„Semmelweis Ignácnak a gyermekágyi lázról és az aszeptikus prevenció bevezetéséről szóló felfedezésének dokumentációja 2013-ban került fel az UNESCO Világemlékezet listájára.
Az UNESCO a Világemlékezet programot 1992-ben indította el azzal a céllal, hogy a tagországokban fellelhető egyetemes értékkel bíró ritka és veszélyeztetett, írott vagy audiovizuális dokumentumok, gyűjtemények azonosítását, megőrzését és a széles körű megismertetését elősegítse. A program létrehozását az a felismerés ihlette, hogy – ha nem szentelnek a védelmére kellő figyelmet és energiát – az emberiség dokumentum örökségének jó része könnyen megsemmisülhet. A háborús és társadalmi megrázkódtatások, a megfelelő anyagi források, valamint az odafigyelés és a tudatosság hiánya állandó veszélyt jelentenek az örökségi emlékek fennmaradására.”
A fenti idézet dr. Réthelyi Miklós orvosprofesszor, a Semmelweis Egyetem korábbi rektora tanulmányának indítósorai abból a kétnyelvű (magyar és angol) gyűjteményes kötetből, amelyet az anyák megmentőjeként ismert világhírű magyar szülészorvos, Semmelweis Ignác Fülöp (1818–1865) halálának 150. évfordulója alkalmából jelentetett meg a budapesti Semmelweis Kiadó. Réthelyi professzor korábban a magyar kormány emberi erőforrások minisztere volt, a szóban forgó tanulmánykötetben mint az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke szerepel. A mű szerzői természetesen nem Semmelweis életének monografikus összefoglalására vállalkoztak, hiszen egyrészt azt már többen is megírták (a legismertebb talán Benedek István munkája), másrészt a munkásságát érintő minden fontos tény már ismert. Igaz, egy-két homályos pont akad még az életrajzban, ezeket több szerző is igyekezett megvilágítani. Említést érdemel a felvidéki dr. Kiss László orvostörténész nem túl terjedelmes, de számos pontatlanságot tisztázó dolgozata (Semmelweis az Országos Oltóintézet élén), amelyből megtudjuk egyebek mellett, hogy Semmelweis mikortól meddig állt ennek az intézménynek az élén, ugyanis a korábbi tanulmányokban és monográfiákban rendre hibás adatok szerepelnek. Érdekes adalék a Semmelweis-életrajzhoz dr. Tretter László és dr. Szikla Károly írása is (Semmelweis ismerete a klórmész-oldatról). Mint tudjuk Semmelweis már bécsi működése idején kötelezővé tette osztályán a klórmésszel történő alapos kézmosását és ennek köszönhetően radikálisan csökkent a gyermekágyi lázban meghalt nők száma. Számos kollégája a rendkívül kellemetlen szagú anyag használatát fölöslegesnek tartotta és Semmelweist igyekezett lejáratni. Az említett tanulmányból azonban kiderül, hogy ez a vegyület akkor tájt sem volt ismeretlen pl. a hadi kórházakban, ahol az ágyak mellé szórták, hogy elszívja a bomló anyagok kellemetlen szagát, és eközben felfigyeltek arra is, hogy a ragályos fertőzések nem terjedtek tovább. A klórmész tulajdonságairól Semmelweis diákként a kémiai előadásokon hallott, tehát egyáltalán nem véletlenül alkalmazta ezt a szert a szülészeten.
A közel húsz tanulmányt tartalmazó emlékkönyv szerzői jeles orvosok, orvostörténészek, akik arra vállalkoztak, hogy méltó emléket állítsanak a kiváló magyar szülészprofesszornak. Az egyik dolgozat arról tájékoztatja az olvasót, hogy a budapesti Semmelweis Egyetem korábbi rektorai újból életre hívták a Semmelweis-kelyhet, annak a serlegnek a másolatát, amelyet 1906-ban Kallós Ede szobrász- és ötvösművész készített és a Semmelweis kultusz egyik jelképévé vált, de sajnálatos módon nyoma veszett a II. világháború alatt. Az egyetem rektorai által jegyzett alapító- és adományozó oklevélben többek között ez olvasható: „Semmelweis Ignác életművének az UNESCO Világemlékezet Listájára történt 2013. évi felvétele, illetve halála 150. emlékévének közeledte alkalmával mi, a Semmelweis Egyetem élő rektorai elkészítettjük a Semmelweis-kelyhet, az Országos Kaszinó múl század elején készült Semmelweis-serlegének mását. […] Kívánjuk, hogy a kehely színezüst anyag jelképezze a névadó nemességét, az a 64 darab hegyikristály pedig a csillogó szellemét! A kehely a szövetség ősi szimbólumaként fejezze ki összetartozásunkat! Reméljük és kívánjuk, hogy megvalósuljanak Rosivall László elképzelései, és a Semmelweis-kehely őrizze a világhírű kutató és orvos emlékét, váljék új hagyományoknak, szokásoknak elindítójává. A Semmelweis-kelyhet a Semmelweis Egyetemnek adományozzuk, és kérjük, hogy a Semmelweis-érem átadásakor, Semmelweis születésnapi megemlékezésekor, illetve az Egyetem életében más kiemelkedő eseményeken a rektor vagy a kitüntetett, vagy a beszédet mondó a kehelyből szimbolikus kortyolgatás közben, azzal a jelenlevőket köszöntve, emlékezzék meg a kehely létrejöttének a céljáról, a megvalósításában részvevőkről.
Szeretnénk, ha a jogar és a zászló mellett e kehely is Egyetemünk jelképé válna!
Budapest, 2014. január 31.
Réthelyi Miklós
Rosivall László
Sótonyi Péter
Szél Ágoston
Tulassay Tivadar”.
A következő oldalakon Rosivall László részletesen beszámol a Semmelweis-kehely készítésének egyes fázisairól. A becses tárgy ifj. Szabó János ötvös és fémrestaurátor munkája.
lt, Felvidék.ma