Parlament rendkívüli ülés, aminek célja Robert Fico kormányfő leváltása a pöstyéni kórház CT beszerzése miatt. Magyarországon tüntetések a korrupció gyanújába keveredett NAV elnök lemondatásáért.
Az ellenzék azzal vádolja Pavol Paška házelnököt, és ezért akarja leváltani, hogy még mindig érdekeltsége van abban a Medical Group nevű cégben, amely többszörös áron szállította volna a pöstyéni kórháznak a computertomográfot.
Csak néhány korrupcióval kapcsolatos hír az elmúlt pár napból, ami arról tanúskodik, hogy még húsz egynéhány évvel a rendszerváltást követően is finoman szólva felemás a politikusok hozzáállása az állami tulajdonhoz. Ráadásul, a mi ingerküszöbünk is meglehetősen magas, ha a korrupcióról van szó, aminek történelmi okai vannak.
A közpénz fogalma egyszerűen itt nem ugyanazt jelentette, mint tőlünk nyugatra. 89 előtt ugye csak társadalmi tulajdon létezett, és az emberek XIV. Lajoshoz hasonlóan mondták „Az állam én vagyok.” és bizony lelkifurdalás nélkül nyúltak az állami tulajdonhoz. Hiszen, a közös tulajdon végső soron senkié sem, kivált, ha még gazdája sincs, aki lelkiismeretesen vigyáz rá. Elvégre, még a mondás is úgy tartja, hogy közös lónak túrós a háta, és még a „szocialista erkölcs” is meglehetősen lazán kezelte ezt a kérdést.
Elég csak annyit mondani, hogy pár évtizede, ha valami magas rangú vendég érkezett egy dél szlovákiai faluba, mindig jól megpakolva távozott, a helyi szövetkezet „szívességéből”, amit alkalomadtán persze illet viszonozni. Ez volt az úgynevezett szocialista kapcsolatok rendszere.
Ez volt tehát a szocializmusban, amikor alig volt magántulajdon. Csakhogy, ez a mentalitás még a rendszerváltás után is tovább élt, amikor a közös a mindnyájunk által befizetett adót jelenti, és ha ezzel az adóval nyerészkednek azok, akikre mi ezt a vagyont bíztuk, akkor az olyan, mintha hozzánk törnének be, és vinnék el a nappaliból a nagy képernyős tévét, vagy a villamoson minket zsebelnének ki, mikor nem figyelünk oda!
Ha egy kórháznak többszörös áron adnak el egy CT-t, mert úgy gondolják, hogy az államot könnyű megfejni, megakadályozzák, hogy egy másik, esetleg életmentő műszert beszerezzenek, és ezzel betegek életét veszélyeztetik. Ők bizony semmivel se különbek az előző példában említett zsebtolvajnál, aki a villamoson zsebeli ki az áldozatait. Sőt, az ő bűnük még annyival nagyobb, hogy ők emberek egészségén nyerészkednek!
A jelenlegi hatalom azonban jól tudja, hogy csak időhúzásra kell játszania, hiszen „minden csoda három napig tart”. Erre tanította őket a Gorilla ügy, amikor az emberek szintén kivonultak az utcára, néhány hétig tüntetéseken követelték a korrupt politikusok elszámoltatását, elhangzott pár gyújtó hangú szónoklat… aztán az történt, ami ilyenkor történni szokott, hogy az egyedüli feddhetetlen politikus belebukott a botrányba, és megválasztották a Gorilla ügyben legérintettebb politikust miniszterelnöknek.
Vajon most is ez fog történni?
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”49872,49854,49799″}