„Duray Miklós emlékére – közös összefogással” címmel indított közadakozást a SZAKC, hogy a felvidéki magyar közélet ikonikus alakja tiszteletére, születésének 80. évfordulóján méltó síremléket emeljen Losoncon. Vannak azonban, akiknek a „méltóságról” egészen más elképzeléseik vannak – így szomorúan láttuk, hogy még egy nemes közügy is a személyes gyűlöletből acsarkodók koncává válhat, a közadakozást szégyenteljes koldulássá” alázva.
Pedig a közadakozás igazán nem áll távol nemzetünktől – szerte a Kárpát-medencében állítottak emlékműveket és fejezték ki ezáltal tiszteletüket legnagyobbjainknak a magyarok. Sorozatunkban ezek közül válogattunk – önmagukban is érdekes, néhol meghökkentő, másutt szívmelengető történetekre bukkanva…
∗∗∗
Az alsósztregovai Madách-kastély fákkal tarkított óriási parkjának hátsó szegletében találjuk Az ember tragédiája szerzőjének monumentális emlékművét.
A Madách Imre földi maradványait rejtő síremléket közadakozásból állíttatták. Az 1936. december 19-én állított emlékművön a pozsonyi Riegel Alajos Ádámot ábrázoló hatalmas bronz alkotása látható. Hosszú és rögös út vezetett a méltó emlékhely kialakításáig.
Az alsósztregovai remetének nem ez ez volt az első nyughelye. Madách Imre 1864. október 5-én távozott az élők sorából. Két nappal később, október 7-én helyezték örök nyugalomra a Madách família szerény sírboltjában, Alsósztregován.
Mint a Madách-kastélyt, s a benne lévő irodalmi múzeumot is működtető Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma …lelkem felfelé tör.. Madách Imre síremléke címet viselő kiadványban olvashatjuk: „Nógrád vármegye 1909-ben úgy döntött, hogy a nagy szülöttjének méltó emléket emel. A megye közgyűlése 1000 koronát ajánlott fel, ezenkívül országos gyűjtést indított, hogy Madách sírhelyének külseje alkalmas legyen a kegyelet lerovására.” A felhívás mellé gyűjtőíveket adtak ki. Azonban a történelmi változások és az ezzel járó politikai-hatalmi viszonyok nem tették lehetővé, hogy a kezdeményezés sikerrel járjon.
Az impériumváltást követően az 1930-as év újra a sírhelyre terelte a figyelmet. 1930. október 12-én és 13-án Tomáš G. Masaryk akkori csehszlovák elnök tett látogatást a Kékkői és Losonci járásban. Az előbbi járás magyar küldöttsége egy könyvcsomagot adott át az elnöknek, benne a járáshoz kötődő jeles magyar szerzők műveivel (Balassi Bálint, Mikszáth Kálmán, Madách Imre).
A Prágai Magyar Hírlap tudósítása szerint a köztársasági elnök lerótta tiszteletét Madách kissé elhanyagolt nyughelyénél is. A sajtó ennek kapcsán figyelt fel a jeles tragédiaszerző sírhelyének állapotára.
Harsányi Zsolt 1932 nyarán látogatott el Alsósztregovára, ahol felkereste a sírhelyet is. Benyomásait a Koszorúk a Madách-kriptában című írásában rögzítette. A kis katolikus temetőben egy igen egyszerű, zsindelytetőzetű épületet látott, melynek ajtaja berozsdásodott. Bent egyszerű kőasztal-oltár, a padlózat alatti pincézett üregben nyugodtak a Madách család tagjai. A kriptában többek között Madách Imre, az édesanyja, Majthényi Anna, illetve a költő fia, Madách Aladár és annak felesége nyugodtak. A sírhely igen elhanyagolt, rossz állapotban volt.
Így újabb kezdeményezés látott napvilágot a méltóbb nyughely kialakítása érdekében. Elsőként az 1931-ben alakult Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság határozta el, hogy új emlékművet építtet a tragédia szerzőjének. Szőnyi Endre építész és Wimmer Ferenc műegyetemi tanár el is kezdte a háttérmunkákat. Megszülettek a tervek is, ám tovább nem jutottak. A tervekkel egyetemben 1934-ben elhalt a kezdeményezés.
A másik kezdeményezés Horánszky Lajos történész, pénzügyi szakember, a Kisfaludy Társaság rendes tagja nevéhez kötődik. Madách nagy tisztelőjeként az 1930-as években Alsósztregován járva látta a sanyarú állapotokat.
Horánszky úgy gondolta, hogy a Kisfaludy Társaságnak, amelynek Madách a dísze volt, kell kezdeményeznie és véghez vinnie az új síremlék felállítását.
Horánszky ennek érdekében megmozgatta a magyarországi közvéleményt és a kormányzati köröket. Mint a kiadványban olvasható: „A munka nagy óvatosságot és körültekintést igényelt, hiszen egy másik, Magyarországgal nem éppen baráti viszonyban álló országban kellett a feladatot végrehajtani”.

Riegel Alajos síremléktervei, a bal oldali valósult meg (Fotó: …lelkem felfelé tör.. Madách Imre síremléke)
Ezen szempontok mentén az új síremlék kezdeményezői a külvilág előtt Madách leszármazottai voltak. A harmincas években az alsósztregovai kastély lakója Madách Flóra, a költő unokája és férje, dr. Lázár Pál volt a leányukkal. Meglehetősen rossz anyagi helyzetben éltek, a birtokot hatalmas jelzáloghitel terhelte. Egyértelmű volt, hogy a család egyedül nem tud új síremléket állítani.
Sajnos nagyon kevés dokumentum maradt fenn a gyűjtést és a szervezést illetően. Azonban a töredékben fennmaradt iratokból kitűnik, hogy a szervezőmunkát, a pénz összegyűjtését a befolyásos Horánszky Lajos végezte.
A munkálatok 1934-ben kezdődtek az új emlékhely helyének kijelölésével a kastélyparkban. Majd Lázár Pál a Budapestről kapott pénzből megépítette az új sírboltot. 1934. július 2-án a Kisfaludy Társaság képviselőinek jelenlétében helyezték el Madách Imre és hozzátartozóinak hamvait a kriptában, mindezzel eleget téve a költő versbe foglalt akaratának: „ Sírom kint álljon szabadban, / Honnan messzi, messzi látni, / Nap sugára, éj viharja – Járjon azt meglátogatni”.
Az újratemetésen számos magyarországi és szlovákiai magyar közéleti személyiség vett részt.
A következő feladat a Madách jelentőségéhez méltó emlékmű elkészítése volt. A síremlék megalkotására a Pozsonyban élő és alkotó Riegel Alajost kérték fel. A szobrászművész két tervet dolgozott ki a sírbolt fölé tervezett emlékműként. Az elfogadott változat a kezeivel a magasba törő ifjút (Ádámot) ábrázolta.
1936 nyarán Riegel már elkészítette agyagból a szobrot. Mindeközben átépítették, megerősítették az alig két évvel korábban átadott sírboltot. A munkálatok teljes költsége megközelítette az 54 ezer koronát. A szobrászművész 1936. december 19-én állította fel az emlékmű tetejére a monumentális szobrot, ünnepélyes külsőségek nélkül. A végleges síremlék a talapzattal együtt 8,6 m magas, a két karját az ég felé emelő Ádám alakját megörökítő bronzszobor 3,6 méter.
A többször módosított költségvetés következtében a végelszámolás szerint az alsósztregovai emlékmű 56 814 csehszlovák koronába került.
A művész az utolsó részletet 1938 júliusában vette át.
Mint írtuk, kevés forrás maradt fenn az adakozásról. A kiadvány szerint „ennek egyik oka, hogy mindvégig meg akarták őrizni a magánkezdeményezés látszatát. A munkálatokat összefogó Horánszky Lajos, a Kisfaludy Társaság tagjaként bizonyosan beszámolt a munkálatokról, azonban a társaság iratai hiányosan maradtak fenn, mert 1944/45 fordulóján, Budapest ostroma során részben megsemmisültek.
Valószínűleg teljes egészében anyaországban összegyűjtött pénzből fedezték a költségeket.
A munkálatokhoz a legnagyobb összeget minden bizonnyal a Magyar Tudományos Akadémia adta: gróf Vigyázó Sándorné, báró Podmaniczky Zsuzsanna az Alapítvány kamataiból legalább 3700 pengővel járult hozzá az új Madách-síremlék felállításához. A többi forrás ismeretlen.”
A kastélypark csendes sarkában álló monumentális emlékműnél évente több száz, több ezer Madách-tisztelő rója le kegyeletét. Évente több irodalmi, közéleti rendezvény helyszíne a Madách-kastély és a folyamatosan emlékjelekkel bővülő kastélypark.
Nem meglepő módon mára irodalmi zarándokhellyé vált a síremlék.
Forrás:
…lelkem felfelé tör…Madách Imre síremléke; SZNM – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma 2016 emlekhelyek.csemadok.sk
Pásztor Péter/Felvidék.ma