Január 18-a Árpád-házi Szent Margit ünnepnapja. Az aznapi magyar nyelvű szentmisén a lévai r.k. magyarok a helyi Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomban szentmisével ünnepelték meg a nagy eseményt. A szentmisére készülődve a Lévai Szent László Körnek köszönhetően a miseasztal előtt került elhelyezésre Szent Margit egyik szép ábrázolása.
Péter Ottó, a lévai magyar hívek lelkiatya szentbeszédében az aznapi evangéliumi részletből kiindulva (Jn 1,29-34) Keresztelő Szent János példáját állította elénk, aki nem magáról beszél, s mikor Jézus közeledik, félreáll és reá mutat: „Ő az!” Ez az igazi tanúságtétel, mikor nem önmagunkat akarjuk megmutatni, hanem Krisztusra irányítani mások tekintetét.
Majd amikor a Lélek leszáll Jézusra, s rajta marad, akkor ő is megértette: „Isten van itt közöttünk.”
Ez a Lélek ma is munkálkodik, s ha nem is galamb formájában, de ott van a csendes felismerésekben, a megtérés pillanataiban, a szeretet tetteiben. Ott van akkor is, amikor valaki a nehezebb utat választja, mert hűséges akar maradni Istenhez.
Péter Ottó atya szentbeszéde (Fotó: Müller Péter)
Ez a nehezebb út választása, mindenkor az Istenhez való hűség jellemezi a mai nap ünnepelt szentünket, Árpád-házi Szent Margitot. Előtte ott állt a hatalom, a fényűzés, az udvari élet minden kényelme, de ő már fiatalon felismerte, hogy az ő hivatása nem a világ dicsősége, hanem Krisztus követése az alázatban, a szolgálatban, az önátadásban. Nem szavakkal, hanem tettekkel mutatott rá Jézusra. Margit nem volt csodatevő, nem tartott beszédeket, nem állt a középpontban.
Kolostori csendben élt, betegeket ápolt, megalázó munkákat végzett, vállalta a lemondást a szenvedést. Mégis – vagy éppen ezért – ragyogott az élete. Az emberek érezték rajta, hogy valami több van benne: A Lélek jelenléte.
Ahogy Keresztelő János életén, úgy Margit életén is „rajta maradt” a Lélek. Életük a hűség volt Krisztushoz, kitartás nap, mint nap, akkor is, amikor nehéz volt, amikor nem volt elismerés, csak Isten látta a küzdelmet.
Szent Margit Himnusza (Fotó: Müller Péter)
Majd Ottó atya feltette a kérdést: A mi életünk vajon rámutat-e Jézusra, amikor döntéseket hozunk a családban, a munkahelyen a közösségeinkben, akkor felismerhető-e, hogy Krisztus követői vagyunk? Merünk-e háttérbe lépni, mint János és Margit, mikor az igazság, a szeretet a megbocsátás kerül előtérbe?
Tegyünk tanúságot – biztatott Ottó atya – nem hangos szóval, de csendes kitartással, hűséggel, s a becsület legyen fontosabb a megalkuvásnál.
Templomi kórusunk dicsőíti Szent Margitot (Fotó: Müller Péter)
Tartalmas szentbeszéde végén Ottó atya kérte Árpád-házi Szent Margit közbenjárását, hogy mi is nyitottak legyünk a Lélek munkájára, hogy ne magunkat akarjuk megmutatni, hanem Krisztust. S amikor mások reánk néznek – kimondatlanul is ezt lássák: „Íme az Isten Báránya!”
Ünnepi áldás (Fotó: Müller Péter)
A szentmise során Szent Margit énekes dicsőítéseire is sor került. Elsőként Nyeste Teréz kisegítő kántorunk, és pacsirta hangú fiataljaink Nyeste Dorottya és Justin Bernadett gyönyörű előadásában Szent Margit Himnusza csendült fel, majd a szentmise végén templomi kórusunk vezetésével a hívek „Isten hazánkért ….“ kezdetű egyházi énekünk dallamára az alábbi sorokkal dicsőítettek ünnepelt szentünket:
„Engesztelésnek jeles szentje, Margit.
Szolgáltál önként, a hazáért, holtig.
Krisztus keresztje példakép volt néked,
ez lett dicsőséged.“
Müller Péter/Felvidék.ma
