Szabó Ottó szobrász a Rovás Alkotócsoporttal július 16-án és 17-én a csángóknál járt. Ez volt az 5. Értjük egymást – Rozumieme si – Ne înțelegem Rovás Alkotótábor, amely 3 helyszínen zajlott.
Erdélyben, a háromszéki Középajtán, (VII.11.-20.), a minap kezdődött a tihanyi Alkotótelepen (VIII.4.-10.) a Magyar Képzőművészeti Egyetem tihanyi telepén és a harmadik Kassán lesz VIII. 25.-31. között, a Rovás Akadémián. Ezekhez kapcsolódik még két alkalom. Szeptember 14-én Róma és októberben Párizs következik.
A moldvai csángókról általában kevés szó esik, pedig ez a legveszélyeztetettebb és legarchaikusabb, tehát legértékesebb – ha szabad ezzel a kifejezéssel élnünk – népcsoportunk egyike. A negyedmilliós moldvai katolikus lakosság alkotja legnagyobb részüket. A magyarul még tudó moldvai csángók száma már csak 62 ezer körülire tehető. Ez a népcsoport csak mintegy egynegyedét teszi ki az összes csángónak. Asszimilációjuk rohamosan folytatódik. Sajnos, ezt a helyzetet a Vatikán érzéketlen politikája is elősegíti. Hiába kérnek évszázadok óta magyar papokat, ezt eddig tőlük megtagadták. Batthyányi Ignác erdélyi püspök 1787-es levelében világosan fogalmaz: „Ne higgye Szentséged, hogy… csak egynéhány szétszórt és ide-odavándorolt magyarról van szó. Sok magyar család van, kik egész helységeket tartanak megszállva, és… erősen ragasz¬kod¬nak hazai nyelvükhöz.” A gorzafalviak 1860-as panaszkodó levele is ezt támasztja alá: „…hogy már 500 esztendeje mint magyar lakosok és római katolikusok igaz hitben eddigelé megmaradtunk, sok viszontagság között mindeneket eltűrtünk, elszenvedtünk, megszaporod¬tunk, igazi hitben megerősödtünk, ezt csak szegény magyar papjainknak köszönhetjük…” Érthetetlen, hogy az egyetemességet hirdető katolikus egyház számára miért nem fontos, az anyanyelven történő igehirdetés. Sokunknak az a véleménye, hogy Róma szempontjából az az előnyös, ha a csángók elrománosodnak és így az ortodox románok egy része katolikussá válik, ami a katolicizmus terjeszkedését segíti elő az ortodoxia rovására. Ezzel Szabó Ottó is egyetértett. Egyik jeles kutatójuk, Domokos Pál Péter személyesen járt ezügyben a pápánál, de áldáson és közhelyeken kívül mást nem kapott. Üres kézzel tért haza, amint nekem egykor erről beszámolt.
Eredetükkel kapcsolatosan is több elmélet született. Nevük magyarázatában sincs egyetértés. A „csángál” vándorol értelmű. Akkor ragadványnév lenne. Tibet keleti felén a tangutok között – akik a hunok örökségét éltették tovább -, él egy csáng nevű nép, mely egykor a hunok ordoszi központjában élt. A tangutok a 13. sz.-ban fellázadtak Dzsingisz kán ellen és ezért kellett régi hazájukból távozniuk. A mongol csánga szó értelme viszont messziről érkezőt, vándort jelent, de erőset is. 680 táján a hun Irnek (Csaba, neve méltóságnév: csobán, kínai csaovang, perzsa csobin) leszármazottja, Aszparukh elfoglalja Trákiát és megalapítja a mai bolgár államot. Ebben a hadjáratban csangur törzsek is részt vettek. A Csíki Székely Krónika (16. sz.) szintén szerepeltet csangurokat, akik kelet felől gyakorta betörtek a Kárpátokba. A Fekete-tenger keleti partvidékén egykor ungurok, csangurok és csángók éltek.
A csángók pitvarában ma is olyan kályha áll, melyet akár a kelet-tibeti pásztorok építhettek volna. Szentképekkel védik a tisztaszoba sarkait az ott megtelepedő gonosz erőkkel szemben. A mongol jurta azért jó, mert nincsenek sarkai, így abban nem verhetnek tanyát az ártó szellemek. Egykor a csángók pirkadatkor a felkelő Napot köszöntötték. Szima Csien (2. sz.), a kínai történetírás atyja szerint: „Hajnalban az uralkodó elhagyja a tábort és a felkelő Nap előtt arcra borul.” A napkultusz a Babba Mária körüli hiedelmekben is él, hiszen a csíksomlyói búcsúban tömegek gyakorolják a hun napbanézés hagyományát. Az azerbajdzsáni Baba-Daghra (Baba-hegy, 3629 m) zarándokok másznak föl, hogy a felkelő Napot köszöntsék. A mongolban a Baba olyan asszonyt jelent, aki különleges jegyekkel rendelkezik. A csángók megőrzött Szent László-mondáikban a táltos hitet örökítették át, mely egészen az Altáj-hegységgel köt össze bennünket. Ahogy a magyar szent kardjával árkot ásott, hogy lova a távoli Szeret folyóból ihasson, úgy Szártagtaj bátor (mongol: hős) úgy tudta kiszabadítani apját a mandzsukok fogságából, hogy szülőföldjétől Pekingig kardjával egy árkot ásott. A Csörsz árka is nyilván ebbe a mondakörbe tartozik.
A táltos hit a természet erőit tisztelte. A csángók mindmáig tisztelik a (szent) fákat, kutakat és forrásokat: a csorgót. Bálint Gábor szerint, a pálinkafőző edény csapját a mai Ulánbátorban (Vörös Hős) szintén csorgónak nevezik. A pusztinai templom előtt két fenyőfa ágaskodik. A keleti táltosnépeknél a kettősfák általában áldozati központok voltak. A tibeti buddhista szentélyek előtt két, szalagokkal földíszített oszlop áll. A tibetiek ősei között a szkítákat (magyarosan: szittyákat) kereshetjük. A mongol jurtában a kettős oszlop feladata szétválasztani a külső profán világot a belső szent tértől. A csángók a nyírt a szent fák közé sorolják, s bizonyára aligha véletlen, hogy a táltos hitet valló mongolok a nyírfát tartották a leghatékonyabb óvó-védő eszköznek. Ezért a bölcsőt is nyírfából faragták. Ezután már aligha meglepő, hogy ezt a csecsemőfekhelyet mongolul bulcsuknak hívják. A nyírfát a magyar népi gyógyászatban gyakorta alkalmazták. A mongolok hiedelmei szerint, elhárította a vihart és a villámcsapás megelőzésében is jó szolgálatokat tett, hiszen a mongol táltoshit szerint, a ménkű nyírfába nem csap. A mongol táltosok leggyakrabban nyírfa-ligetekben végezték szertartásaikat. A csángók tippadós körtáncát lakodalom alkalmával járják. Ennek a varázstáncnak a neve nagyon hasonlít a mongol deb- gyökre, mely szakrális táncot jelent. Mindez a véletlen játéka lenne?
Egyes feltevések szerint a csángók nem Árpád népével jöttek be a Kárpát-medencébe, hanem kint maradtak. A régi öregek úgy tudták, hogy a hunok hírnökeiként telepedtek meg a Szeret partján. Ez igaz is lehet, hiszen ezen a területen a bronzkor óta szkíta-hun népek tanyáztak. Ptolemaiosz Geographia (kb. 150) c. munkája úgy tudja, az i.u.-i 2. sz.-ban Moldvában a szarmaták között hunok is éltek. Más feltevés szerint, valamikor „elcsángáltak” a Kárpátok karéján túlra. Egy részük bizonyíthatóan a Székelyföldről távozott. Mongol kutatók szerint, a hunok leszármazottai a székelyekkel együtt. Erről Obrusánszky Borbála történész tett közzé érdekes megfigyeléseket, melyek egy részét fentebb fölhasználtunk.
Korábban az volt a szokás, hogy magyar kutatók indultak Ázsiába, hogy megtalálják őseink emlékét. Mára megfordult a helyzet. Most már keleti szakemberek igyekeznek felfedezni nyugatra szakadt rokonaikat. Kazakok, törökök, azerbajdzsánok és mongolok jönnek hozzánk, a székelyekhez és csángókhoz. Ezekről a Magyar Tudományos Akadémia egyelőre nem sokat akar tudni, ám a kutatási eredményeket vélhetőleg követő nemzetközi nyomás paradigmaváltásra fogja kényszeríteni ezt a vaskalapos intézményt is. Ez persze lassú folyamat. De az a jó, hogy a tudós is halandó. Elég arra a minősíthetetlen botrányra gondolnunk, hogy László Gyula régészprofesszor nem lehetett az MTA tagja, mivel önálló véleményt fogalmazott meg honfoglalásunkról és a finnugor elméletről is. Ez pedig nem illeszkedett az ortodox fölfogáshoz.
Mindez fejemben kavargott, mielőtt a csángók jelenlegi tragikus helyzetéről elbeszélgettem volna Szabó Ottóval. Mindig készültem meglátogatni őket, Domokos Pál Péter sok tanáccsal látott el, de azután erre sohasem tudtam sort keríteni. Ezért is kapva-kaptam az alkalmon, hogy róluk elbeszélgessek.
– A középajtai tábor programjának része volt utazás a moldvai csángókhoz, Lábnyikra – mondja a szobrász. – A települést románul Vladnicnak hívják. Ide eljöttek a moldvai csángók képviselői Bákóból. Magunkkal vittünk egy fotókiállítást az Északi Kárpátokról és Gömörről, valamint a gyerekekkel foglalkoztunk. Ez két napig tartott.
– Hogyan sikerült a két nap?
– Vengégszeretően kedvesek voltak. Ismerkedtünk velük az utcán és a kocsmában. A Lábnyikban létrehozott Magyar Ház vezetője Ferencz Éva. Eredetét tekintve ez a népesség székely.
– Mária Terézia idejében települtek ki a Kárpátokon túlra a madéfalvi vérengzés után (1764,I.7.).
– Ahogy átjöttünk a Kárpátokon, aszfaltos út fogadott, mely még román viszonyokhoz képest is jó, de ahogy a falu felé tértünk le, megszűnt az út. 10 km-es földúton érkeztünk a poros és lepusztult faluba. Magyarul még tudnak, de sok román szóval keverik, mert nem tanulhatnak magyar nyelven.
– Az 50-es évek két tanévét leszámítva, sohasem részesültek magyar oktatásban.
– Papjuk azt prédikálja, hogy anyanyelvük az ördög nyelve, a magyar kultúra a Sátán kultúrája és elégettette velük a magyar imakönyvüket! Máglyát rakatott az udvaron. És elhiteti velük, hogy csak akkor hallgattatik meg az imájuk, ha románul imádkoznak. Ezt ők el is hiszik! Valamilyen magyar szervezet egy kirándulást szerezett a Balatonhoz. Busszal vitték volna őket. Ekkor a pap a misén elmondta, ha el merészelnek menni, akkor olyan misét tart, hogy élve közülük egy sem jön vissza! Köztudott, hogy a román papok fekete miséket is tartanak, ha megfizetik őket érte!
– Ez vérlázító aljasság és teljesen Krisztus-ellenes, sátánista magatartás!
– Havasi Péter be akart menni a paphoz interjút készíteni, de azt javasolták neki, ne tegye, mert inkább ártana vele. A iasi [jászvásárhelyi] teológián a csángó fiúk is olyan agymosáson mennek keresztül, hogy magyarul nem hajlandók velük beszélni. Azzal zsarolják őket, ha nem fogadnak szót, akkor a családban ha meghal valaki, azt nem temetik el. Ezek a naiv lelkek mindennek felülnek. Ezek az emberek végtelenül tudatlanok. Erre tipikus példa, hogy a kukoricát nem sorba ültetik. A szőlőt sem. Úgy nő mint egy bokor. Nincs sora. Így hogy lehet azt kapálni? A nagy a lelki nyomorúság ellenére, egy-egy háznál 8-12 gyerek születik. Így sok gyerek van a faluban. Szinte rájuk szakad a tető, de nem csinálják meg. Az udvart felveri a gaz és csak ösvényt vágnak rajta. A gazt nem távolítják el. Az alkoholizmus is komoly gond.
Azonban történik érdekükben egy s más. A Magyar Házak egy hároméves projekt, 301 településen épültek Magyar Házak. A kőből épült házban délutánonként magyar nyelvű oktatás zajlik. Ez nem kötelező. Itt játszani lehet, énekelni, így a gyerekek eljárnak. Játszanak és magyarul dalolgatnak. Amikor ott voltunk, ott gyűltünk össze. Hinták, csúszdák várják őket. Mint a régi világban. Magyarul énekelnek, de egymás között románul beszélnek, mert az iskolában románul tanulnak. Lehet velük beszélgetni, de sok mindent meg kell magyarázni.
Rettenetesen kilátástalan helyzetben vannak. Minden nap ez volt témája. A magyar kultúra nagyon veszedelmes lehet, ha a románok annyira félnek tőle! Ezért kell eltüntetni. Pedig kinek ártanak, ha megmaradnak magyarnak? A románoknak aligha! Az 1600-as évektől járnak a Vatikánba, hogy magyar papot kapjanak. Nem kaptak. Azzal érvelnek, hogy nem érkeznek panaszos levelek. Nem fognak! Mert a csángók megbékéltek sorsukkal. Add meg a császárnak ami a császáré, ami az Istené azt az Istennek – és kész!
– Véleményed szerint, a Magyar Ház javít a helyzeten?
– Hallottuk, tudnak magyarul, saját népdalaikat éneklik. Nagy szükség van erre. Nem adományok kellenek, hanem az, hogy lássák, nyelvük érték. A magyar hasonlít az ő csángó nyelvükhöz, s legyenek büszkék erre. Talán jó példával elő lehetne mozdítani, hogy változzon a helyzet. Mert ez szégyene a román államnak. Ha ezt a nyomort látjuk és mindenki tovább adja a pap istentelen prédikációjának hírét, ez szégyen lesz „Isten szolgájára”, a katolikus egyházra, az országra és a kultúrára. Ezért kell beszélni erről.
Katolikus nővérek végeznek közöttük missziós szolgálatot. Az egyik nővér, Tornay Krisztina Debrecenből Katona György festővel rendszeresen részt vesz táborainkban. Tavaly beszélgettünk missziós útjairól és többekben is megfogalmazódott a kívánság, menjünk el a csángókhoz, hiszen az nem lehet olyan messze. Így jutottunk ki hozzájuk.
Visszafelé a gyimesi csángók felé jöttünk. Ég és föld a különbség a két népcsoport között. Ha úgy vesszük, a moldvai csángók sohasem tartoztak Magyarországhoz.
– Őket elkerülte a nemzeti ébredés korszaka.
– Ezért katolikusnak mondják magukat. Erről hallottam, de személyesen is tapasztaltam. Úgy köszönnek: Adjon a Mária! Baba Mária a mindenük! A gyímesieknek is. Férfiakat dolgozni nem lát senki. Csak az asszonyok vannak otthon. Ők végzik az összes munkát. Saját sorsukat Máriáéval kötik össze. Az vigasztalja őket, hogy Mária még többet szenvedett. Magyar pap kellene. A román állam semmit sem fog tenni. Ha magyar papjaik lehetnének, megváltozna a helyzet. A magyar államnak és Vatikánnak kellene lépnie.
Deáky András nyugdíjas tanár sokat mesélt a gyimesi csángókról. Ő Gyímesbükkön fogadott minket. Helytörténészként a csángó-magyar kultúra elkötelezett védelmezője. Rettenetes problémái származtak abból, hogy az utolsó magyar vasútállomást, őrhelyet saját pénzen felújítatta, a Rákóczi-várat és a temetőt rendbe tétette.
A gyímes csángók másként viszonyulnak múltjukhoz. Ők büszkén vallják magukat magyarnak. Öntudatosok. Földjeiket, mezőiket, domboldalaikat tökéletesen megművelik. Zsebkendőnyi területeket lekaszálnak. Hatalmas csűröket látsz mindenütt és állatokat. Ők önfenntartók. Udvaraikon, épületeiken, házaikon meglátszik, rendezett családi és erkölcsi háttér áll mögöttük.
Visszafelé Csíkon keresztül mentünk. Ez egy gazdag vidék. Úgy néz ki, mintha bárhol Európában jártunk volna. Megálltunk a Nyerges-tetőn, a „magyar Thermopülén”. Ezen a helyen Gál Sándor tábornok az utolsó szál emberig tartotta a szorost az osztrákok és oroszok ellenében. Ott estek el mindannyian. Ezzel nem foglalkozik senki sem. Pedig minden magyarnak tudnia kellene róla.
Beszélgetésünk végén ismét visszatér a csángókra:
– Nem tudok napirendre térni a látottak fölött. Szörnyű, ami a moldvai csángókkal történt. Ők is elhagyták magukat és ennek következménye a nagy lelki nyomor, amit fel kellene közösen számolnunk. Talán még nem késő és megmenthetők!
Ennek a beszélgetésnek is az a célja, amit atyai jóbarátom, az áldott emlékű Domokos Pál Péter már régen megfogalmazott: „Ha egyetlen szívet, egyetlen gondolkozó főt csángómagyar testvéreink iránt megindíthattam, ha 100.000 ma is élő magyar testvér sorsa legalább egyetlen embert tettekre késztet, úgy teljes célomat elértem.”
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47560,46499,46421,42242,47704,45135″}
