Petőfi István 1825. augusztus 18-án ifjabb Petrovics István néven született Szabadszálláson. Édesapja Petrovics István mészárosmester, édesanyja Hrúz Mária, egyetlen testvére Petőfi Sándor. Ő volt a költő István öcsémhez című versének ihletője, Petőfi Sándor „édes Pistikája”.
A testvérek gyerekként egymás ellentétei voltak, míg Sándor nevetett és huncutkodott, István szótlan és komoly volt. István gyermekkorát Kiskunfélegyházán és Szabadszálláson töltötte.
Később Pesten és Aszódon is együtt járt iskolába Sándor bátyjával. Három gimnáziumi osztály végeztével félbeszakította tanulmányait, hogy apjának segíthessen annak üzletében, később pedig Kunszentmiklóson és Várpalotán dolgozott mészárosként. Bátyja hatására verset írt, s nyelveket tanult, franciát és németet.
1848 júniusában a 6. honvédzászlóalj önkéntese lett. 1849 júliusában már századosi rangban harcolt. Bátyjával anyjuk temetésén találkozott utoljára. Jelen volt a világosi fegyverletételnél. Büntetésből besorozták közlegénynek a császári seregbe, és 1850-ben Schleswig-Holsteinba küldték, de egy év múlva szabadságolták, ekkor Péterváradra ment a mesterségét folytatni. A forradalom évei alatt jelentek meg első versei.
A Petrovics testvérek: Petőfi István és Petőfi Sándor (Fotó: újságmúzeum)
1853-ban politikai szervezkedés vádjával, mivel gyanús tartalmú levelet találtak nála, amelyet egy katonatársa megbízására vitt Pestre, három évre sáncmunkára ítélték, amit Theresiestatdtban és Prágában töltött le. Szabadulása után még Brünnben is kellett katonáskodnia.
Bátyja apósának, Szendrey Ignácnak a közbenjárására 1857-ben érdi és vértesi Gaylhoffer János dánosi birtokára került nevelőnek, itt ismerkedett meg későbbi feleségével, s a szerelemnek köszönhetően újra írni kezdett. 1858 őszétől idősebb Geist Gáspár (1817–1872) hívására a 3400 holdas csákói birtok ispánja lett. Szorgos munkával mintagazdasággá fejlesztette a birtokot. Részt vett a Békés vármegyei Gazdaegylet, majd 1867-től a Békés megyei Honvédegylet munkájában.
1858-tól ő lett a gyámja Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fiának, Petőfi Zoltánnak.
Öt évig tartó udvarlás után, 1863-ban feleségül vette érdi és vértesi Gaylhoffer Antóniát (1841–1918). Felesége azonban rövidesen visszaköltözött a szüleihez, mert rájött, hogy férje nem tud szabadulni egy csákói asszonytól, Schneider Erzsébettől.
Petőfi Istvánné Gaylhoffer Antónia, Vasárnapi Ujság, 1918 (Fotó: Wikipédia)
Miután családi élete zátonyra futott, komorrá, zárkózottá, emberkerülővé vált. Bántotta az is, hogy Szendrey Júlia nem tudta kézben tartani a fiát, aki nem találta helyét anyja második házasságában. Petőfi Zoltán sok időt töltött Csákón. Petőfi István megpróbálta szigorúan nevelni, de be kellett látnia, hogy Zoltán méltatlanná vált apja emlékéhez, az élvezeteket hajszolta.
1864-től Petőfi István lett az egész birtok jószágigazgatója. Élete leghosszabb szakaszát, 22 évet Csákón töltötte el. Mindvégig büszke volt bátyjára, ápolta emlékét. Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán halála után Petőfi-ügyekben ő képviselte a családot. Jókai Mórral és Gyulai Pállal baráti viszonyban volt. A Petőfi Társaság tagja lett, Bajza József később a verseit is kiadta.
A Petőfi család sírja a Kerepesi temetőben (Fotó: Wikipédia)
1872-ben, Geist Gáspár halála után – a Kondoroshoz közeli Nagymajorba költözött. 1875-ben ő lett a község pénztárosa. Megtakarításaiból Dévaványán 400 holdas birtokot vásárolt, de ezt már nem élvezhette, mert 1880. április 30-án, 55 éves korában váratlanul meghalt. Csákón temették el, majd 1908-ban holttestét a Petőfi Társaság a budapesti Kerepesi temetőben vitette, ahol a Petőfi család többi tagjával együtt helyezték örök nyugalomra.
A kondorosi fehérmárvány sírköve ma az iskolaközpont udvarán őrzi emlékét. A Kondorosi Petőfi István Általános Iskola és Kollégium őrzi emlékét. A tanintézmény minden évben kiosztja a Petőfi István-díjat az arra érdemes tanulóknak. A város önkormányzata és a Kárpát-medencei Népfőiskola szobrot állít Petőfi István 200. születésnapján a róla elnevezett iskola előtt.
„Elmegyek, im’ búcsút veszek,
Vérzik szivem, mint a nap,
Mely a tájtól búcsúzik, ha
Beköszönt az alkonyat” – írta Petőfi István a Búcsú című versében.
A Kondorosi Petőfi István Általános Iskola és Kollégium (Fotó: kondoros.hu)
A szarvasi és csákói szájhagyomány szerint volt egy törvénytelen gyermeke, aki 1876-ban született az egyik ispán megözvegyült feleségétől. Mivel Petőfi István sohasem vált el a feleségétől, a gyermeket nem vállalhatta, így a három évvel korábban elhalt ispán nevén, Bartl Istvánként anyakönyvezték. Feltehetően ő volt az utolsó Petőfi-vér, de az első világháború környékén neki is nyoma veszett.
Forrás: Wikipédia, kondoros.hu
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
