Nemcsak a Felvidék, hanem az egész Kárpát-medence írott történelmének egyik legnagyobb földrengéséről is megemlékeznek azon a rendkívül érdekes és tanulságos kiállításon, amely szeptember 5-én nyílt a komáromi Csemadok Galériában.
A megnyitó résztvevőit Stubendek László mérnök, a Csemadok városi szervezetének elnöke köszöntötte, majd Számadó Emese, a dél-komáromi Klapka György Múzeum igazgatója tartott értékes előadást a kiállított dokumentumokról, korabeli festmények, térképek, metszetek és könyvek másolatairól és fényképekről, amelyeket a Duna túlpartján tavaly, az 1763-as nagy földrengés 250. évfordulóján már megtekinthettek az érdeklődők.
Komáromot az elmúlt századok folyamán gyakran sújtották természeti katasztrófák, árvizek, földrengések, tűzvészek és járványok, amelyek nemcsak tetemes anyagi károkat okoztak, de a gyakori háborúkkal együtt megannyiszor megtizedelték a város lakosságát. Bár a földrengések már korábban sem voltak ismeretlenek a városban, a legnagyobb „földindulás” 1763. június 28-án a hajnali órákban riasztotta fel álmukból a komáromiakat, akik aznap éppen az országos Péter-Pál-napi vásárra készültek. A rengés nagyságára jellemző, hogy több mint 87 000 négyzetkilométernyi területet mozgatott meg, s érezni lehetett Belgrádtól egészen Drezdáig. A korabeli jelentések szerint a városban összeomlott 279 ház, 353 megrongálódott, súlyos sérüléseket szenvedtek továbbá a város templomai és középületei. A romok alól hatvanhárom halottat és 102 sebesültet emeltek ki. A jezsuiták az év végéig több száz utórengést jegyeztek fel. Magyarország történetében ez volt az első olyan földrengés, amelyről a legtöbb megfigyelés és leírás maradt ránk, de egyben nyomot hagyott az irodalomtörténetben is, hiszen többek között Baróti Szabó Dávid és a gróf Gvadányi Józseffel verses levelezésben álló Fábián Julianna is több alkalommal foglalkozott a nagy komáromi földindulással és annak súlyos következményeivel. Alig állt talpra a város, amelynek a lakosságát az uralkodó át akarta telepíttetni a Duna jobb partjára, amikor kerek húsz esztendő múltán, 1783-ban ismét hatalmasat rendült a föld, megint tetemes károkat okozva, s ez alkalommal a várfalak is súlyosan megsérültek, ám szerencsére ekkor már nem követelt a rengés emberéleteket. Komárom és környéke egy közelben húzódó törésvonal miatt máig a Kárpát-medence szeizmikus szempontból az egyik legaktívabb területe.
A kiállítás a földrengéseken túl bemutatja azokat a nagyobb árvizeket is, amelyek a Duna és a Vág-Duna közé beékelődött, s azok vízszintjénél alacsonyabb területen fekvő várost a történelem folyamán egészen napjainkig sújtották, illetve veszélyeztették. Közülük is a legnagyobb árhullám 1954-ben és 1965-ben vonult le a Dunán, s a két gátszakadás (Patnál és Csicsónál) következtében a legtöbb kárt okozták. A kiállítás bemutatja továbbá a természeti katasztrófák, illetve a nagyobb járványok köztéri emlékeit is. Közéjük tartozik többek között a nyár folyamán szépen felújított Szentháromság-szobor, amelyet az 1710-ben pusztító pestisjárvány emlékére emeltek. A kiállítás, amely méltán tarthat számot a pedagógusok és az iskolák tanulóinak érdeklődésére is, szeptember végéig tekinthető meg.
Tekintse meg Képgalériánkat (Németh István felvételeit) ITT>>>.
Németh István, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”46956,42944″}
