Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának fideszes elnöke terjedelmes listával reagált hírportálunk jegyzetére. (lásd alább az ajánlott cikkek között): A szlovákiai magyar Felvidék Ma című internetes újság felszólított, hogy – ha nincs rajta titkolni való – hozzam nyilvánosságra azt a kisebbségpolitikai problémakatalógust, amelyet a magyar és a szlovák parlament külügyi bizottságainak közös esztergomi ülésén ismertettem. Állok elébe. Nincs rajta titkolni való, sőt…
Mielőtt azonban rátérnék magára a katalógusra, két megjegyzést kell tennem. Az internetes újság feltette a kérdést, hogy ha „öt” (valójában hat) témakörben foglaltam össze a gondokat, akkor összesen hány problémát vezethettem elő: 15-öt, 20-at, 25-öt? A legmagasabb becslés majdnem talált. Bár a felszólalás tényleges szövege alapján, amely inkább elemző, mint felsorolás jellegű volt, valószínűleg nehéz számszerűsíteni a problémákat (a témakörök között átfedések is vannak, viszont némelyik probléma több helyen is megjelent), a felkészülés során azonban tényleg számba vettük, hogy mely aktuális és látványosabb gondokra kell a katalógusnak épülnie, és ez összesen huszonkettőre rúgott. Hozzátéve persze, hogy a teljesség igénye nélkül.
A másik megjegyzésem, hogy nem az én egyéni produkciómról van szó. A tényt, hogy egy problémalista ismertetésre kerül, előre egyeztettem a Külügyi Bizottság tárgyalódelegációjával (az egyeztetésen egy kivételével mindegyik parlamenti párt képviseltette magát), és maga a katalógus az Országgyűlés és a Külügyminisztérium szakapparátusa által a bizottság rendelkezésére bocsátott háttéranyagokra épült. Ezt azért bocsátom előre, hogy világos legyen: én egyáltalán nem magánvéleményemet ismertettem a szlovák féllel, illetve a nyilvánossággal (bár tudom, hogy a magyar diplomácia kormányzati vezető köreiben az utóbbi, meglehetősen szokatlan műfaj mostanában kezd divatossá válni).
És akkor nézzük a problémakatalógust.
1. A kisebbségpolitikai párbeszéd szerződéses mechanizmusainak válsága.
– A szlovák fél úgy hozott elítélő parlamenti határozatot a Magyar Országgyűlés mellett működő Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumáról (KMKF), hogy nem konzultált előtte a magyar féllel.
– Mérlegelés nélkül lesöpörték az asztalról a magyar miniszterelnök és a köztársasági elnök problémamegoldó javaslatait.
– A dunaszerdahelyi rendőri fellépés indokoltságának és arányosságának bizonyítékait kérésünkre sem hajlandóak átadni (ld. a belügyminiszter – államközi kapcsolatokban teljesen elfogadhatatlanul arrogáns – nyilatkozatát, miszerint a Szlovák Belügyminisztérium „nem videokölcsönző”). Továbbra is várjuk a bizonyítékok átadását.
2. A szabadságjogok sérülése.
– A törvényes jogaik védelméért az állami hatóságokhoz forduló magyarok megfélemlítése, hogy Malina Hedviget, egy bűncselekmény áldozatát, gyanúsítottá tették, és ügyét két év óta nem vizsgálták ki megnyugtatóan.
– Ugyanerre irányul a dunaszerdahelyi áldozat, Lengyel Krisztián ügyének negligálása.
– További probléma az etnikai közösségek kollektív bűnösségének fenntartása a szlovák jogrendben a Benes-dekrétumok megőrzése, sőt megerősítése által. (Itt jeleztem a szlovák félnek, hogy a diszkrimináció megszűntetéséhez nem az összes, csak a tizenhárom diszkriminatív dekrétum eltörlésére lenne szükség. A szlovák államiságot biztosító dekrétumok jogosságát magyar részről senki nem kérdőjelezi meg.)
– A szabadságjogok sérülnek a jelképhasználat kirívó korlátozásával, a magyar zászló belföldi meccseken való megjelenítésének tilalmával.
– A szólásszabadságot de facto korlátozza az a totális politikai hisztériakeltés, amely szlovák részről minden alaklommal elkezdődik, ha egy szlovákiai magyar politikus megfogalmazza a magyar közösség igényét hasonló autonómiára, mint amivel más EU tagállamok – pl. Olaszország, Finnország, Szlovénia, Spanyolország, Belgium, Magyarország stb.) kisebbségei legitimen rendelkeznek.
– Úgyszintén a szólásszabadságot korlátozza a „Felvidék” és a „Kárpát-medence” kifejezések használatával kapcsolatos politikai hisztéria.
– A magyar kisebbség szabadságjogait sérti egyes kormányzati politikusok – különösen a Szlovák Nemzeti Párt elnöke, Ján Slota – rendszeres magyar- és Magyarország-ellenes, gyalázkodó és uszító kirohanásainak politikai következmények nélkül maradása.
3. A nyelvhasználati jogok korlátozása.
– Amint az Európa Tanácsnak az a bizottsága, amely a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának szlovákiai végrehajtását ellenőrzi, jelentéseiben leszögezte: a szlovák államnyelvtörvény elbátortalanítóan hat a kisebbségi nyelvek használóira, mivel de facto korlátozza nyelvhasználati szabadságukat. Az államnyelvtörvény jelenlegi formájában tehát önmagában véve probléma a magyar-szlovák kapcsolatokban.
– Következő probléma, hogy ezt a törvényt tovább kívánják szigorítani a nyelvhasználati szabálysértések pénzbüntetésének bevezetésével.
– A jogkorlátozó-jogsértő helyzet akkor lenne megszűntethető, ha a törvényben előírt államnyelv-használati kötelezettségek egyáltalán nem vonatkoznának azokra a helyzetekre, amikor a kommunikációban megjelenő nem szlovák nyelv valamelyik szlovákiai kisebbség anyanyelve.
– Az államnyelvtörvény hatásait valamilyen mértékben enyhítő kisebbségi nyelvtörvény előírásai csak azokra a településekre vonatkoznak, amelyeken a kisebbség a lakosság legalább 20%-át alkotja, jóllehet számos helyen ennél alacsonyabb a kisebbségek aránya.
– A kisebbségek nyelvhasználatát korlátozza a 2008-ban elfogadott geodéziai törvény is, amely Szlovákiában kiadott publikációkban (nemcsak tankönyvekben, hanem például térképeken is) csak az államnyelv terminológiáját engedi feltüntetni. Magyar részről szorgalmazzuk a törvény nyelvpolitikai korlátozásainak felülvizsgálatát.
– További probléma, hogy azon magyar lakosságú települések, amelyek szlovák nevüket a szlovák történelem nagy személyiségeiről kapták, még kisebbségi nyelven sem használhatják hivatalosan magyar nevüket. Meddig kell még Párkányt magyarul is Sturovónak hívni??
4. A sajtószabadság csorbulása.
– A magyar nyelvű, pozsonyi Pátria Rádió vételi lefedettségével kapcsolatban keletkezett technikai problémák megoldatlansága sérti a kisebbségek tájékoztatáshoz való jogát, a szlovák kormány által megígért kisebbségpolitikai status quot.
– Szintén a sajtószabadságot sértik az államnyelvtörvénynek azok a rendelkezései, amelyek lehetetlenné teszik, hogy kisebbségi nyelvű kereskedelmi rádióadások jöhessenek létre.
5. Az oktatási jogok korlátozása.
– Üdvözöljük az oktatási törvény korrekcióját, de felhívjuk a figyelmet, hogy az iskolai földrajzi névhasználat így is korlátozó jellegű a korábbi gyakorlathoz képest, amely szabad nyelvhasználatot tett lehetővé.
– Probléma a szlovákiai magyar szerzők – két évvel ezelőtt kiadott – történelem tankönyvének kivonása a forgalomból. Szorgalmazzuk, hogy a rendelkezést a szlovák oktatási hatóságok sürgősen vizsgálják felül.
– Jogkorlátozó gyakorlat, hogy a Magyarországon kiadott tankönyveket Szlovákiában egyáltalán nem engedik hivatalosan használni a magyar tannyelvű iskolákban.
6. Az önkormányzati jogok megsértése.
– A kisebbséglakta Dél-Szlovákia aránytalanul alacsony mértékben részesül a fejlesztési forrásokból.
– Diszkriminatív, hogy egy tengerszint feletti magasságtól függő korlátozás alapján a dél-szlovákiai települések intézményei más energiakompenzációban részesülnek, mint az északi régióké.
– Problematikus a közigazgatási határok – különösen a megyehatárok – olyan kialakítása, hogy a ténylegesen összefüggő magyarlakta területek különböző közigazgatási egységekhez kerüljenek, s így véletlenül se képződjék magyar többségű, középfokú közigazgatási egység.
– Sürgős felülvizsgálatra szorul a regionális választási körzeteknek az utóbbi időben eszközölt azon módosítása, amely hátrányosan érinti a kisebbségeket képviselő szervezetek választási esélyeit.
– Az illetékes szlovák szervek elutasították az egyik határmenti Európai Területi Együttműködési Csoport bejegyzését.
Megjegyzem , hogy a felsorolt problémák jelentős része közvetlenül sérti az Európai Unió antidiszkriminációs alapelvét és az 1995-ben megkötött Magyar-Szlovák Alapszerződést.
A külügyi bizottságok esztergomi konzultációjára, ahol a problémakatalógus elhangzott, a magyar és a szlovák házelnök, Szili Katalin és Pavol Paška kérése alapján került sor, hogy legközelebbi találkozójuk előkészítéseképpen segítsük őket a kétoldalú kapcsolatokat terhelő problémák áttekintésében.
A kérést méltányoltuk, a munkát a szlovákiai kollégákkal meglepően konstruktiv légkörben elvégeztük. Ennek részét képezte a problémakatalógus ismertetése. A házelnöki találkozóra március 12-én sor. Bízunk benne, hogy a házelnökök eredményesen használják fel a szakbizottságok eredményeit a problémák megtárgyalására és megoldására.
Németh Zsolt
a külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke
