Kevesebbet költ Magyarország jóléti juttatásokra a fejlett uniós országok átlagánál, de többet régiós társainál, különösen Szlovákiánál.
Szlovákia karcsú költségvetését a nyugdíjasok viszonylag alacsony száma, s a nyugdíjak alacsony szintje is segíti. A számvevőszék értékelő tanulmánya szerint a fő kérdés, hogyan lehet a már tervbe vett költségcsökkentéseket megvalósítani a társadalmi béke megőrzése mellett.
Magánemberekkel fizettetnék meg a cégek adókönnyítését
Simor András átvenné a szlovák tapasztalatokat.
Két százalékponttal kevesebbet költ a magyar állam jóléti funkciókra, mint az EU-15 átlaga, 2,7 százalékponttal nagyobb viszont az állami újraelosztás: 49,9 százalék (az EU-15 átlag: 47,2 százalék) – derül ki az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2005-ös adatokon alapuló, a jövő évi költségvetés tervezéséhez írt értékelő tanulmányából. (EU-15: a fejlett, a kelet-európai csatlakozás előtti uniós államok).
Sok megy el autópályákra és törlesztésre
A különbséget az állam nagyobb gazdasági szerepvállalása, például az autópálya-építések okozzák (EU 15 átlaga 4,4 százalék, szemben a magyar 6, 2 százalékos aránnyal), illetve az állami működés költségei (EU -15: 10, magyar 12, 7 százalék).
A magasabb magyar arányt a magas adósságszolgálat magyarázza (ugyanis az állami működés költségeihez sorolódnak a kamatkiadások is), ami a 12,7 százalékból mintegy 4 százalékot tesz ki – hívja föl a figyelmet az elemzés.
Nem sokat költ a tátrai tigris
Eltérőbb a kép, ha az újonnan csatlakozott országok költségszerkezetét tekintjük, különösen a sokak által példaképnek tekintett Szlovákiáét, ahol az állami újraelosztás mértéke csak 37, 1 százalék a GDP arányában (tehát csaknem 13 százalékponttal kisebb Magyarországéval.)
Szlovákia jóléti kiadásokra GDP-jének csak 22,5 százalékát költi, szemben Magyarország 30,8 százalékos adatával. Különösen nagy a különbség (17 – 11,7) a szociális védelem területén. Ezen terület kiadásainak több mint felét a nyugellátások jelentik, legalábbis Magyarország esetében.
Figyelmet érdemlő, hogy költségvetési szempontból Szlovákiának komoly előnye, hogy Magyarországnál kevésbé elöregedett a népessége. Mint a Tárki – Unicredit 2008-as társadalmi jelentése megállapítja: Szlovákiában a legalacsonyabb (16,5 százalék) az idősek eltartottsági rátája az egész unióban, azaz itt jut a legtöbb aktív kereső korú állampolgár egy nyugdíjasra. Ezzel szemben Magyarországon ez az arány 22,6 százalék 2004-es adatok szerint.
Szlovákiában mindemellett a nyugdíjba vonulók átlagosan a bruttó bérük 56,7 százalékát kapják meg, míg Magyarországon 76,9 százalékát.
Szlovák nyugdíjreform és időskori szegénység
Ezek a számok már a 2007-es szlovák nyugdíjreform utáni állapotokat tükrözik, amely a fizetésekhez képest amúgy sem magas nyugdíjakat tovább csökkentette az újonnan nyugdíjba vonulóknál. Mégpedig oly módon, hogy a kisebb és közepes fizetésűek nyugdíját alacsonyabb, a magasabb fizetésűekét magasabb összegben állapították meg.
Míg a reform előtt például az átlagkereset feléből élők a nettó jövedelmük 76,1 százalékát kapták meg átlagosan nyugdíjként, a reform után csak a 66,4 százalékát (Magyarországon ez az arány 94,7 százalék). Míg az átlagbér másfélszeresét keresők 75,4 százalékát kapják meg nettó bérüknek (nálunk 98,5 százalékát.)
A reform deklarált célja az volt, hogy közelebb kerüljenek a nyugdíjcélú befizetések és ellátások. A sajátos reformmal az OECD közgazdászai sem tudtak maradéktalanul egyetérteni, szerintük ugyanis az intézkedéssel megnőtt az időskori szegénység kockázata, amelynek hatása hosszabb távon a reform által megnyert költségvetési összeget is veszélyezteti.
Lemaradó magyar nyugdíjak
Mind az a tény, hogy régiós versenytársainknál többet költünk a nyugdíjakra, mind a kormányzati kommunikáció azt az érzetet keltheti, hogy a nyugdíjak kezdenek fölzárkózni a bérek színvonalához.
Az ÁSZ elemzése azonban éppen ennek ellenkezőjét mutatja: az egy ellátottra eső nyugdíjkiadás reálértéke 1998-ig több mint 30 százalékkal csökkent, és csak 2005-ben érte el, illetve haladta meg valamelyest az 1991. évi szintet. A bruttó, illetve a nettó keresetek alakulásával összevetve pedig megállapítható, hogy a 90-es évek alatt rendkívüli mértékben szétnyílt az olló a nyugdíjak rovására (a nyugdíjak nem növekedtek olyan mértékben, vagy éppen bizonyos időszakokban erősebben estek vissza, mint a reálbérek).
A reálbérekhez viszonyítva ez a 20 százalékpontot is meghaladó lemaradás az időszak végén minden korábbi vélekedéssel ellentétben nemhogy mérséklődne, hanem 2002-től kezdve még tovább nyílt, 2004-ben 26,6 százalék. 2005-től szűkült valamelyest, 2007-ben a jelentős reálbércsökkenés következtében 18 százalékra mérséklődött a rés.
Figyelőnet
Természetesen nem pusztán a nyugdíjakon spórol Szlovákia: oktatásra 1,8 százalékponttal költ kevesebbet a GDP arányában, mint Magyarország (4 százalékot 5,8 helyett). Az állam működésére 2,6 százalékponttal kisebb összeget szánnak – beleértve az államadósság kamatkiadásait is, amelyre hazánk a GDP nagyjából 4 százalékát fordítja. Szlovákiában az állam gazdasági funkcióira is 1,8 százalékponttal kevesebb jut.
