Hol keresnénk menedéket, ha el akarnánk rejtőzni, bujdosni mások bosszúja vagy haragja elől, attól félve, hogy akár az életünkre is törhetnek azért, mert valakinek borsot törtünk az orra alá vagy olyat tettünk, amit bizony nem kellett volna? Milyen helyet választanánk magunknak?
Olyat, ahol biztosan ránk találnának egy idő után vagy úgy eltűnnénk, hogy bizonyos idő elteltével a bosszúálló még arról is elfeledkezik, hogy bosszút akart állni. A válasz nem könnyű. Hiszen meg kell fontolni: az otthonról való távozás hosszútávú lesz-e vagy csak átmeneti jellegű. Ha egy idő után a haragra gerjesztő vissza kíván menni és nem fél attól, mi várja majd őt, akkor mindegy hogy egy ideig hol húzza meg magát. De mi va n akkor, ha a bosszútól félve és annak következményével számolva hosszútávon kell gondolkodni. Akkor hová menjen, ha nem akar idegen népekkel keverednie? Sokan a rokonoknál keresnek menedéket. A jobb élet reményében a múlt században sokan más országot választva mondtak búcsút szülőföldjüknek. A kivándorlók is először a rokonokat, ismerősöket keresték fel, hogy segítsék őket az új életük kezdeti szakaszában abban a számukra ismeretlen országban.. Izsák is így gondolkodik. Amikor a kétszeri csalás után a bosszúvágytől fűtött Ézsau elől menekülni kényszerül az atyai áldásban részesülő Jákób, akkor apja megsúgja, hová menjen, merre vegye útját. Mert tudja, jobb lesz neki a rokonai, ismerősei között lenni. Hiszen egy népből, nyelvből származnak azok, akik mellesleg anyjának a közeli rokonai. Izsáknak – annak ellenére, hogy fia feleségével karöltve alaposan túl járt az eszén, mégsem mindegy honnan vesz majd feleséget Jákób. Milyen bölcs és előrelátó volt Izsák. Elsőszülött fia Ézsau példájából okulva tapasztalta meg, nem jó az idegen feleség, nem jó idegenek közé házasodni. Milyen jó lenne, ha ma is sokan odafigyelnénk erre.
Túrmezei Erzsébet Nem nézek vissza című verse jól illik Jákób menekülésére: Nem nézek vissza, az új felé sietek, levetem a régit, s dallal köszöntöm az új napot. De hogy merre veszi útját Jákób arról Pólyáné Dobai Katalin párkányi lelkipásztor gondolatai olvashatók az alábbiakban, amely a Pátria Rádió Világosság című egyházi műsorában is elhangzott.
28, 1-9
Izsák Lábánhoz küldi Jákóbot. Ekkor Izsák hívatta Jákóbot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! Készülj, menj Paddan-Arámba, anyád apjának, Betúélnak a házához, és ott végy feleséget anyád bátyjának, Lábánnak a leányai közül! A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítsa és sokasítsa meg utódaidat, hogy népek gyülekezetévé váljanak. Adja neked Ábrahám áldását, neked és utódaidnak veled együtt, hogy birtokba vedd ezt az országot, ahol jövevény vagy, amelyet Ábrahámnak adott az Isten. Így küldte el Izsák Jákóbot, hogy Paddan-Arámba menjen Lábánhoz, az arám Betúél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának a bátyjához. Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elküldte Paddan-Arámba, hogy ott vegyen feleséget, és amikor megáldotta, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! Jákób engedelmeskedett apjának és anyjának, és elment Paddan-Arámba. Amikor látta Ézsau, hogy apja, Izsák, a kánaáni leányokat rosszaknak tartja, elment Ézsau Izmaelhez, és feleségül vette addigi feleségein kívül Mahalatot, Ábrahám fiának, Izmaelnek a leányát, Nebájótnak a húgát.
Kedves Testvéreim!
Ahhoz, hogy e mai igeszakaszunkat igazán megértsük, néhány szóban hadd mondjam el az előzményeket.
Izsáknak és Rebekának a házasságából, mint jól tudjuk, két fiú született: Ézsau és Jákób. A további történetekből láthatjuk, hogy Izsák és Rebeka elkövették azt a szülőknél olykor felfedezhető hibát, hogy kedvencet választottak maguknak, és különbséget tettek fiaik között. Izsák kedvence az elsőszülött, erős vadász: Ézsau; Rebekáé pedig az otthonülő, lányosabb típusú Jákób.
Tudjuk továbbá, hogy a megöregedett Izsák gyönge látását kihasználva Rebeka segítségével Jákób fondorlatos csalással megszerzi az atyai áldást, amivel természetesen kivívja bátyja haragját. Rebekának mentőötlete támad, amíg Ézsau haragja lecsillapodik, Jákób meneküljön Lábánhoz, a nagybátyjához. Nagy árat kell azonban anyának és fiának fizetni a csalásért: soha többé nem láthatják egymást. Mire Jákób visszatér a szülői házba, Rebeka már nem él. De ne rohanjunk ennyire előre!
Mai történetünk arról szól, hogy Izsák, hallgatva Rebekára, elküldi Jákóbot Lábánhoz, hogy onnan vegyen magának feleséget. A jobb megértéshez tudnunk kell, hogy a 26. részben elhangzott: „Amikor Ézsau negyven éves volt, feleségül vette Juditot, a hettita Beéri leányát, és Boszmatot, a hettita Élón leányát. Ezek keserítették meg Izsák és Rebeka lelkét.“
Jákób tehát útrakel, az apai áldásnak most már törvényes birtoklásával: „A mindenható Isten … adja neked Ábrahám áldását, … hogy birtokba vedd azt az országot, … amelyet Ábrahámnak adott az Isten“, azzal, hogy ő ne idegen asszonyt keressen magának. Elindul hát, mint egykor nagyapja Ábrahám, és mégis egészen másképpen:
Ábrahám ugyanis pogány földről megy az ígéret földjére, míg Jákób éppen az ígéret földját kényszerül elhagyni, hogy egy számára idegen földre menjen.
Ábrahám a hozzá legközelebb állókkal: házanépével és feleségével, Sárával, valamint unokaöccsével, Lóttal vándorol, míg Jákób egy szál egyedül menekül.
De közös bennük, hogy velük vándorol útjukon a mindenható Isten. Ő az, aki a dolgokat irányítja, a rosszat is jóra fordítja. Talán Jákób, a csaló kevésbé szimpatikus bibliai alak, mint Ábrakám. Sőt magunkban talán el is ítéljük őt. De éppen ez az, ami a Biblia egyik nagy üzenete: Isten szereti az embert. Úgy, ahogy van. Nem veti el magától a bűnöst, hanem könyörül rajta. A bibliai emberi hősök soha nem tévedhetetlen, tökéletes személyek. Sokszor nagyon is esesdők, gyarlók, a nehézségek és feladatok elől menekülő emberek. De Isten mindezzel együtt szereti őket, mindezek ellenére megerősíti őket feladataikban. Ezt látjuk Jákób történetében is. Isten kiemeli őt megszokott környezetéből, hogy így nevelje és tanítsa az Istenre hagyatkozásra és az embertiszteletre. Hogy megtapasztalja: élete minden eseménye a Mindenható Isten kezéből származik.
Az eseményeknek, dolgoknak, mint az éremnek, két oldala van. A kérdés az, mi melyiket vesszük észre. Mert aszerint folyik a mi életünk hozzáállásunknak megfelelő mederben. És aszerint leszünk a történésekkel elégedettek vagy folyton elégedetelenkedők. Ugyanabban kőben az egyik ember megbotlik, a másik pedig felemeli és használja. Egészen úgy, ahogyan arról az ősi tanmese szól, melyben az öreg bölcs a városba vezető út szélén üldögél, mikor megszóllítja őt egy utazó: – Mondd öreg, milyen emberek élnek ebben a városban?
Hát ahonnan jösz, ott milyenek az emberek? – kérdezett vissza a bölcs.
Mind naplopó, semmirekellő.
Akkor nincs szerencséd, itt ugyanolyan népség lakik – szólt az öreg, mire a vándor búsan továbbállt.
Nem sokkal később egy másik vándor állt meg ugyanott és érdeklődött ugyanúgy a városban élőkről. A bölcs neki is feltette a kérdést, milyen emberek éltek ott, ahonnan útrakelt.
Nagyszerű emberek, mind jóravaló, becsületes – válaszolta amaz nem kis büszkeséggel.
Akkor jó helyen jársz, ebben a városban is csupa jóravaló emberrel fogsz találkozni.
Mit tudott a bölcs? Vagy egyszerűen csak becsapta a két utazót? Szó sincs róla! Jól tudta, hogy a világ a mi hozzáállásunkban tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol a jóindulatot fogja meglátni az emberekben.
Lássuk meg hát mi is az életünkbe beköszönő – hadd mondjam így – Jákób-eseményekben a jót. Lássuk meg azt, hogy a dolgoknak két oldala van, és ha valami rossznak mutatkozik, Urunk Istenünk számunkra a legjobbat hozhatja ki belőle. Egészen úgy, ahogyan az Újszövetség nagyon szépen ezt kimondja a Római levélben: „akik az Isten szeretik, azoknak minden a javukra szolgál.“
Adja meg mindannyiunknak a Mindenható Isten azt a bölcs belátást, hogy minden dolgot az Ő kezéből származó ajándékként tudjunk elfogadni! Hogy mindannyian megtapasztalhassuk: minden a javunkra szolgál.
Ámen.
Imádkozzunk!
Szentháromság Egy, Örök, Igaz Isten! Hálás a mi szívünk, hogy naponként megtapasztalhatjuk, hogy Te védelmező karod tartod életünk felett. Megköszönjük hogy porszem ember létünkre, Te aki Mindenható vagy, soha tőlünk el nem fordulsz, hanem szeretetedből olyan nagy tisztességre méltatsz, hogy a Te igédet adod nekünk, melyből bátorítást, útmutatást kapunk Tőled. Könyörgünk Hozzád azért a nem evilági bölcsességért, mely a Te utaidon tart minket, mely életünk minden eseményében rávilágít arra, hogy minden a javunkra szolgál. Az Úr Jézus Krisztusért kérünk hallgasd meg buzdó könyörgésünk!
Ámen.
Felvidék Ma, sk
