Kis szlovák abszurd címmel Pataky István írása olvasható a Magyar Nemzetben.
Mozgassuk meg egy kicsit a fantáziánkat. Robert Fico újraválasztott miniszterelnök utasítására egy borús őszi napon két szlovák rendőr érkezik Csáky Pál házához. Az éppen budapesti kiruccanáson tartózkodó politikus lakásának ajtaját egy másolt kulccsal kinyitják, s a mintegy félórás házkutatás nyomán az íróasztal középső fiókjában megtalálják a címeres magyar útlevelet.
Kínos lebukásáról telefonon értesítik Csákyt, egyúttal közölve vele a rideg tényt: máris megvonták tőle a szlovák állampolgárságot, így a pozsonyi parlament épületébe ezután kizárólag turistaként látogathat. Élénk fantázia szülte történet, vagy lehetséges valós forgatókönyv? Ki tudja? Szlovákia ma az eszement ötletek hazája. Akár az is megtörténhet, amitől a magyarfóbiás Fico retteg: Észak-Magyarországgá válhat Dél-Szlovákia. Gondoljunk csak bele. Ha a túlnyomó többségben magyarok lakta dél-szlovákiai települések lakói tömött sorokban jelentkeznek a magyar állampolgárságért, s ennek következményeként megvonják tőlük a szlovákot, ott lesz egy hosszú szlovákiai területsáv tele ingatlanokat és ingóságokat birtokló magyarországiakkal. Akkor mi lesz, Fico úr? Újabb Benes-dekrétumok? Tömeges kitelepítés?
A kis szlovák abszurd kapcsán azért térjünk vissza a tényekhez. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) a pozsonyi alkotmánybírósághoz fordult Ficóék törvénymódosítása ügyében. A végeredmény kétesélyes. Ha a szlovák alaptörvényt olvassuk, nem férhet kétség az MKP igazához. Az alkotmány 5. cikkének második pontja kimondja: a Szlovák Köztársaság állampolgárságától senki sem fosztható meg akarata ellenére. Csakhogy az alkotmánybíró is ember. S ha ráadásul még szlovák is, akkor már korántsem biztos a döntés végkimenetele. Öllös László felvidéki politológus szerint a pozsonyi politikai viszonyokat ismerve az alkotmánybírák olyan magyarázatot is adhatnak, hogy a passzus azt jelenti, igenis elveszítheti az állampolgárságát, aki más országét igényli. Akadtak már a testületnek erősen megkérdőjelezhető alkotmányértelmezései, jegyezte meg az elemző.
A nemzetközi állampolgársági egyezmény látszólag szintén a magyar álláspontot támasztja alá. Az Európa Tanács 1997-ben elfogadott dokumentuma egyrészt kimondja: senkit sem lehet önkényesen megfosztani állampolgárságától. Másrészt olyan kitételt is tartalmaz, miszerint automatikusan vagy az állam kezdeményezésére megszűnik az állampolgárság, ha az állampolgár önkéntesen egy másik állampolgárságot szerzett meg. Ez nyilvánvalóan a kettős állampolgárságot tiltó országokra érvényes. Szerdától Szlovákia köztes kategóriába tartozik, hiszen azok, akiknek jelenleg két vagy több útlevele van, nem kell lemondjanak egyikről sem, aki viszont július közepétől felvesz egy új állampolgárságot, s azt hivatalosan be is jelenti a megyei hatóságoknál, annak azonnal megszűnik a szlovák állampolgársága. De a strasbourgi egyezménynek van egy másik kitétele is. E szerint „az állampolgárság törvény alapján vagy az állam kezdeményezésére történő elvesztése akkor önkényes (azaz elfogadhatatlan – a szerk.), ha előre nem látható, nem arányos, diszkriminatív, vagy ha politikai okokból vonják meg”. Ficóék nyíltan vállalják, hogy kizárólag a magyar döntésre adott ellenlépésként módosították törvényüket. Mi ez, ha nem diszkrimináció (a magyarok miatt fogadták el), s milyen más oka lenne, mint politikai (választási kampány idején született egy budapesti törvénymódosításra reagálva)?
Ficóék egyre ingoványosabb talajra lépnek. Félmillió magyar tússzal együtt.
