivatott katonaság is égi patrónusként tiszteli.
A világegyház április 23-án ünnepli Szent Györgyöt, a magyar egyház azonban április 24-én tartja az ünnepét. A középkorban az egyik leginkább tisztelt szent volt, egyike a tizennégy segítőszentnek.
A Szent György-nap a népi kultúrában is jeles nap, Európa nagy részén ősi pásztorünnep, az állatok első kihajtásának a napja és sokféle hiedelem fűződik hozzá.
Szent György-napi kihajtás (Fotó: hortobagy.hu)
Georgius, vagyis György alakja az írásos emlékek szerint Krisztus után 3. század végén élt (271 körül – 303. április 3.) hitvalló katona volt, aki leginkább a sárkányt legyőző lovagként ismert.
Előkelő családból származott, kiváló képességei miatt a római császár seregében gyorsan felívelt katonai pályája, tribunusi rangig vitte. A hadsereg kötelékében szolgáló keresztény György a Diocletianus alatti keresztényüldözés idején szétosztotta vagyonát a szegények között, és nyíltan megvallotta hitét, nem mutatott be áldozatot az pogány istenségeknek.
Emiatt megkínozták és börtönbe vetették. A börtönben megjelent neki Jézus és hét évnyi szenvedést vetített előre neki. Hitének szilárd megvallásához számos nehezen hihető, legendás elem kapcsolódik. Lefejezésének dátuma bizonytalan, viszont ezt követően az alakját övező történetek, dicshimnuszok és életrajzok megsokasodnak, még a Giacomo da Varazze olasz érsek által összeállított Legenda aureában, vagyis az Arany legendáriumban is előkelő helyen szerepel, de más régi írásokban is számos legenda őrzi emlékét.
A keresztesháborúk idején virágzott fel kultusza, amikor a lovagok tették patrónusuknak.
A képzőművészetben, jeles festők és szobrászok állítottak emléket alakjának.
Paulo Uccello: Szent György és a sárkány, 1460 körül ( Fotó: Wikipédia)
Ma is több ország tekinti védőszentjének, helységek, intézmények viselik a nevét.
A magyar nemzet Szent László mellett Szent Györgyre is a lovagi erények megtestesítőjeként tekint, nem véletlenül választotta Anjou Károly Róbert az általa alapított Szent György Lovagrend égi patrónusának, amelyre a legrégebbi világi lovagrendként tekinthetünk, melynek tagjai elsősorban a magyar királyság szilárd oszlopai voltak.
Nem csak az uralkodót, de annak udvartartását is védelmezték. Feladatuk volt ezen kívül az elesettek, gyengék, árvák támogatása, vagyis a lovagi erények gyakorlása. Másodsorban azonban a lovagoknak egyházi feladatuk is volt, hiszen a kereszténységet is védelmezniük kellett, jelenlétükkel pedig emelték az udvar fényét, tekintélyét. 1323-ban a visegrádi fellegvárba átszállított Szent Koronának is ők voltak az őrzői.
Szent György-miniatúra a Legenda aureában (Fotó: Wikipédia)
György napja a népi hagyományokban is jeles napként szerepelt
Egyes tájegységeken gonoszjáró napként tartották számon, ezért a kerítésre, ajtókra tüskés ágakat tettek, hogy a boszorkányokat távol tartsák.
Ma is tartják azt a hagyományt, hogy az állatokat – az ártó szellemek és a rontás elkerülése végett – Szent György-napi tűzön hajtják keresztül, hogy a füsttől megtisztuljanak.
Eleink életében ezen a napon szegődtek el a béresek, a juhászok, a kocsisok és az állatokat őrző munkások az éves szolgálatra, mely az őszi behajtások idejéig tartott. Ezért a fegyverkovácsok, az állatokkal dolgozók, a lovaskatonák, és a vándorlegények is védőszentnek tartották.
Egyben időjósló nap volt, ha Szent György napján meleg eső hullott, úgy tartották, aranyat ér, mert jó lesz a termés, míg a mennydörgés gazdag bortermést ígért.
Aba Novák Vilmos: Szent György, Szeged (Fotó: Wikipédia)
Az Ipoly menti falvak lakói szerint, ha e nap előtt megszólalnak a békák, az korai tavaszt és nyarat jósol. Más tájegységeken ugyanez esőtlen nyarat jelez. A Szent György-napi békát gyógyításra is használták, a kiszárított békával és ráolvasással szemölcsöt gyógyítottak.
A Gyimes-völgyi magyarok szerint, aki Szent György-nap előtt megfürdik a szabadban, az egész évben nem lesz beteg.
Szent György napját általában a kukorica, bab, uborka vetésére tartották alkalmas időpontnak. Jó termést ígért, ha a varjú nem látszott ki a búzából.
Az ökumenikus cserkészmozgalom alapítója, Lord Robert Baden-Powell of Gilwell ugyancsak Szent Györgyöt állította modellül a felnövekvő generáció tagjai és vezetőik elé, felekezeti hovatartozástól függetlenül.
Szent György-napi kihajtás ünnepe a Hortobágyon (Fotó: hortobagy.hu)
Minden cserkész számára példaértékűek az ideális lovagi erényeknek Szent György által gyakorolt formái: megingathatatlan hittel, reményteli szívvel segíteni másokon, a szegényeken, a védteleneken.
A cserkészköszöntés kézjelében a hüvelykujj takarja a kisujjat, ami azt jelképezi, hogy „az erősebb védi a gyengébbet”.
Világszerte ezen a napon újítják meg a cserkészek fogadalmukat, amelyben az Isten, a haza és az embertárs szolgálatára kötelezik el magukat.
Szent György a cserkészek védőszentje, régi kép ( Fotó: Wikipédia)
A tíz cserkésztörvény közül az 5. törvényt a Lovagiasság törvényének is nevezik a cserkészek, mely így szól: A cserkész másokkal szemben gyengéd, magával szemben szigorú.
Juhász Gyula a Szabad jövő lovagjai című versében reménnyel ír a lovagiasságról és a jövő lovagjairól:
„Szent György lovagja a jövőnek az, / Ki nemcsak vallja, hogy vesszen a gaz, / De harcol is kitartón ellene, / Mert küldi az Igazság szelleme!”
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
(Forrás: Magyar Kurír, Néprajzi lexikon)
