Dráfi Mátyás színművész és Pomogáts Béla irodalomtörténész voltak a beszélgetőpartnerei Csáky Pálnak a Beszélgetések a nemzettudatról sorozat legújabb állomásán, mely ezúttal Életem a színház címmel került megrendezésre.
A Magyar Közösség Pártja pozsonyi székházában hétfő este tartott rendezvénynek két fő motívuma volt – melyek között azonban jelentős összefüggés mutatkozott. Először Dráfi Mátyás vallott életéről, színészi pályájáról, majd bemutatásra került Csáky Pál közelmúltban megjelent „Ördögtánc” című drámakötete, melyet Pomogáts Béla méltatott.
Dráfi Mátyás színésztehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. Nyitva állt volna előtte minden kapu, ha arra a prózai kérdésre, hogy „nem akar szlovák színész lenni?”, igennel felel. De Dráfi a magyar színészi pályához ragaszkodott, így nem részesült „kivételezett elbánásban”, ám tehetsége révén így is hamarosan a nézők nagy kedvencévé vált, főleg a Magyar Területi Színház (a mai komáromi Jókai Színház jogelődje) előadásain. A ma hetvenéves művész élete számos fordulópontjára emlékezett vissza a hétfő esti rendezvényen, azokat meg-megszakítva színészi alakításokkal, köztük egy előadásrészlettel egyik nagy kedvencéből, Madách Imre „Az ember tragédiájából”. Zúgott a taps.
Dráfi Mátyást a közelmúltban az MKP a „Pro Probitate – A Helytállásért” díjjal méltatta. A díjat Csáky Pál nyújtotta át, aki akkor színészfejedelmünknek nevezte Dráfi Mátyást. Az európai parlamenti képviselő nem titkolta, hogy a most megjelent „Ördögtánc” című könyvében az egyik drámát, a Virágesőt már úgy írta, hogy annak főszereplőjének éppen Dráfi Mátyást „álmodta meg”. Ez most részben össze is jött, Dráfi ugyanis előadta a szóban forgó drámából az Istennel folytatott monológot. Dráfi emlékeztetett arra is, hogy olyan szerzőtől adott elő, aki közel áll a színészi világhoz, hiszen Csáky ifjúkorában a lévai amatőr színtársulat tagja volt. „Nagy élmény volt számomra Csáky Pált látni Sütő András Az egy lócsiszár virágvasárnapja egyik feldolgozásában Kolhaas Mihály szerepében” – mondta Dráfi.
Az „Ördögtánc” kötettel kapcsolatban Pomogáts Béla hangsúlyozta, egy sorskönyvet tartunk a kezünkben, mégpedig a felvidéki magyarság drámasorozatát. A történelem viharai által nehéz helyzetekbe került közösség azonban még a legdrámaibb időkben is képes volt a reménykedésre, ami megmaradásunk és fennmaradásunk szempontjából kulcsfontosságú. Pomogáts szerint a magyar identitásunk lényege, hogy a magyarság a reménykedés népe. „Csáky drámasorozatának is ez a központi motívuma” – mondta Pomogáts. Hozzátette, bízik abban, hogy Csáky drámait hamarosan színpadon látja majd, hisz drámáiban is azt üzeni, hogy „Még vagyunk, és leszünk!”.
A rendezvény az Európai Néppárt Képviselőcsoportjának támogatásával a Pro Futuro Hungarica polgári társulás szervezésében valósult meg. A találkozó kötetlen beszélgetéssel ért véget. Arra a kérdésemre, hogy nincs-e hiányérzete amiatt, hogy elismerései közül a Kossuth-díj még hiányzik, Dráfi Mátyás visszaemlékezett élete azon pillanatára, amikor az egyik komoly magyarországi színház invitálta őt soraiba. „Azt mondtam, vendégként bármikor szívesen, de én már csak megmaradok felvidéki komédiásnak – legfeljebb nem lesz Kossuth-díjam”.
Oriskó Norbert, Felvidék.ma
