Szlovákia január 1-jén csatlakozott az euróövezethez, s február 15-én volt egy hónapja, hogy az addigi fizetőeszközt, a koronát kivonták a forgalomból. Az euróra való átállás egyik következményeként sokan áremelkedéstől tartottak a Felvidéken.
Hogy a félelmek mennyire igazolódtak be, s milyen hatással volt ez például a bevásárló turizmusra, az alighanem Kisszelmencen mérhető le a legjobban. A határnyitás óta a településen ugyanis üzletek sora jelezte: az emberek az átkelő kínálta előnyöket nemcsak a rokon-, hanem a butiklátogatás terén is igyekeztek kihasználni. Bár néhol még ott van a régi felirat, amelyen koronában is feltüntették az árakat, a kereskedők nem a koronát, hanem az elmaradt vevőket siratják. Holott, ha a gazdasági válság miatt a felvidéki családok jobban takarékoskodnának, az elvileg a forgalom növekedését is eredményezhetné.
Az egyik üzletbe betérve szóba elegyedek a tulajdonossal. Pár perccel később váratlanul belép a határátkelő egyik vámtisztje, s egyenesen hozzám fordul. Arra kíváncsi, hogy újságíró vagyok-e, van-e fényképezőgépem. Van hát, mutatom, ott lóg a nyakamban. „És miért akar már megint Kisszelmencről írni” – néz rám kíváncsian. A válasz tömör, s igaz is: „Hogy miért? Ez egy érdekes falu!”
Röpke beszélgetésünk végeztével visszatér az átkelőre, a tulajdonos pedig ecsetelni kezdi a helyzetet.
– A múlt évben heti egy karton cigarettát vihetett át az a szlovák állampolgár, aki a határtól 15 km-nél messzebb lakott. A benzinköltséget is figyelembe véve megérte itt vásárolni, mert kartononként 10 euró a különbség. Januártól viszont csak két csomag engedélyezett. Emiatt számításaim szerint mintegy 60 százalékkal esett vissza a forgalom – kesereg a neve elhallgatását kérő vállalkozó. Nem titkolja, ha marad a jelenlegi tendencia, tönkremehetnek a vállalkozások. Helyzetüket az is nehezíti, hogy a forint gyenge árfolyama miatt a Felvidékről sokan Magyarországra mennek vásárolni, hiszen egy euróért mintegy 300 forintot kapnak. Nálunk viszont egyes árucikkeknél 80–100 százalékos áremelkedés volt.
Üzletébe egy nagykaposi hölgy lép be.
– Én most jöttem át, a lányomék pedig délutánra tervezik. Délig Magyarországra mentek bevásárló körútra – árulja el.
– Az euróra való átállás milyen változásokat hozott?
– Nem járt áremelkedéssel, sőt, némely terméknél, ha minimális is, de csökkenés történt. A gyenge forint sokakat ösztönöz, de az anyaország és Kisszelmenc nem zárja ki egymást: ott elsősorban élelmiszereket, főleg húsféleségeket, itt pedig szeszes italokat és dohánytermékeket érdemes vásárolni.
Egy ugyancsak nagykaposi érdeklődő ezzel kapcsolatban megjegyezte: hogy kevesebb a vevő, annak a nagyszelmenciek örülnek. Hiszen korábban a nagy sorok és a több órás várakozási idő éppen őket riasztotta el a rokonlátogatástól és/vagy a bevásárlástól, most viszont szívesebben átjönnek. Ő már csak tudja, magyarázza, mert ott született, az édesanyja ma is Nagyszelmencen él.
Az egyik üzlet elárusítója viszont főként az évszak és a gyenge forint számlájára írja a forgalom csökkenését. És az ukrajnai áremelkedésre.
– Sértő szándék nélkül, csupán mint tényt mondom: a szlovák állampolgárok roppant garasosak. Ők tíz kopijkáért képesek egy másik üzletbe átmenni, míg mi egy hrivnyát sem igen nézünk – magyarázza. – Na most ennek fényében gondoljanak bele: a literes öblítőszer 3, az ásványvíz 0,5, a cukorka kilója 2,5 hrivnyával drágult. Minden héten felmegy valaminek az ára, s minden héten másnak. Ha nyáron a mosópor annyiba került volna, mint most, a kutya sem vette volna. A 6 kg-os kiszerelés 30 hrivnyával drágult. Mégis viszik, mert azért odaát is emelkedtek az árak. Nálam 50–60 százalék a forgalomcsökkenés. Ez nem azért van, mert kivonták a forgalomból a szlovák fizetőeszközt. Inkább az évszaknak tulajdonítom, ez volt a helyzet tavaly is.
Mint mondja, a vevők közül valóban azok maradtak el, akik a határtól odébb laknak. Tavaly még személygépkocsikkal és buszokkal is jöttek, főleg a cigaretta miatt. Jelenleg a két doboz dohányáru mellett egy liter vodkát, négy liter bort, két liter pezsgőt és 16 liter sört engednek át a határon.
Évszak ide, évszak oda, az elárusító sok társához hasonlóan az üzletek bezárásától tart, ami munkahelyük elvesztését jelentené. Az elmúlt két hónapban közel tíz már bezárt, s volt olyan, ami felépült, de nem nyitott ki.
Eltűnt a korona és részben a vevők is, de a helyiek szerint a kettő között nincs összefüggés.
Minden kék útlevél gyanús?
Kisszelmenccel kapcsolatban sokszor felmerült már a határátkelés egyoldalúsága. „Mennénk mi, ha átengednének” – mondják a helyiek, arra célozva: a magyar konzulátus által kiadott schengeni vízummal rendelkezőket a szlovák határőrök nem engedik be az országba. Holott nincs magyar vagy szlovák schengeni, s ezt korábban az ungvári szlovák külképviselet illetékes munkatársa is elismerte lapunknak. Ám a helyiek szerint a vízumrendszernek van egy olyan kitétele, mely szerint a valami okból gyanúsnak tűnő személyeket vissza lehet fordítani. Ilyen alapon minden ukrán állampolgár az lehet, különösen, ha magyarul beszél, s még csak meg sem kell indokolni a belépés elutasításának okát. Nem egy érvényes úti okmánnyal rendelkező kisszelmenci beléptetését tagadták meg a szlovák granicsárok.
A kisszelmenci születésű Mitro Pál nyugodt szívvel utazhat Szlovákiába. Igaz, ehhez Magyarországra kellett költöznie.
– Sárospatakon élek a lányommal. Még ukrán állampolgár vagyok, s gyakran hazajövök a szülőfalumba – mondja. – Patakra többnyire a Csap–Záhony útvonalon keresztül szoktam menni. A schengeni csatlakozás előtt Szlovákián keresztül nem is engedtek. Csak azóta választhatom ezt az útvonalat, hogy Magyarországon megkaptam az állandó tartózkodási kártyát. Ezután már Nagyszelmencen keresztül is mentem. Első ízben bevittek a szlovák határőrségre, de hosszas telefonálgatás után átengedtek.
Igazi Kárpáti Igaz Szó
