Harminchét ország ötven költője kapott meghívást a világ egyik legrangosabb költészeti fesztiváljának tartott kolumbiai világtalálkozóra Medellinbe. A magyar irodalmat Turczi István, a Parnasszus főszerkesztője és Balázs F. Attila, a Szőrös Kő főszerkesztője képviselte, őt kérdeztük.
– Milyen fogadtatásban volt részetek?
– A medellini fesztivál 24 éve működik, az egyetlen alternatív Nobel-díjjal kitűntetett irodalmi rendezvény, ebből is következik, hogy minden profin működött, mindenre gondoltak, minden kívánságunkat teljesítették. A latinamerikaiak amúgy is kedves, barátságos emberek, de a világ minden részéről meghívott költők nagy részével is hamar megbarátkoztunk. Medellín egy szűk medencében fekszik magas, 3000 méteres hegyektől körbevéve, ezért a repülőtere elég messze van, egy erre alkalmas fennsíkon. Az oda vezető utat megirigyelheti bármelyik fejlett ország, azon kívül, hogy modern, ritka szép is. A gazdagok luxus rancsai szegélyezik és hangulatos fogadók. Minden meghívott mellé nyelveket beszélő egyetemista fiatalt osztottak be, akik mindenben segítettek és elláttak információkkal.
– Hány helyszínre látogattatok el, milyen volt a közönség?
A megnyitót és a záró rendezvényt minden évben a Teatro Carlos Vieco arénában tartják 20-30 ezres közönség előtt. Ez egy hatalmas szabadtéri színház gyönyörű környezetben a hegyen. Jó érzés ott ülni a színpadon költőként akkora figyelem közepettel mintha a futballpályán kergetnénk a labdát. Ezt az érzést kívánom megtapasztalni minden költő által. Naponta egy rendezvényen vettünk részt, egy nap volt szabad csupán mindenkinek. Pihenő parkok színpadain, klubokban, könyvtárakban, művelődési házakban léptünk fel egyszerre hárman-négyen Medellinben és a környező városokban. Mindig más és más költőkkel. Az utolsó felolvasásomon már nem lehettem ott az arénában, mert délelőtt már a repülőtér felé vitt a kisbusz, ahonnan kora délután szálltunk fel. Mindenhol figyelmes és hálás közönség fogadott, hangos tetszésnyilvánítás és a vastaps volt a jellemző. A rendezvények végén sokan odajöttek a költőkhöz gratulálni, dedikáltatni az antológiát, amelyben szerepeltünk, és persze fényképezkedni.
– Ki fordította a műveiteket?
A verseket angolból fordították kolumbiai költők, és esetemben a fordító is olvasta fel spanyol nyelven. Az ő biztatására két rövid versemet magam olvastam fel spanyolul, amit a közönség minden alkalommal tetszésnyilvánítással díjazott. Egyébként minden költő az anyanyelvén olvasott fel, a helyi kisebbségekhez tartozók is, valamint az amerikai kontinens különböző országaiból érkező indián költők. Az antológiában spanyol és angol nyelven szerepelnek a verseink. Tévéadók és napilapok is készítettek velünk interjúkat. Az országos sajtó odafigyelt a rendezvényre, ugyanis államilag finanszírozott kiemelt kulturális esemény.
– Miért fontosak az ilyen nagy nemzetközi találkozók?
– Minden országban több ezer költő él és alkot, ebből az óceánból lehetetlen kiválasztani az arra érdemeseket, akiket fordítani érdemes, megismerni. Azok a költők, akiket világnyelvekre fordítanak, előbb-utóbb bekerülhetnek abba a körforgásba, amit a nemzetközi fesztiválok generálnak. Természetesen létezik egy a zárt klubokhoz hasonló rendszer, csak olyanok kerülnek be, akiket többen is javasolnak. Ha ez megtörténik, utána sorra jönnek a meghívók a világ minden részéből, hisz ezek a rendezvények kapcsolatban állnak egymással, és olyan költők a fesztiváligazgatók, akik résztvevői a többi rendezvénynek is.
Sajnos Magyarországnak és Szlovákiának nincsen nagyszabású nemzetközi költészeti fesztiválja, nincs ahová visszahívni a meghívókat, ezért a legtöbb rendezvényen én voltam az első magyar költő, vagy Turczi István, mert mi rendelkezünk a legszélesebb nemzetközi ismeretségi körrel. Egy ideje együtt megyünk mindenhova, mert egyedül unalmas a hosszú, 10-15 órás utazás. A kultúrpolitikának is tudatosítani kéne, hogy ezek a részvételek is az országimázst szolgálják, felhívják a figyelmet a magyar kultúrára, irodalomra, egy élő, lüktető, gyarapodó kapcsolatrendszer részesévé teszik, amiből öngyilkosság kimaradni. Természetesen, ahogy eddig is megtettem, a jövőben is fogok fiatalabb költőket javasolni ezekre a rendezvényekre.
Haraszti Mária, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”46279,46198,45845,44620,43690,43621″}
