A Bátorkeszi Római Katolikus Egyház, a Helios spes PT és Bátorkeszi Község Önkormányzata szervezésében Bátorkeszin járt az erdélyi Böjte Csaba ferences szerzetes. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójának látogatását nagy érdeklődés övezte.
Köztudott az Atya számos erdélyi gyermekotthon támogatója és működtetője, köztük a Dózsa Györgyben működő Isten Irgalmassága Gyermekotthoné, melynek község lakosai is gyűjtöttek támogatást, illetve adakoztak a 2014-es jótékonysági koncert keretében. Példa nélküli munkásságát mindenki ismeri, szereti és magáénak vallja.
Böjte Csaba ferences rendi szerzetes autóvillamossági szerelőnek tanult, egy évig bányászként dolgozott, lelkiekben azonban papi pályára készült. Édesapja költő volt, akit egy verse miatt a Ceausescu rezsim bírósága 7 év börtönre ítélt. A börtönben elszenvedett megpróbáltatások és kínzások következtében szabadulása után másfél hónappal meghalt. Csaba testvért édesapja hiánya is megerősítette abban az elhatározásban, hogy árva gyermekeken segítsen. Elhivatottsága következtében ma már közel 2800 gyermekről gondoskodik, akik jelenleg 86 házban laknak. Ezeket az otthonokat adományokból tartja fenn. A szerzetes rend regulája szerint szegénységi fogadalmat tett, ezért önzetlenül ad nap mint nap, és gyermekeinek neveléséhez kér segítséget. A koldulás a ferencesek szerint nem szégyen, hanem az emberek közti egymásra utaltság kifejezője. Adni jó, mert azt jelenti, hogy van mit, és kapni is, ha szükséget szenvedünk.
A neves vendéget és Lengyel Sándor, vágai plébánost, valamint a megjelenteket a helyi katolikus plébános, Csomor Gyula köszöntötte, ezt követően Böjte Csaba szerzetes mondott szentbeszédet. A tőle megszokott derűvel beszéde elején Mária elszántságát állította követendő példaként a hívek elé. Elmondta, hiányzik a mai emberből a „máriás lendület”. Mária azért jó példa, mert volt bátorsága Isten-gyermeket szülni, otthont teremteni, vállalni sorsát, bízott Józsefben, együtt kereste párjával a megoldást. A Tündérkertet, Isten országát itt a Felvidéken is csak közösen, szlovákokkal, zsidókkal, cigányokkal együtt lehet építeni. Együtt, egymásban bízva – hangsúlyozta.
Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad. Holnap minden ember azzá válik, amit ma tesz, amit gondol, mond, cselekszik. Életünk minden egyes órája igazából emberré válásunk, kibontakozásunk egy-egy újabb lépcsőfoka – fogalmazott.
Ne halott dolgok töltsék be szívünket, vágyainkat, hanem döntsünk az élet mellett, és szolgáljuk azt nagy-nagy szeretettel! Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság. Ahogyan mi magunk is irgalomra, és nagylelkűségre vágyunk, nekünk is így kellene néznünk mások hibáit és gyarlóságait – tette hozzá.
A házasságról szólva elmondta, emberi lét kibontakozásának fontos perce, amikor megtapasztaljuk a tiszta, őszinte szerelmet. „A mesében olyan egyszerű minden: Megházasodtak és boldogan éltek, míg meg nem haltak! A valóságban azt tapasztaljuk, hogy sok kísértés próbálja ellopni a hűséget, az őszinte egymásra figyelést, kioltani a házastársi szerelmet. Az oltár előtt a keresztre tett eskü könnyen elkopik a mindennapi terhelés alatt. Ha azt látom, hogy valaki a sípályán hatalmasat esik, akkor nem arra gondolok, hogy a síelés ostoba sport, hanem arra, hogy az illető nem tanult meg jól síelni. Ha azt látom, hogy sok házasság felbomlik, hogy nem élnek szépen, szeretetben együtt, akkor nem a házasság intézményét kell elvetnem, hanem azt kell megállapítanom, hogy sajnos sokan naivan, vakon, túl gyorsan rámentek a feketepályára, és emiatt összetörték magukat. Nem a pálya rossz, egyszerűen nem tudtak bánni a felmerülő nehézségekkel. Imádkozom azért, hogy töretlen hűséggel szeressétek egymást, kapcsolatotokat ápoljátok, és egymás iránti szerelmeteket mindeneken keresztül megőrizzétek” – mondta.
A szentmise végén Böjte Csaba áldást kért a község vezetésére, az oktatási intézményekre, a helyi borászokra, a község lakosságára és a jelenlévőkre. A megjelentek kérték, hogy Csaba testvér még nagyon sokáig tudjon gondoskodni erőben és egészségben 2800 gyermekéről jó apa módjára, nekik ételt, italt, szeretetet, hitet és hajlékot biztosítva! A szentmise a székely és a magyar himnusz eléneklésével ért véget.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”54904,54717,54625,49273″}
