A Kelet-szlovákiai Múzeum történelmi épületében február 12-én, csütörtökön egy nagyon izgalmas és rendhagyó tárlat megnyitója zajlott, mely minden szempontból megérdemli a figyelmet. Ján Zoričák, vagy Yan Zoritchak zsgyári születésű, 1970 óta Franciaországban élő üvegművész, nemzetközileg elismert alkotó tárlata nyílt meg. Szlovákiában viszont alig ismerik.
Kiállításának azt a címet adta, hogy Exobolygók 2015. Extraszoláris bolygóknak, röviden exobolygóknak nevezzük azokat az égitesteket, amelyek naprendszerünkön kívüli csillagok körül keringenek. A szakemberek sokáig csak feltételezték létüket, majd sci-fi irodalom foglalkozott velük, az 1990-es évek óta létük azonban bizonyított. Az, hogy élet is lenne rajtuk, sőt, a tudattal rendelkező exolények létezése nem igazolható. Az egyik enciklopédia szerint, 1790 exobolygót ismerünk 1110 bolygórendszerben, illetve 460 több-bolygós rendszerben. Ezek között számos magyar felfedezés is van. A 2007-ben felfedezett 60 exobolygó között hetet magyarok találtak meg.
Zoričák elegáns fekete öltönyben jelent meg, tűzpiros garbót viselt, ugyanolyan színű díszzsebkendőt és zoknit.
A múzeum előcsarnokában népes közönség jelent meg, ahogy már megszokhattuk. Bach muzsikája röpített minket egy ismeretlen világ felé, amelyet a hivatalos megnyitó után ízlelhettünk, kóstolgathattunk finom francia konyak társaságában.
Pollák Róbert igazgató üdvözölte a közönséget és vendégeket. Elmondta, Ján Zoričák közösségépítő személyiség, mert a hozzátartozók és barátok nélkül ez a tárlat nem valósulhatott volna meg. Ő olyan művész, aki össze tudja fogni az embereket. Egy hétig tartózkodik városunkban, tehát azóta kassai. A kiállítás védnöke a Francia Intézet és annak igazgatója Michel Pouchepadass. Jelen volt a kiállításon Jiřína Kabrtová, az ostravai múzeum igazgatója, aki szintén segített, hogy ez a tárlat megvalósuljon. Ebben az Alliance Française de Košice is részt vett.
Michel Pouchepadass nyitotta meg a tárlatot szlovák nyelvű beszéddel, aki természetesen Zoričákot méltatta. Elmondta róla, hogy közismert művész, aki tavaly októberben megkapta a Weiner-Král Imre-díjat, a francia-szlovák együttműködés és párbeszéd támogatásáért. Ekkor valósult meg egy tárlata, mely nagy sikert aratott. De a kassai a legnagyobb méretű az összes közül és a leghosszabb ideig lesz látható. Két éve a szlovák köztársasági elnök tüntette ki. 1986-ban Franciaországban ütötték lovaggá.
Április 14-én majd kísérő rendezvények keretében sokan megismerkedhetnek a művésszel, aki diákok és a széles nyilvánosság előtt mutatkozik be.
Zoričák elmondta, amikor látta a várost, nagy örömöt érzett, hogy éppen itt valósul meg a tárlata. Majd felajánlotta, szívesen mesél műveiről az érdeklődőknek. Ezután Pollák hozzátette, ez felelőtlen ígéret volt, mert nagy lelkesedéssel tud beszélni alkotásairól. Innen a kiállítás Lengyelországba vándorol majd.
A kiállítás az épület felső részében, a tavaly befejezett helyreállítás nyomán, a tetőtérben kialakított öt teremben valósult meg. A tárlat festmények és üvegből készült szobrok, elsősorban tetraéderek összességéből állt össze. Attól függően, hogy milyen szögből nézzük e műveket, különböző vizuális élményben lehet részünk. Van, ami az üvegbe van beöntve, de a felületet maratással is kezelték. Az embernek az a benyomása, mintha befagyott akváriumokat látna. De láthatunk üvegkezeket és csak a művész fantáziájában létező bolygókat, égitesteket. Az ember szinte beleszédül ebbe a tobzódó, játékosan, műgonddal ábrázolt és gazdag világba. Kedvet kap rá, hogy minden egyes alkotást hosszasan tanulmányozzon. Erre azonban nincsen mód, mert a látogatót a kíváncsiság hajtja tovább, hogy ismerkedjen az újabb és újabb látvánnyal, világokkal. A közönség is érezte ennek szükségességét, hogy ízlelgesse, kóstolgassa ezeket az intimen bizarr geometriai alapelemékből alkotott üvegcsodákat, „jégtömböket”, világmindenségeket.
A következő meglepetés még ezután következett. A fogadáson a vendégek a legfinomabb francia konyakokat kóstolgathatták. Nem számoltam meg, de legalább harminc fajta közül válogathattunk.
Az 1944. november 13-án született művész alkotásait Európa szinte minden képtárában megtalálhatjuk. A csehországi Železný Brod-i iparművészeti szakközépiskola növendékeként a prágai Iparművészeti Főiskola diákja lett. Ebbe a minőségében 1967-ben a montreali EXPO-n nem mindennapi sikert aratott. Azt vallja, hogy a legcsodálatosabb dolog olyan helyen születni, ahol az embert azt az adományt kapja, hogy a végtelenben tud barangolni. Közben égi dunyhába takarózhatunk és csillagport lélegezhetünk be. Szülőhelyének köszöni ezt a mágikus teret. Az égbolt hunyorgó fényecskékkel volt teleszórva, melyek hívogatták, csábítgatták ilyen látogatásra. Az irányt látta, de az úttalan utakat nem lehetett lerövidíteni. Volt egy célja és álma. Egyiket sem adta föl.
Elbűvölő sétálni a térben, melyben az embert semmi sem korlátozza. Később körülnézett benne, bátortalanul kinyitotta a kaput, megérintette az ajtót, belépett és kitárta az ablakokat. Ez a világ továbbra is vonzza, bűvöli és ebben égi kerteket alapít, megfejti a kozmikus jelzéseket, üdvözli a világmindenség követeit, égi virágokat ültet és megérinti a csillagokat. Hagyja magát elkábítani az élet és kozmosz minden illatával.
Michel Mayor és Didier Queloz voltak azok, akik inspirálták és megerősítették abban, hogy minden meghívásnak az új terekbe értelme van és új dimenziókat nyit. A víz nemcsak ujjai között folyik, nemcsak jelen van, amikor süti az üvegkalácsait, de új életet is jelenthet ott, elképzelhetetlenül messze, ahol a távolság és idő – saját felfogásunk szerint – elveszíti valós értékét és csupán a végtelen töredékét képezi. Valóságossá teszi, vagy legalábbis igyekszik azzá tenni az exobolygókat.
Látja azokat a helyeket, ahol az élet sajátságos formát képvisel. Új tér, új országok, még ha elszigeteltek is, meg van a saját bűvkörük. Mint jó vendég kíván ott lenni, aki a kiváló híreket adja tovább. Szívesen figyelné meg napjaikat és erőt merítene fényükből, színeikből, ragyogásukból. Elképzeli az exobolygók országait és szívesen sétál bennük a műtermében. Üvegben tükröződnek vissza és csábítanak, hogy látogassa meg és megmutassa őket az embereknek. Ezt szívesen és alázattal teszi, mint olyan ember, akit elvarázsolt a világmindenség tere. Hálás ezért az ajándékért, de senkire sem kívánja ráerőszakolni saját látásmódját. Keveri a színeket, olvasztja az üvegtérképet, melyet mindenki a saját módján olvashat. Nem kell ugyanazokat a völgyeket, kerteket látnunk, nem kell ugyanazokban a halastavakban horgásznunk, ugyanazokat a fákat érintenünk és leveleiket letépnünk, hogy megismerjünk a további létformákat, ám megtalálhatjuk saját hidunkat életünk és elképzeléseink között, mely újabb szépséget, új ízeket és illatokat hoz.
A mester abbéli óhaját fejezi ki vallomása végén, hogy örömére fog szolgálni, ha meghívása nem csupán egy emberhez szól majd, de másokat is meghívhat, mert mi lehet egzotikusabb, vagy szebb mint egy kirándulás az ismeretlenbe, ahol az üvegből készült térkép segítségével ismerkedhetünk meg az exobolygók és exolények talányaival. „Kérem, fogadják el meghívásomat!” – fejezi be nem mindennapi vallomását.
Az egyes termekben voltaképpen összetartozó ciklusok alkotásait látjuk. Mintha a kép a szobrok mondanivalóját támasztanák alá és egymásnak beszélgetnének. Szuverén, elragadó világ ez, melyet érdemes többször is megtekinteni. Erre április 19-ig nyílik lehetőség.
További képek megtekinthetők a Képgalériánkban ITT>>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51456,51378,51326″}
