Egy évvel MKP-elnökké választása után Csáky Pál volt a vendége a Pátria Rádió szombati, élő Délidő című egyórás beszélgető-műsorának. Miklósi Péter műsorvezető felvetette, bár „íratlan szabály”, hogy egy visszatekintés esetén elsősorban a pozitívumokat kívánják láttatni, vajon mik azok a hiányosságok, amelyek az MKP háza táján – az elnök szemével – tapasztalhatók.
Csáky Pál a kérdésre felelve elmondta,
- – Nem lehetünk maradéktalanul elégedettek a párt szakmai munkájával (bár az utóbbi időben javulás mutatkozott a pártban ezen a téren), illetve néhány szakmai alelnök aktivitásával;
- – Még nagyobb hangsúlyt kellene helyeznünk az önkormányzatokkal való kapcsolattartásra, és a regionális regionális politikára;
- – A parlamenti képviselői klub néhány tagjától nagyobb aktivitás volna várható;
- – Tavaly néhány esetben túl „hangos és félreérhető” volt a párt, és ennek aránytalanul nagy médiatámogatottsága volt. „A párton belül továbbra is azt mondom: nincs tabutéma, beszéljünk meg mindent. Sőt, ha kell, akár a nyilvánosság előtt beszéljünk a problémákról. Azok , akik vesztettek a pártban, azzal próbáltak bennünket nehéz helyzetbe szorítani, hogy az én vezetésem alatt úgymond radikalizálódik majd a párt. „A pártban fellelhető problémákat a sajtó azonban olykor nem csupán követte, hanem néha gerjesztette is. Mindezek ismeretében is vallom, hogy a sajtó- és a vélemény szabadsága szent dolog.” – mondta Csáky.
Milyen a mai MKP?
Az a politikai párt, amely maradéktalanul elégedett önmagával, az kizárta a fejlődés lehetőségét. Az MKP-ban most nagyobb rend van, mint korábban volt, helye van a keménységnek, de a toleranciának is. Az MKP több mint párt, egy kisebbség egyedüli hatékonyan működő szervezete vagyunk, és ez már túlmutat a politikán. „Tudatosítanunk kell, hogy a szlovákiai magyar közösségnek érdekei vannak, és nekünk jövőképet kell adnunk” – mondta a pártelnök, aki szerint a 21. század elején nem lehetünk elégedettek a belső tartásunk szilárdságával sem, hiszen egyfajta belső elpuhultság tapasztalható közösségünkben a kilencvenes évek elejéhez viszonyítva, és ez is okozója lehet a szlovákiai magyarság számára kedvezőtlen asszimilációs folyamatnak. A magyar párt viszont nincs könnyű helyzetben, hiszen szlovákiai partnereivel is meg kell találni az együttműködés lehetőségét, viszont azok olykor száz évet is elmaradnak a gondolkodásban, bennük van a félelem a múlt történése miatt. Egyetlen szlovákiai párt programjában sincs benne az a téma, hogyan akarnak az ország csaknem egy ötödével együtt élni. „A 21. században viszont nem jó, ha valaki visszamegy a 19.-be” – vélte Csáky Pál.
Bugár, Duray és Simon
A rádiós beszélgetést hallgatói kérdésekre adott válaszok is tarkították, amelyek nyomán Csáky Pál az MKP néhány parlamenti képviselőjének olykor vitatott kezdeményezéseiről is nyilatkozott.
Simon Zsolt a közelmúltban egy olyan társulás létrehozását sürgette, amelybe Dél-Szlovákia önkormányzatai lépnének be, hogy közös érdekeiket erőteljesebben tudják megjelentetni, illetve céljaik eléréséért hatékonyabban tudnának küzdeni. Csáky szerint nem igazán nevezhető átgondoltnak egy olyan elképzelés, hogy valaki létrehoz valamit, majd kilép belőle (ahogy azt Simon jelezte – szerk. megj.), hogy aztán „csináljatok, amit akartok”. Csáky szerint inkább a már létező szervezetek – mint pl. a Csallóközi Városok és Falvak Szövetsége – működését kellene igyekezni fellendíteni.
Duray Miklós. Csáky Pál elárulta, voltak, akik kifogásolták, hogy tolerálta Duray Miklósnak azt a lépését, hogy az a honlapján megjelentette a párt stratégiai programjának alapvetéseit: „Én annak örülnék, ha több elnökségi tag is megfogalmazná véleményét, és aztán vitatkoznák, tárgyalnánk erről”.
Bugár Béla. Az egyik hölgyhallgató a korábbi pártelnök kapcsán megjegyezte, hogy sajnálatos, hogy egy olyan nagy népszerűséggel, tudással és tapasztalattal bíró politikus, mint Bugár, az elnöki posztért vívott vesztes csatát követően sértődötten hátat fordít a politikának. Csáky nem bocsátkozott abba, hogy elődjét véleményezze, önmagáról viszont elmondta, ha majd eljön az idő, hogy az elnöki tisztséget más veszi át, ám a párt úgy látja, hogy valamilyen poszton számítana a munkájára, akkor „én öszevágom a bokám, és azt fogom csinálni. A közösségi ügyeket nem szabad személyes érdekeknek alárendelni”.
