Az alábbiakban Kiss Balázs dunaszerdahelyi DAC szurkoló szerzeményét olvashatják el honlapböngésző olvasóink, amelyet a brutálisan megvert Lengyel Krisztiánról írt.
Élete Meccse
Számára ez volt az első, a várva-várt,
Számolta a napokat, leste óráját.
Nem sejtette akkor azt, mi ott reá várt.
Valóban „élete meccse” lesz? Nem tudta.
Tizenhét perc volt csak, ameddig láthatta.
Addig hagyta a sors, azután megunta.
Hibája nem több, mint rosszkor volt rossz helyen:
Pont ott és akkor az élet volt kegyetlen,
Arctalan robotok ütötték fejtelen.
Állatot sem vernek ily kéjjel lelkükben;
Most megkapod magyar! – ez járt a fejükben.
Szégyelleném magam most az ő helyükben.
Testét, mint darab fát, a földre ledobták,
Lelketlen gépekként a „munkát” folytatták:
Mások is érezzék Krisztián fájdalmát!
Harag és gyűlölet, mit mindez kiváltott;
Ilyet még a Felvidék sohasem látott.
Ki nemzeti érzelmű, vendettát kiáltott!
Nyomorékká tettek egy ártatlan embert,
Ki a „hatalom karjával” szembeszállni nem mert,
A viperák legyőzték, ő ezúttal nem nyert.
Csontját bár eltörték, de lelke erős marad!
Küzdeni kell Krisztián, feladni nem szabad!
Sohasem hagyhatod el ezután magad!
Veled van az Isten, s minden magyar szentek!
Felvidék népe, ki veled együtt szenved!
Nem feledjük soha, mit veled ezek tettek!
Szent Korona Rádió
