A lévai magyar közösség a hagyományt folytatva idén is a nagysallói csata hőseinek lévai köztemetőben lévő emlékművénél emlékezett az 1848/49-es szabadságharc tavaszi hadjáratának egyik legfontosabb csatájára. Az április 27-ei eseményen nem csupán tisztelegtek a hősök előtt, a szórványban lévő magyar közösség erősödését, a magyar kultúra és anyanyelv értékeinek megmaradását is szolgálta az ünnepi alkalom.
Mint Éder Mária, a Csemadok Lévai Alapszervezetének elnöke felvezetőjében elmondta: az 1849. április 19-ei nagysallói csata a legdöntőbb ütközete volt a szabadságharcnak. A tavaszi hadjárat győztes csatájának névtelen honvédjei nyugszanak a lévai köztemetőben is – folytatta.
Hozzátette: „A szülőföldön való megmaradás fontos számunkra is, ez az a hely, ahol a őseink nyugszanak.
Küldetésünk hirdetni, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseinek halála ne legyen hiábavaló, hanem adjon erőt nekünk, felvidéki magyaroknak a mindennapok küzdelmeihez,
a megmaradáshoz, az iskoláink, a templomaink és az anyanyelvünk megtartásához.”
A vasárnapi megemlékezésen Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke osztotta meg ünnepi gondolatait. Beszédében kiemelte, hogy alig négy évvel az osztrák–magyar kiegyezés után 1871-ben a lévai hölgyek fontosnak érezték, hogy emlékművet állítsanak a dicsőséges tavaszi hadjárat hőseinek, s ezáltal megőrizzék a dicsőséges nagysallói csata és a honvédek emlékét. Emlékükkel és példájukkal üzennek az utódoknak, így nekünk is – fogalmazott.
Csáky Csongor felidézte a Rákóczi Szövetség felvidéki és lévai kötődéseit, Kun Ferencz számos alkalommal vett részt a lévai megemlékezésen. A néhai Mokso Mária, aki szintúgy a szövetség alapítói között volt, Léváról származott. „Az ő példájuk is mutatja a Rákóczi Szövetség fő célkitűzéseit: megőrizni, éltetni a magyar nyelvet, kultúrát és a közösséget” – húzta alá.
A maguk idején a nagysallói honvédek is ezért harcoltak, igaz nem tollal, hanem karddal.
Az 1871-ben állított emlékmű kapcsán elmondta:
„Az évtizedek, másfél évszázad alatt sokan sokféle időben emlékeztek is, igyekezve erőt meríteni az elődök példájából és az itt összegyűlt közösség erejéből. Nehéz és még nehezebb időben is itt találkoztak a lévai magyarok.”
„Sokat látott és halott ez az emlékhely, jól ismeri a lévai magyarok történelmét, minden bánatát, örömét, hitét és óhaját” – jegyezte meg.
Az emlékezőkhöz szólva elmondta:
„Azért vagyunk ma itt, mert úgy érezzük, nekünk is dolgunk és felelősségünk van.
Fontosnak érezzük, hogy elődeink emlékét megőrizzük. Az emléknapok erőt adnak, az együvé tartozásunkat erősítik és a közösségünk jövőjét jelentik.”
A megmaradásunk érdekében vállalni kell a magyar sorsunkat. A magyar nyelv és a kultúránk érték, amit meg kell őrizni és szent kötelességünk ezt továbbadni az utódoknak. Nem hőstettekre van szükség, hanem hétköznapi felelős cselekedetekre – üzente a lévai köztemetőből.
Végezetül kiemelte az anyanyelvi oktatás fontosságát, ami a végvárakban talán még inkább közösségmegmaradó erő. Mint mondta: „A megmaradásunknak három sarokköve van, a nyelvünk, a keresztény magyar kultúránk és a múltunk, mindhárom csakis magyar iskolában válhat sajátunkká. Ezek tudnak megtartani bennünket.”
A nagysallói csata magyar honvédjeinek példája adjon megfelelő józan bátorságot és felelősséget ahhoz, hogy a jó ügyekben cselekvő összefogással nemzeti közösségünk életét jobbá tudjuk tenni – zárta gondolatait Csáky Csongor.
A megemlékezést a Juhász Gyula Irodalmi Színpad tehetséges tagjainak szavalata és éneke tette meghitté. Az esemény koszorúzással zárult. A lévai magyar intézmények és szervezetek mellett a megemlékezésen jelen volt és koszorúzott Gubík László, a Magyar Szövetség országos elnöke, valamint a Csemadok országos vezetősége is.
Pásztor Péter/Felvidék.ma