Néhány héttel ezelőtt a Quo vadis, MKP? című írásban fejtegettem a pártban kialakult helyzet megoldásának lehetőségeit. Nos, időközben az idő túlhaladta annak tartalmát, hiszen nem platformok születtek, hanem az MKP-ból kivált tagok új pártot alakítottak.

Akarva akaratlan az MKP-nak is új stratégiát kell megfogalmaznia, hiszen a politikai színtér egy új ellenféllel gyarapodott. Ellenségek az új párttal (remélem) nem leszünk, de mindenképp politikai ellenfelek vagyunk. E kérdésben osztom Csáky Pál véleményét, mely szerint hiba volt létrehozni az új pártot, hiba megosztani a szlovákiai magyarságot. Véleményem szerint az MKP már évek óta a valódi híd szerepét töltötte be a szlovákiai politikai palettán. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy mindent megtett azért, hogy Szlovákia bekerüljön az olyan nemzetközi struktúrákba, mint például a NATO vagy az Európai Unió. Az itt élő magyarság jogos követeléseit mindig Szlovákia alkotmányát tiszteletben tartva fogalmazta meg.

Ennek ellenére úgy érzem, hogy az MKP-nak a következő választási szereplésének alapjait kell inkább leraknia, mintsem a Híddal foglalkoznia. Nagyon fontos lesz most jó jelölteket állítani, hiszen nem a helyi berkekben (pld. járási konferencián) kell csak jól szerepelni, hanem majd kinn, a „terepen“ is, amikor a választópolgárok mondanak véleményt a jelöltekről. Személy szerint bízom benne, hogy az MKP jelöltjei jól fognak szerepelni, és elsöprő győzelmet aratnak (még a Híd jelöltjeivel szemben is), de ehhez szavahihető, becsületes és elismert jelölteket kell majd állítanunk. Az első komoly megmérettetés a megyei választásokon vár majd ránk, ahol személyeket fogunk választani, nem pedig listákat. Fel kell készülnünk arra, hogy a Híd profi csapatként, erős mediális háttérrel megfelelő politikai marketinglépéseket fog alkalmazni, és nagy valószínűséggel szponzori támogatásokban sem fog hiányt szenvedni. Ezt persze egyáltalán nem szabad bűnnek tekinteni, hiszen az amerikai előválasztásokon Obama is a megmozgatott tőkének köszönhette győzelmét Hillary Clinton felett, akinek a kampánya pénzhiány miatt idő előtt kifulladt. Minden pártnak szüksége van jól működő gazdasági háttérre is, de nem szabad, hogy a gazdasági lobbi mozgassa a pártot, hanem a pártnak kell mozgatnia a gazdasági csoportokat.

Tudatosítanunk kell, hogy a magyarországi politikai erők közül természetes szövetségesünk csak a Fidesz lehet. Itt vigyázni kell arra, nehogy a Híd úgy próbálja magát a Fideszhez pozicionálni, hogy közben az MKP-t a retorika szintjén a Jobbikhoz taszítja. Az MKP mindig is standard európai párt volt, és az is marad. A Fidesz partnerségét és nemzetközi szerepét előbb utóbb a Smer-nek is le kell nyelnie békaként, hiszen Schmidt Pált időközben az Európa Parlament alelnökévé választották. Nem hőzönghetnek tovább arról, hogy a Fidesz egy idegengyűlölő, nacionalista párt, hanem bele kell törődniük, hogy Európa által elismert és akceptált politikai erőről van szó, amelynek még az európai struktúrákban is megvan a maga helye és szerepe. Már csak ezért is lenne fontos az MKP számára egyértelműen elhatárolódni a Jobbiktól (mint ahogy azt Bauer Edit europarlamenti képviselő meg is tette), és természetes szövetségesként együttműködni a Fidesszel.

Az MKP számára a kialakult helyzetben csak olyan lehetőség mutatkozik valós perspektívának, melyben megmarad eddigi gyűjtőpárt jellege. Ezzel viszont már egy másik gondolat is összefügg, mégpedig az, hogy hiba volna az MKP-t csak Duray Miklós arcára és gondolataira felépíteni. Elismerve az általa évtizedeken keresztül felvállalt felelősséget és elvégzett munkát most mégiscsak kénytelen vagyok megállapítani, hogy az általa axiómaként kezelt „zárt közösség“ modellje már nem állja meg a helyét. A szlovákiai magyarság ugyanolyan nyitott és modern közösség, mint európa bármely más nemzete. Fiataljaink kihasználják lehetőségeiket, esetleg külföldön tanulnak, majd itthon dolgoznak, vagy akár itthon tanulnak, és külföldön dolgoznak, sokszor ott is telepednek le. De természetesen bízom benne, hogy a külföldön megszerzett tudást, tapasztalatot mindenekelőtt otthon, szülőföldjükön kamatoztatják majd. El kell fogadnunk: a szlovákiai magyar közösség egy nyitott közösség, ami már egy új stratégiát igényel, ezért meg kell találnuk az összhangot a különböző ideológiák között.

Bízom benne, hogy az MKP ezt az akadályt is sikeresen veszi majd, és nemsokára újabb lehetőségek nyílnak majd a szlovákai magyarok még hatékonyabb érdekképviseletére.

Andruskó Imre
az MKP Komáromi Helyi Szervezetének elnöke