A sátoraljaújhelyi városháza dísztermében április 23-án délután került sor két kötet bemutatására, melyeket a Kassai Állami Tudományos Könyvtár (ŠVK) adott ki. Az egyik a Lexikón Košičanov I. (Kassaiak Lexikonja, 2014) a másik meg Obyvatelia Zemplína a okolia v dobovej tlači (Zemplén és környéke lakói a korabeli sajtóban, 2013), melyet a Kassai Állami Tudományos Könyvtár, a Sátoraljaújhelyi Városi Könyvtár és a Sátoraljaújhelyi Diákok Baráti Köre szervezett. Nagy érdeklődés mutatkozott a rendezvény iránt annak ellenére, hogy a két kötet szlovák nyelvű.
A Hangásznégyes Dombóvári János vezetésével Bartók Béla: Négy régi magyar népdal c. művét adták elő.
Majd Kemenczky Kálmán, a Baráti Kör elnökségi tagja, a rendezvény házigazdája üdvözölte a vendégeket. Szamosvölgyi Péter polgármestert, Eleonóra Blaškovát, a könyv egyik szerzőjét, Csorba Csaba történészt, Zinner Tibor jogtörténészt, a város díszpolgárát. A házigazda szerint, e két kötet emléket állít a Kassán és Zemplénben élő személyiségnek, akik békésen éltek együtt. Hálával tartozunk a kötet szerzőinek, akik nem feledkezek meg az itt élő emberekről. Családi múltjukra emlékeztet ez a két egyedülálló kiállítású könyv.
A polgármester köszöntötte a kettős könyvbemutató résztvevőit és vendégeit. Nem igaz, hogy a lokális történelem nem érdekli az embereket – mondotta. – Nem lehet úgy élni, hogy az egészséges kíváncsiság arra ne késztesse az embereket, hogy érdeklődjenek, kik éltek száz éve Kassán, hogyan gondolkoztak, mi érdekelte őket, mivel töltötték napjaikat, mik voltak a problémáik… Ők itt jártak, építették városainkat, melyek ma is állnak.
Blašková asszony szavait Kuczik Júlia, a helyi Két Tanítási Nyelvű Nemzetiségi Általános Iskola és Kollégium igazgatója tolmácsolta. Nagy alázattal és felelősséggel vállalkozott könyvtáruk bibliográfia részlegének kiadványának bemutatójára – kezdte a szerzők egyike. – Magyar nyelven készítette el a prezentációt, de annyira nem tud magyarul, hogy ezen a nyelven szóljon. Az eredmény egy hosszú tanulmányi, kutatási időszak gyümölcse. Az 1950-ben kezdődött a bibliográfiai tevékenység. Kassán Michal Potemra jelentős szerepet játszott. Ő dolgozta ki a módszertant, ő tette le ennek alapjait. Külön foglalkoztak a másnyelvű folyóiratok feldolgozásával 1901-1918 között. Mária Mihóková lett ennek a gondozója.
A 11 témakör 22 kötetben jelent meg, melyek 1979-1991 között jelentek meg. Minden kötet bevezető részében történeti áttekintést adott az területekről, melyeket Potemra dolgozott föl. A záró részben szereplő regiszterek és névjegyzékek lettek alapjai annak a kötetnek, melyet Mihóková állított össze. A kassai személyiségek szótára (Slovník košických osobností) 1848-1918 közötti időszakot foglalta egybe. Az 1995-ben kiadott szótárnak nagy visszhangja lett. A szerzők ebből indultak ki. Az időszakhatárt 1938-ig tolták ki. 2001-ben fogtak neki a munkának. A döntés nem volt egyszerű. 1918-ig katalógusok léteznek, de a következő időszak nincs ilyen módon földolgozva. Fel kellett dolgozni a szakirodalmat, s azt ki kívánták egészíteni a levéltári kutatásokkal. A Ján Gašpar igazgató által birtokolt adatokból, a családi levéltárakban megőrzött dokumentumokból, a családtagokkal folyó beszélgetésekből merítettek. Nem feledkezhettek meg a folyóiratokról sem.
A sajtó nagyon gazdag anyaggal szolgált. A dokumentumok zömmel magyarul álltak rendelkezésre. Új címszavakat kellett kiegészíteni és az ajánlott és felhasznált irodalom jegyzéke is elkészült. Utalt a Kassai Színházi Ujságra, mely a 20-as években jelent meg. Ennek történetét is feldolgozta. Ezidáig aránylag ismeretlen volt. Dr. Kemenczky Kálmán, aki apjával együtt a kassai társadalmi élet személyisége volt, segített. További dokumentumokat magángyűjteményekből szerezték meg. Szülők, házastársak, testvérek segítettek megtalálni az utódokat, akik a politikai változások miatt kerültek Magyarországra.
Sok olyan személyiségre hívta föl a figyelmet, akik Sátoraljaújhelyen tanultak vagy éltek életük különböző időszakban. Voltak olyanok, akik Kassáról Zemplénben jöttek. A jogászok között említette Andrássy Gyulát, Deil Jenő jogászt, Bernát Elemér táblabírót, Bessenyei Béla bírót, akik publikáltak a szakmai folyóiratokban, vadászok voltak, énekkarokban énekeltek. Andrássy születési anyakönyvi kivonatát sikerült megtalálni, tehát Kassán született.
Az ismeretlen Hornyai Ödön a képzőművészet nagy mecénása volt. Az orvosok közül Balázsy Andort említette. Papok, teológusok zempléni plébániákon dolgoztak, mint Cselényi István. Deil Jenő nemcsak a közigazgatásban dolgozott, de a borászatot is népszerűsítette. Fodor Sándor papként dolgozott. Grega György városi főkönyvelő leszármazottai itt is élnek. Remélik, segítik majd munkájukat. A Radványiak a Jaschkókkal állnak rokoni kapcsolatban. Förster Rezső tipográfus is innen érkezett Kassára. Mindannyian saját szakmájuk mesterei voltak. A művészek közül Halász-Hradil Elemért említette, aki családi kapcsolatai révén ide kötődik. Ha beleolvasnak a rigorózus sorokba, emberi sorsokat ismerhetnek meg. Ennek örülne a legjobban.
Zinner Tibor nehezen tudja elképzelni, hogy egy ilyen munka 1938-44 között jöhetett volna létre. Azután még kevésbé. A múlt század 80-as éveiben legfeljebb a munkásmozgalom kiemelt alakjainak lexikonja jelenhetett volna meg. Változtak az idők, megtanultuk Schengen nevét. Végre lehetőség nyílt arra, hogy az emberek elkezdjenek másképp gondolkodni. Egy ilyen kiállítású könyvre, ha tudnának pályázni, büszkék lehetnének. Ha Újhely tudna ilyennel rendelkezni! Ez a város is ilyen multietnicitású település volt. Trianon ide-oda csatolt minket. És most itt vagyunk mindenfajta személyes viszontagság után is.
Ebben a régióban együtt éltek magyarok, ruszinok, németek, zsidók, szlovákok. Ez a multikulturális terület Tokajig, Munkácsig terjedt. A történész két forrásból meríthet. Könyvekből és levéltári forrásokból. A zempléni sajtóról szóló kötet, ha csak a bibliográfiai részét megnézzük, feltárul a zsidó sportegyesületek tagsága. Ki hol, miként dolgozott, láthatjuk, hová vetette a sors.
Jó szívvel ajánlja ezt a kötetet. Jó lenne, ha Magyarországon is ilyen kiadványokkal találkozhatnánk. A 11-15 éves kutatómunka gyümölcse visszaadja egy letűnt kor eseményeit. Dédapáink, nagyszüleink világát. Jómaga a két kötetben olyan részleteket tudott meg nyolc családtagjáról, amelyekről nem volt tudomása. Ha forgatni fogják e kötetetek – mondotta -, hasonló élményanyaggal lesznek gazdagabbak. „Irigység fogott el a külcsín és tartalmi minőség láttán.”
Kemenczky Kálmán hozzátette, Zemplén vármegye sajtóját bemutató kötetben mindenkit megtalálunk Kossuth Lajostól Andrássy Gyuláig, beleértve a sárospataki, tokaji és királyhelmeci polgármestereket… Külön öröm, hogy ez a könyvet Szabó Viktor történész Zemplén vármegye üléstermében mutatja be.
Szabó Viktor elmondta, Katarína Barriová kolléganője, a kötet szerzője 1995-ben fogott neki a munkának és a korabeli sajtó alapján szerkesztették ezt a kötetet. Ezekben a munkálatokba ő is részt vett. Ez az telljes bibliográfiai osztály munkájának eredménye. Egész Zemplén vármegye sajtójának feldolgozásából született, melyeket a jelentősebb városokban adtak ki. Sátoraljaújhelyen, Homonnán, Nagymihályon és Tőketerebesen. A napi- és hetilapokat vették elő. Ez nem egy tipikus bibliográfiai kötet az egyes címszavakat a személyek abc sorrendjében állították össze. A régebbi korszak személyeit is feltüntették. Ennek magyarázata, hogy az újságcikkekben szó esett róluk.
A kötet vastagra sikerült. A 767 oldal majd 3000 személyt tüntet föl. Olyan embereket is feltüntettek, akik más enciklopédiákban, életrajzi lexikonokban nem szerepelnek. A címszavak vezetéknevét úgy írták, ahogy a korabeli sajtóban találjuk. Nem tekinthető lezártnak a munka, mert csak azokat a lapokat dolgozták föl, amelyek a Kassai Állami Tudományos Könyvtár állományában megtalálhatók. Hasznos a történészek, családtörténet-kutatók, de más szakemberek számára is.
Csorba Csaba a két kötetről szólva, külön izgalmas kérdésnek tartotta, mikor jelenhetett volna meg egy ilyen kötet. Zemplén sohasem volt egységes terület, csak a jogszolgáltatás és közigazgatás kötötte össze. Sokan Eperjes, Ungvár, Kassa, Miskolc, Nyíregyháza meg Debrecen felé orientálódtak. Hiszen a nagy egyházi központok kívül estek területén. Zemplénről nagyon keveset lehet tudni. Feldolgozására 1905-18 között nem került sor. 1945 után nem igen volt esély rá, mert betagolták Borsod-Abaúj-Zemplénbe, így komoly tudományos kutatásra nem került sor. A közgyűjtemények nincsenek abban a helyzetben, hogy tudományos központok legyenek, régebben szakmai okok miatt sem lehetett így. Az ország muzeológiája, könyvtártudománya mostohagyermekként kezelte Zemplént. Még Miskolc sem büszkélkedhet ilyen kiadvánnyal, meg sem próbálkozott ilyesmivel. Veszprém igen.
Mire képes Szlovákia? A szlovákiai műemléki kataszter 4 kötetes. A honismereti anyagot három kötetben adták ki. Magyarország nem tud ilyet felmutatni! 1920-ban volt magyar kultúrfölény. A szlovák tudományosság igencsak előbbre jutott. Az lenne a jó, ha közösen tudnának dolgozni. Ez eddig nem jött össze. Nem ismerték egymás dokuemntum-állományát sem. Néhány példát sorolt föl ezzel kapcsolatosan.
Magyarul, legalább DVD-n kellene a két kötetet kiadni. Uniós pályázat segítségével ez lehetséges. „Akkor járunk jól, ha nem harcolunk egymással, hanem együttműködünk.”
Kemenczky zárszóként hozzátette, a kötetekben az itt élt emberek névsora található, akik sírköveivel legfeljebb a temetőben találkozunk.
Blašková a városi könyvtárnak és polgármesternek adományozott egy-egy kötetet.
Remélhetőleg a gyümölcsöző együttműködésnek nem áll majd semmi útjában.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek ITT>>> {iarelatednews articleid=”51421″}
