Spirituális emlékdosszié Ferenc pápa emlékezetére és Agrárimák a címe annak a két műbőrkötésű kiadványnak, amit a Dunántúli Református Egyházkerület jelentetett meg korlátozott példányszámban, dr. Békefy Lajos Ph.D. református lelkész-író, spirituális publicista írásaiból válogatott, nyomtatott kötetként.
Hálás köszönetemet fejezem ki ezért a két kiadványért az Egyházkerület Elnökségének, Steinbach József dunántúli püspök úrnak, a Zsinat lelkészi elnökének, valamint munkatársainak, akik a korábbi hasonló kiadvány, a Krisztus és Kálvin Kínában című mellé odatették ezt az újabb két kötetet. Immáron mindhárom kötet kézbe vehető, illetve az elektronikus magánkönyvtár polcán felkeresve, lapozható is a bekefylajos439 jelölésű, S.D.G. digitális könyvespolcon.
Hálám és köszönetem kifejezése mellett, engedtessék meg nekem, hogy 60 évnyi közírói Isten-, egyház-, és emberszolgálatom, spirituális publicisztikai, kutató teológusi alkotó munkásságom kimondhatatlanul sok drága hittapasztalatával, az éppen 10 évvel ezelőtt írt hitvallásomat, Szentlélek izzásban megfogalmazott református ars poetica-mat újra közzétegyem. Pál apostol konfessziós vallomásával hiszem és vallom:
„Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogy nem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban, nemzetségről nemzetségre, örökkön örökké. Ámen! (Efézus 3,20-21)
Református lelkészi ars poetica
„Megismeritek majd az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8,32). Ő mondta ezt, Aki mély és teljes önismerettel, identitászavartól mentes tisztasággal így szólhatott: „Én vagyok… az igazság” (János 14,6). Ő olyan igazságról szól, ami nem elméleti, hanem a szó és a tett, az értelem és a valóság legteljesebb egysége a rész szerintiség alá rekesztett világban. Tényigazság, személyes sorsigazság és örök igazság találkozik és forr eggyé Őbenne, a tér-idő keretei között páratlanul megélt módon – 33 év alatt – örökre érvényesen. A teljesség elkötelezettje lesz az, aki találkozik Ővele. Én (is) találkozhattam Ővele. A gyötrelmes hazugságok huszadik századában írta le Emil Brunner svájci teológus: Az igazság találkozás. Ennek lehetek én is belső boldogsággal megajándékozott tanúja – immáron fél százada.
Számomra itt és ezzel kezdődik az írástudók felelőssége.
Mert aki megismerte az Igazságot, Jézust, az a valóságot, a történő életet is úgy ismeri meg, írja le, közli másokkal, hogy annak szabadító ereje van,
hiszen az írás és a felelősen író ember szemlélet- és közlésmódjában Ő jelen van. Évtizedek tapasztalatával vallom: minden jó írás mini szabadítástörténet, mert megismertet az összefüggésekkel, az érem másik, sőt harmadik oldalával, meg az érem belső szerkezetével, keletkezés- és gyártástörténetével, alkotóival, stílusával, értékével. Ezért a Jézus Krisztus Lelkétől inspirált pneumatikus írás szabaddá tesz, de legalább is kimozdít a hitetlenségből, ál- és tévhitekből, tudatlanságból, a féligazságokból, a manipulált tényközlésből, a részérdekek vezette tollforgatásból.
A Lélektől inspirált íróember tolla, komputere az igazi teljességre, az örök dimenziók felé is megnyitja a lelkeket az itt és most konkrét valóságában. Mindig segít átlátni azt, ami van, s túllátni azon, ami van.
Ezért minden keresztyén írás lényege szerint a remény távlatosságába emel, vonz, indít, segít. Isten felé – s az emberek felé.
Mindenki érzi, hogy valójában az Igazságra, s az ilyen publicisztikára van igazából szükség. Ami azért tiszta és megtisztító, katartikus és szabadító erejű, mert soha nem ölti magára a manipuláció varázsköpenyét vagy bohócöltözetét. Egy ékessége van: az örökké „divatos” fehér ruha, amit a Bárány vére mosott tisztára. A többit letépi és elfújja az idő, megrágja a moly, elemészti a mulandóság…
Ezért egyedül és kizárólag Övé, a Győztes Bárányé, a szelíd Fejedelemé, életünk mikrokozmoszának és a világegyetemek makrokozmoszainak Uráé a dicsőség öröktől fogva mindörökké.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
