Nagyformátumú, megnyerően szép könyvet jelentetett meg a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete a Kárpát-medencei magyar képzőművészek 2015-ös budapesti kiállításáról – Duna címmel.
A Valóság és illúzió (2012), a Kapcsolat (2013), a Négy elem (2013), a Hungart (2013), a Labirintus (2014) után ez már a hatodik, kétnyelvű kiadványa a kiadónak, melynek előszavát Sárkány Győző, bevezetőjét pedig D. Udvary Ildikó írta.
A Duna – Európa második leghosszabb folyója – négy fővárost (Bécs, Pozsony, Budapest, Belgrád) érintve tíz országon halad át, s évszázadok óta formálója és gazdagítója Európa népeinek, hiszen kultúrák terjedtek és hatottak általa szerte a kontinensen. A könyv egyik festőművésze, a Szegeden élő Aranyi Sándor tömören és találóan fogalmaz: „A Duna az ellentmondások megtestesítője: éltet és pusztít ● bölcső és temető ● csendes és háborgó ● szelíd és dühöngő ● nyugalmat árasztó és félelmet keltő ● egy ezüst szalag a földön, mely összeköt és szétválaszt ● történelmi tanú és mindent megtagadó.” És még sok minden más is. A könyv további művészei szerint: ember és természet, ember és Isten, Isten és természet geometriai háromszöge (Bereznai Péter), hajózás a különböző kultúrák között (Damó István), felszín és állandóság, anyag és szellem (Dréher János), életet adó és halált szülő végtelen keringés (Kisnémeth Ferenc), kép, ihlet, szín, történet, arc – emlékek apró csillagai (Kótai Tamás), a népek összekötője a múltban és a modern világban: „Visegrád a Dunakanyar ékköve, az 1335-ös Visegrádi Királytalálkozó helyszíne, a Modern-Európa születési helye.” (Kozák Kata), örvényeinek látványa lenyűgöző és ijesztő, hullámai szétszaggatják a fénysugarakat (Lencsés Ida), kiszámíthatóság és biztonság (Marosi Kata), komplex szimbólum, éltető folyó és folyamat, szellemi és valós kapocs (Matzon Ákos), na meg – Sz. Varga Ágnes szerint :
Hold és hajók,
csend és parázs,
madárfüttyök,
vízcsobogás,
csoda rétek,
illat, varázs.
És még sorolhatnánk e kiadványban szereplő ötvenhat képzőművész vallomásait, akik a képeken, rajzokon, szobrokon áradó vizuális élményeiket a fotóik alatti szövegeikkel is kiegészítették, így értelmezve, teljesebbé téve képzőművészeti munkáikat, melyekből aztán haza és nemzet, idő és történelem ezerszínű egysége: az örök változás és az örök megmaradás, lét és idő összefonódása – mintegy múlhatatlan, örök jelenné s egyben üzenetté válva.
Impresszionizmus és történelem, ritmikus kompozíciók és dráma, filozófia és transzcendencia, tájszobor és metafizika, elvontság és dekorativitás váltják egymást az alkotásokon. Sokan az irodalmat vagy a zenét is segítségül hívják, ifjabb Johann Strauss Kék-Duna Keringőjét, Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila és mások Duna-verseit, bizonyításul képzőművészet, zene, irodalom szétválaszthatatlanságának.
A Duna című kiadványt átlapozva, erdélyi (Vinczeffy László) és felvidéki (Lipcsey György) művészek nevével is találkozunk, hiszen nagy és bölcs folyamunk ezer szállal köt össze bennünket, Kárpát-medencei magyarokat – köztük a művészetekben is.
Egyet kell értenünk D. Udvary Ildikó bevezetőben leírt zárszavaival: „…minden ilyen kiállítás egy új felfedezés, rácsodálkozás a többiek munkájára, elképzelésére, s ezzel új nézőpontok megjelenése és új kérdések felvetése. A Duna kiállításra beadott gazdag képzőművészi kínálatban filozófiai és történeti utalások, személyes, nosztalgikus és szimbolikus hangvételű plasztikák és sík kompozíciók sora avat be minket a művészek Dunáról és kapcsolatról vallott elképzeléseibe és továbbgondolkodásra ösztönözve egymást és a látogatókat.”
Kulcsár Ferenc, Felvidék.ma
