A tavaly novemberi előrejelzéseit jelentősen korrigálva, január 20-án tette közzé legújabb, az európai gazdaságról szóló prognózisát az Európai Bizottság. A brüsszeli jelentés szerint az EU gazdasága idén 1, 8 %-kal csökken, ezen belül a 16 országot magában foglaló eurozónában 1,9%-os visszaeséstől lehet tartani. A válság elnyúlását mutatja, hogy a „növekedés” mértéke jövőre is csak 0, 4 %-os lesz.
A 2009-es év a jelek szerint tehát rég nem látott gazdasági visszaesést okoz majd Európa-szerte, az eurot használó tagállamok közül csupán néhány esetében lehet majd a GDP növekedésével számolni. Ide tartozik például Szlovákia, ahol bár ugyanolyan jelentős mértékű a gazdasági visszaesés (a 2007-ben mért 7,1 százalék után idén 2, 7 % százalékos növekedést vár Brüsszel), de északi szomszédunk még ezzel a növekedési mutatóval is változatlanul az Európai Unió leggyorsabban növekvő tagja marad.
Az, hogy a szlovák gazdaság az egész világot sújtó válság közepette lendületben tudott maradni, leginkább annak az egy évtizede lezajlott politikai fordulatnak köszönhető, melynek nyomán 1998-ban a Mikuláš Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus Koalíció alakított kormányt három másik párttal – köztük a Magyar Koalíció Pártjával – karöltve. Jóllehet, már a választások után egy évvel életbe lépett a jobboldali kormány adóemelést és költségvetési megszorítást tartalmazó stabilizációs programja, az átfogó reformok bevezetését csak 2002-ben, az ismételt választási győzelmet követően kezdte meg a második Dzurinda-kabinet.
A többlépcsős, átfogó reformprojekttel a kormányzati politika komoly erőfeszítéseket tett az államháztartás konszolidációja, a külföldi tőke beáramlása, és a munkaerőpiac dinamizálása érdekében. Az intézkedések közül hazánkban is talán a legnagyobb figyelem az egykulcsos adórendszer 2004-es bevezetését kísérte, melynek nyomán 19 % lett a társasági adó, a személyi jövedelemadó, és az ÁFA kulcsa, megszűnt viszont szinte minden szja-kedvezmény. Az adórendszer átalakításával párhuzamosan az egészségügyben megjelentek a magánbiztosítók, a kórházi szolgáltatások egy részének privatizálták, sok kórházat és rendelőintézetet bezártak. A társadalmi és politikai konszenzus teljes hiányában megnyirbálták a szociális hálót, leépítették a segélyezési rendszert, és számos közszolgáltatást piacosítottak.
Az állami kiadások drasztikus csökkentését és az adóreform bevezetését a költségvetés kiadási oldaláról vizsgálva megállapíthatjuk, hogy GDP-arányosan ez mindössze néhány év leforgása alatt igen jelentős mértékben, több mint 10 %-kal csökkent, s 2007-ben a szlovák GDP 37 %-ára redukálódott – hazánkban ez az érték jelenleg 50 % körül mozog.
Bár a reformprojekt az elmúlt években kétszámjegyű gazdasági növekedéshez, felére csökkent munkanélküliségi rátához, csökkenő államadóssághoz, és 2 %-ot alig meghaladó államháztartási hiányhoz vezetett, a „csoda” mindamellett árnyoldalakban is bővelkedik.A fejlődésnek a társadalom egyes rétegeire gyakorolt hatása például igencsak változó képet mutat. A lakosság 8-9 %-át kitevő roma kisebbség, és a létminimum szintjén, vagy az alatt élő lakosság a növekedésből szinte semmit sem észlelt, sőt, éppen ellenkezőleg, az állami segélyek drasztikus csökkentése ezt a réteget érintette a legérzékenyebben.
A fejlődés térbeli eloszlása sem egyenletes. Míg Pozsonyban és az ország (dél)-nyugati részén alacsony a munkanélküliség, és a jó színvonalú az infrastruktúrának köszönhetően leginkább ide érkezik a legtöbb külföldi befektető, addig az ország keleti és középső részén továbbra is kevés a fejlesztés, magas a munkanélküliek száma, és elmaradottabb az infrastruktúra állapota. A termelékenység, a bérek, és a lehetőségek szintjén tehát számottevőek az országon belüli különbségek. A kétségkívül impozáns gazdasági makroszámok mögötti reformokat illető kritikák között az egyik legtöbbet hangoztatott bírálat az volt, hogy szlovák export 40 %-a, egyben a GDP 20 %-a egyaránt az autógyártásból és az ehhez kapcsolódó ágazatok teljesítményéből származik.
Noha az egy főre jutó gépkocsigyártásban a „tátrai tigris” ma már világelső, és a három autóóriás (Volkswagen, Peugeot-Citroen, Kia) termelése kellőképp diverzifikált, a mostani dekonjunktúra kiszámíthatatlan hatása azonban mégis azokat az elemzőket igazolhatja, akik korábban a szlovák gazdasági bővülés kiszámíthatatlan vonzatai közé sorolták a növekedés ezen egyoldalú szerkezetét.
Ennél jóval kevesebben mutattak rá előzetesen az ország ugyancsak egyoldalú energiafüggőségére, és az ebben rejlő hatalmas veszélyekre. Az elmúlt hetekben lezajlott gázkrízis erre is igen élesen felhívta a figyelmet, hiszen az orosz gáz hiánya talán éppen Szlovákiát sújtotta leginkább. Az elszenvedett kár mértékére jellemző, hogy Ján Počiatek pénzügyminiszter véleménye szerint a gázszállítás 12 napos kiesése miatt az idei bruttó hazai össztermék egy-másfél százalékkal lesz alacsonyabb a tervezettnél, ugyanis gáz hiányában – és az ehhez is köthető áramellátási gondok miatt – az ipari üzemek termelése tíz napig gyakorlatilag teljesen szünetelt.
A súlyos helyzeten a kormány ún. gazdasági válságtanács felállításával próbál segíteni, melynek összehívását Robert Fico miniszterelnök kezdeményezte. A tanács összetétele ugyan még nem ismert, e héten kezdődő munkájának célja azonban nyilvánvaló: a globális gazdasági-pénzügyi válság hatásainak mérséklése. Az előjelek egyébként reményt keltőek: 2010-re az ország már 3, 1 %-os GDP-növekedéssel számolhat. Az ideihez képest fél százalékos bővülés forrását azonban a szakértők nem az exportban, hanem a lakossági fogyasztásban, illetve a kismértékű pénzromlásban látják Utóbbi nagyban köszönhető az euro január 1-jei bevezetésének, hiszen eltűnt az árfolyamkockázat, egyúttal stabilizálódott a tőkeáramlási és külkereskedelmi viszony.
A szlovák helyzet a leírtak ellenére azonban korántsem problémamentes. A munkanélküliség idén várhatóan újra átlépi majd a 10 %-os határt, az államháztartás hiánya pedig csakúgy, mint államadósság mértéke ebben az évben újra emelkedni fog. Utóbbi aránya várhatóan meghaladja majd a szlovák GDP 30 %-át, ami csak ottani viszonylatban mondható magasnak, hiszen például a magyar államadósság hazai össztermékhez viszonyított aránya idén várhatóan 72, 5 % lesz.
Szlovákiában gondot jelenthet még az ország nettó külső adósságának tavalyi megkétszereződése, bár az ország adósság-besorolása mit sem romlott (jellemző adat, hogy e hónap elején az egyik legnagyobb nemzetközi hitelminősítő, a Standard & Poor’s besorolásában hazánk és Szlovákia között négy fokozat volt a különbség utóbbi javára (a kódrendszerben BBB ill. A+).
***
A statisztikák tükrében egyértelmű, hogy Szlovákia az elmúlt néhány évben elért rekordméretű gazdasági növekedésével kiemelkedett az európai mezőnyből. Míg a kilencvenes években szomszédunkat még az államcsőd rémképe fenyegette, addig napjainkban az ország neve már egybeforrt a „gazdasági csodával”. A következő időszak nagy kérdése az lesz, hogy a mostani helyzetben a szlovák kormány képes lesz-e az euró bevezetésével csökkenteni a válság hatásait, illetve fenn tudja-e majd tartani középtávon is a munkaerő-piaci aktivitás és a foglalkoztatottság jelenlegi szintjét. Amennyiben ez nem sikerülne, Szlovákia kényszerpályára kerülhet, ami újabb reformprogramok képét vetíti előre.
gondola.hu
