A magyar kormány három héten belül összehívja a MÁÉRT-et (Magyar Állandó Értekezlet), és a Szlovákiában éles tiltakozást kiváltó KMKF (Kárpát-mdencei Magyar Képviselők Fóruma) is folytatja tevékenységét, így a szlovák parlamentbe jutott Most-Hídnak hamarosan döntenie kell a magyar-magyar kapcsolattartásban való szerepvállalásáról
Egyelőre ez Magyarország irányába a sértődött üzengetések szintjén van. A Most-Híd szerint a magyar kormánynak kell lépnie, azaz meghívni a Most-Híd képviselőit ezekre az ülésekre. Ellenben Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes teljesen egyértelműen nyilatkozott a MÁÉRT-on való részvétel feltételeiről: „A Máértnek megvan a világos statútuma, magyar pártok, politikai szervezetek vesznek részt benne, ez a magyar szervezetek fóruma. Aki részt akar venni benne, annak el kell fogadni a Máért statútumát, amely szerint a szervezetnek azok lehetnek tagjai, akik önmagukat magyarként definiálják” – mondta Semjén, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy a Most-Híd előtt nyitva állnak az ajtók, ha magyar pártként határozzák meg magukat.
A Most-Hídnak ez a június 12-i választások után valóban problémát okozhat. Ugyan az eredetileg felállított választási lista első 14 helyén (ennyi mandátumhoz jutott a párt) 11 magyar nemzetiségű személy állt, ám a választók döntése (elsőbbségi szavazatai) alapján 7:7-re módosult a pártban a szlovák-magyar arány, mely legalábbis egy vegyes pártot vetít előre. A miniszterek és az államtitkárok kinevezése után ez az arány módosulhat ugyan a magyarok javára, de csakis annak az árán, ha szlovákok is kapnak miniszteri és államtitkári tisztségeket a Most-Hídban. Ez hamarosan kiderül, úgy, ahogy a magyar-magyar csúcstalálkozókhoz való hozzáállása is a pártnak. És ha ezeken részt vesznek, akkor újabb kényes döntések elé kerülhet a Most-Híd, hiszen az össznemzeti méretben szerveződő Kárpát-medencei magyarság számos törekvése elfogadhatatlan még az újonnan formálódott szlovák politikai elit számára is. Emlékezhetünk, mekkora problémája volt például Mikuláš Dzurinda miniszterelnöknek (várhatóan a leendő külügyminiszternek) még az oly ártatlan státustörvény miatt is. Nehéz elképzelni azt is, hogy a KMKF csak azért módosítja majd a statútumát, hogy Bugár Béla kiérdemelje Iveta Radičová elismerését.
Az önmeghatározásról valamit sejtethet a Most-Híd elnevezés is. Volt, hogy maga Bugár Béla hívta fel a figyelmet arra, hogy magyarul helytelen ez az elnevezés, ők nem Most-Híd, hanem Híd. Ennek megfelelően még – az MKP-ból való kilépésük idején – bejegyeztették az új párt nevét az interneten kétfajta változatban is. Regisztrálták a www.most-hid.sk és a www.hid-most.sk doménnevet is, ám egy év múlva az utóbbira már nem tartottak igényt. Hasonló kérdéseket vet fel a kormányzati szerepvállalásuk is, amely már a szlovák újságírói körökben is feltűnést keltett („Bugárék mindent megtesznek, azoknak a vádaknak az igazolására, hogy ők csak a burkolt gazdasági érdekek pártja” – idézet Peter Morvay publicista írásából a Sme tegnapi számában). Azaz, vajon mért nem olyan tárcákat kértek maguknak, amelyekkel a magyar identitás megerősödését segíthetnék elő? Például a kulturális vagy az oktatási tárcát. Ehelyett olyan minisztériumokat vezetnek, melyek elsősorban a pénzek szétosztásával tűnnek ki (a környezetvédelmi és az agrártárca)?
Mindezek dacára a Most-Hídnak választási sikerét követően történelmi jelentőségű lehetősége van az összmagyar politizálásban való részvételre. Még akkor is, ha Szlovákiában ma egyetlen párt, sem a Most-Híd, sem az MKP nem mondhatja el, hogy maga mögött tudja a felvidéki magyar választópolgárok (mintegy 420 ezer) többségének a támogatását. Erre a lehetőségre azonban 2010-ben még egy nyári „uborkaszezonnyi” idő sem adatik meg.
Felvidék Ma, O.N.
