A repülőszerencsétlenség áldozatainak emlékére a megemlékezést július 23-án tartották. Hejce Abaúj egyik kistelepülése, zsákfaluja, mely értékei folytán nagyobb figyelmet érdemelne.
A köztudatba akkor került, amikor 2006. január 19-én egy An 24-es katonai repülőgép lezuhant a Hejce és Telkibánya között található 700 m magas Borsóhegyen.
Rohály Géza polgármester szerint, a hegy onnan vette nevét, hogy a település a bor- és sókereskedelem útján feküdt. Így a két árufajta nevének összevonásából keletkezett a név. A pilóta túl korán kezdte meg az ereszkedést, hogy Kassán landolhasson. Nem számolt a Zempléni-hegyekkel. A 43 személy közül egy tiszt élte túl a balesetet. Miután visszanyerte eszméletét, mobilon felhívta a feleségét, aki értesítette a hatóságokat. Ez volt a Szlovák Köztársaság legsúlyosabb légi balesete. Minden jel szerint, a pilóta hibájából következett be a szerencsétlenség.
Spisák András, a miskolci Nyugdíjasok Megyei és Városi Képviselete elnöke jóvoltából, július 23-án megemlékezést tartottak a szerencsétlenség színhelyén. Meghívták a kassai magyar nyugdíjasok óvárosi klubját is. Határozott fellépésükre Kassa-Óváros önkormányzata biztosította számukra a részvételt. Básti Ernő, volt óvárosi polgármester-helyettes tolmácsolta Spisák szavait szlovákul. A megemlékezésen úgy szlovák, mint magyar katonatisztek is részt vettek Till Károllyal, Kassa-Óváros Hivatalának elöljárójával együtt. Az előbbiek a Kassai Katonai Nyugdíjasklub tagjai.
Spisák portálunknak elmondta, hosszú évek óta baráti kapcsolat fűzi a kassai óvárosi magyar nyugdíjasklubhoz. Kötelességének tartja, hogy a szlovák és magyar barátaikkal együtt leróják kegyeletüket a szlovák katonák emléke előtt. Azért most tartották meg a megemlékező ünnepséget, mert pályázat révén anyagi fedezetet tudtak annak biztosítani. A nyári időszakban meg könnyebb eljutni a helyszínre, de most is vállalni kellett az időjárás viszontagságait. Ennek nincs politikai célja, hanem emberiességi gesztusról van szó. A bajba jutott embereken mindig segíteni kell és a tragédia okozta fájdalmat közösen könnyebben lehet elviselni.
Az eredeti terv szerint, a megemlékezők egyik fele fölmegy a Borsó-hegyre, a kopjafáknál lerója kegyeletét, miközben a többiek ismerkednek a település nevezetességeivel a polgármester kalauzolása mellett, Majd a két csoport kicserélődik. Az időjárás azonban keresztülhúzta a tervet. Egy nappal korábban eső esett és az út szinte járhatatlanná vált. Az egyik csoport ugyan traktoron és teherautón kiment a szemerkélő esőben a hegyre, de miután két óra múlva visszaértek, az útviszonyok miatt le kellett mondania a másik csoportnak, hogy fölmenjen. A polgármester szakavatott kalauzolásával néztük meg elsőként a kastélyt. Elmondta, az emberi kézzel alkotott falu belesimul a tájba. Azért varázslatos ez a hely. Egyre többen költöznek be. Ma 270 a lakosok száma. Ez a békesség és nyugalom szigete. A kápolnában leült az orgonához.
Kiderült, valamikor kántorként működött. Remek hangon énekelte a Boldog Asszony anyánkat… Majd lementünk a hatalmas pincerendszerbe. A szőlőtermelő vidékhez méltóan a kastély is több száz méteres pincerendszerrel büszkélkedhet. De ott most hiába keresnénk, egy árva hordót sem találnánk.
Ahogy Rohály polgármester tréfálkozott, a bejáratra ki lehet írni: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel,” De ez nem Dante poklára utal, csak arra, hogy bort nem találunk. A föld alól vagy 300 méterrel odébb, a dézsmaház mellett jöttünk ki, mely uniós támogatásnak köszönhetően megújult környékével együtt és polgármesteri hivatalként szolgál. 2012 óta turisztikai központ is működik az épületben. Pedig a felújítás előtt életveszélyes állapotban volt. Ez annak köszönhető, hogy kilenc szlovákiai és öt magyarországi település összefogott és sikeresen pályázott. Hejce így 823.000 euróhoz jutott az Abaúj Abaújban Európai Területi Együttműködési Közhasznú Csoportosulás tagjaként.
A településen leleplezett emlékműnél koszorúzásra került sor, majd ünnepi ebéd várt a résztvevőkre.
Hejce egyik legkorább említett településünk. Neve a német Henrik (Heinrich) személynévből keletkezett, magyar névadással (eredetileg Héce). Alapja alighanem a név becézett alakja. Már 1009-ből van róla adat (Ezt egy 1261-ből származó oklevél állítja). Szent István az általa alapított egri püspökségnek adományozta. A 15. sz.-ban husziták telepedtek meg a település keleti részén, melyet ma is Csehországnak neveznek. A polgármester szerint azért, mert a hely varázsa késztette őket erre. Ebben az időben Hejce már mezővárosi ranggal rendelkezett nagyjából száz éven át. Erre vezetett ugyanis a Nagyvárad-Kassa-Krakkó kereskedelmi útvonal.
Eszterházy Károly gróf, egri püspök copf stílusú kastélyt építtetett, mely aránylag érintetlenül maradt meg. 1774-ben Felner Jakab tervei alapján emelték. 1804-ben a kassai egyházmegye birtokába került, miután az egriből a kassait kihasították. A kassai püspökök használták nyári rezidenciaként. 1845-ben felújították. 1888-ban Bubics Zsigmond kassai püspök saját költségén egy kassai építész tervei szerint kisebb korszerűsítést végeztetett el és további két emelettel bővítették. A kastélyt 3 ha-s park veszi körül. A település temploma középkori eredetű, ám többször átépítették.
Madarász István kassai megyéspüspököt 1945. február 27-én kiutasították Csehszlovákiából Tost Barnával, a város főplébánosával együtt. Pedig a püspök szlovák nyelvű istentiszteleteket is engedélyezett és maga is prédikált szlovákul. Nagyszombatban született, így bírta ezt a nyelvet. Hejcére költözött, ahol házi őrizetbe került. Itt érte utol a halál 1948. augusztus 8-án, életének 64. évében. Földi maradványait a sátoraljaújhelyi templomban helyezték el. Jelmondata: Credo, amo, ago (Hiszek, szeretek, teszek).
Tost Barnát kiutasítása után Hejcére internálták. 1948. augusztus 12-én lett a kassai egyházmegye magyarországi részének káptalani helynöke és a rozsnyói egyházmegye magyarországi részének apostoli kormányzója. A szintén Kassáról kiutasított Brezanóczy Pál lett Tost utóda. Ők ketten hozták létre a kassai egyházmegye hejcei szemináriumát, a kassai hittudományi főiskola utódját, melyet 1950. október 1-én adtak át. Tost 1951. július 10-én hunyt el és a templomkertbe temették. 1952. február 21-én a szemináriumot Egerbe helyezték. Mivel az épület a magyarországi Kassai Egyházmegye központjaként működött, nem államosították.
Brezanóczy, aki az egri érseki tisztséget is betöltötte, III/III-as ügynök (fedőneve Kékes Pál) és békepap lett. Ám kapcsolatait a katolikus egyház, illetve az Egri Főegyházmegye érdekében kamatoztatta. Viszont ő sugalmazta a Vatikán szerencsétlen „keleti politikájának” kialakítását, mivel Agostino Casaroli érsek, a Vatikán „külügyminisztere” tanácsadója volt magyar kérdésekben. Szerepet játszott Casaroli balhiedelmének kialakításában is, hogy az egyház megegyezés híján megszűnik létezni a szocialista országokban. A Vatikán ezzel óriási károkat okozott a volt keleti blokk térségében. Emiatt a hívek tömegesen fordultak el a katolikus egyháztól.
1952 után a Római Katolikus Szeretetszolgálat vette kezelésbe a kastélyt.
1944 júliusában a kassai Szent Erzsébet dóm szárnyas oltárait és egyéb értékeket a kassai püspökség nyári lakának pincerendszerében helyezték el, nehogy az esetleges bombázások kárt okozzanak bennük. A pincéket az 1945 decemberében megérkező szovjet alakulatok átvizsgálták, de a csehszlovák hatalom Moszkvában bejelentette igényét az ott tárolt értékekre, így az nem lett hadizsákmány. Annak ellenére a ládák nagyobbik részét a szovjet katonák feltörték.
Az 1945-ös felújítás során elsősorban az ablakokat kellett kicserélni, az orosz és román csapatok pusztítása után. Madarász püspök szakszerűen kijavíttathatta a háborús károkat. Ez volt Magyarország egyetlen olyan püspöki hivatala, ahol az elektromos áramot nem vezették be. 1952 februárjában hivatalosan megszűnt a püspökség, de jogilag, Eger központtal 1984-ig fennállt.
A kastély szociális otthonként és internáló táborként szolgált egyszerre. Miután az állam betiltotta a szerzetesrendek működését, 1950-ben szükségessé vált az idős rendtagok elhelyezése, akiket elkülönítettek a társadalomtól. Így a kápolna és a többi helyiség is megtarthatta korábbi funkcióját. A Szent Kereszt tiszteletére emelt kápolnában, egy 7 méter magas keresztet helyeztek el, mely eleve püspöki kápolnának épült.
A kastélyba néhány főpapot internáltak. Szobáikba lehallgató készüléket helyeztek el. Az itt internáltakat nem sikerült elzárni a világtól, mert a helybeliek vidéki ruhákat adtak az ide látogatóknak, így az találkozhatott az előkelő lakókkal, aki akart. A kastély sorsa akkor került veszélybe, amikor Mindszenty József bíborost kívánták elhelyezni az épület első emeletén. Megfelelő számú őrző személyzetet telepítettek volna ide, de az elektromos áram hiánya és a fővárostól való távolság elijesztette őket.
A szerzetesrendek képviselői – miután a rendek a rendszerváltozás után újból megalakultak – távoztak. Az épületet továbbra is a katolikus egyház üzemelteti szeretetotthonként. A közelmúltban egy jelentősebb átépítés történt (1996).
Hejce vonzerejét növelik a régies típusú parasztházakkal szegélyezett utcák és a Szerencs-patak barokk kőhídjai. Érdemes ide ellátogatni!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
{iarelatednews articleid=”43686,32184,26462″}