Kosice Gyula eredeti neve Falk Ferdinánd (Kassa, 1924. április 26.), magyar gyökerekkel rendelkező argentin író, költő, szobrász és teoretikus, a kinetikus szobrászat és a fényművészet egyik úttörője, a MADI művészeti mozgalom egyik elindítója.
Magyar családban született. A három fiú közül ő volt a középső. Anyja Berger Eta, apja Falk József szabó volt, távolabbi felmenői svájci órások voltak. Neve felvett művésznév szülőhelye iránti tiszteletből. Apja a csehszlovák állam megalakulása után egy újabb világháborútól való félelmében emigrált. A család 1928-ban követte Argentínába, Buenos Airesbe.
Másutt azt olvasom, hogy talált gyermek volt. Nevelőszülei nevezték el Gyulának és a Kosice vezetéknevet azért kapta, mert Kassán találtak rá, és nevelőszülei a világgazdasági válság miatt távoztak Dél-Amerikába.
A hosszú tengeri út az akkor négyéves fiúban életre szóló élményeket keltett, s ez lett alkotásainak egyik alapeleme. Honlapjára kattintva, vízcsobogást hallunk. Tízéves korában elvesztette szüleit, munkába állt, tanulmányait sem fejezte be. Autodidaktának tartja magát, mégha 1939-40-ben a Buenos Aires-i akadémiát látogatta is.
A művészeti világba Alberto Hidalgo költő vezette be. Támogatta versírását, és bemutatta művészeknek, szobrászoknak, festőknek, valamint zenészeknek.
Fiatal korában a Bauhaus és az orosz konstruktivizmus hatott rá. Moholy-Nagy Lászlót egyik mesterének tartja. De más magyar művészek is hatottak rá. Victor Vasarelyt (1908-1997), azaz Vásárhelyi Győzőt közelről ismerte. Művészete a kalocsai születésű Schöffer Miklóséval (1912-1992) mutat rokonságot, akit világszerte Nicolas Schöfferként ismernek. Ligeti György zenéjét gyakran hallgatja. Vonzódott a szürrealizmushoz, különösen Luis Aragon és Lautréamont (Isidore Lucien Ducasse) költészetéhez. Munkáiban a fény, a víz és a mozgás ötvöződik, mint terek és felületek, melyek egyben szimbólumok. Ezek a gyermekkori tengeri utazást idézik.
1943-ban az elsők között készített mobil szobrot. 1946-ban a világon elsőként jelentkezett neon-szobrokkal és alkotásokkal, 1949-ben pedig hidrokinetikus művekkel. 1944-ben jelent meg az Arturo művészeti magazin, ami később a MADI mozgalom egyik alapdokumentuma lett, ám csak egy száma jelent meg. Ugyanebben az évben készítette első mozgó, kinetikus szobrát Röyi címmel. Az Arturo szerkesztői a MADI csoportot 1946-ban alapították meg. Két évre rá a párizsi Salón des Réalités Nouvelles-ben állított ki társaival, ahol ez a dél-amerikai művészeti csoport mutatkozott be az európai közönségnek, de azután pályáját egyedül folytatta.
Kidolgozta a hidrokinetizmus elméletét (Arte Hidrocinetico /A hidrokinetika művészete/, 1968), lenyűgöző vízsétányokat, vízfalakat, vízszobrokat tervezett. Ezeket fényművészettel ötvözte, amit luminal art-nak nevezett el. 1971-ben publikálta újabb kiáltványát The Hydrospatial City Manifest (A víztérbeli város kiáltványa) címmel. Egy fenntarthatóbb fejlődés érdekében új építészeti és városfejlesztési elgondolást javasolt, miközben ezáltal a művészetet még inkább a mindennapi élet részévé kívánta tenni.
Félszáz egyéni és félezer csoportos kiállításon vett részt. Művei köztereken, múzeumokban és gyűjteményekben minden földrészen megtalálhatók. 15 irodalmi művet, esszé- és verseskötetet adott ki.
Röyi – Kosice első kinetikus szobra
Számtalan díj és kitüntetés birtokosa. Többek között a francia Művészet és Irodalom Lovagja. Most már a Buenos Aires díszpolgári címe mellé megkapta május 7-én a kassait is, az idei Kassa Város Napja alkalmából.
Reméljük, így sajátos művészete odahaza is közismertebbé válik.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
Kosice Gyula művei közül néhány megtekinthető Képgalériánkban.
