A Hír TV műsorvezetője, a felvidéki származású Szabó Anett beszélt Sashegyi Zsófiának ádvent közeledtével az ünnepi érzésekről, a magyarságtudatról, a lassan elmúló esztendőről.
Világéletében híradós akart lenni, s bár hátralévő életét Budapesten képzeli el, „haza” mindig csak Párkányba megy. Szabó Anett, a Hír TV Iskolapélda című oktatási magazinjának és a Panaszkönyv című fogyasztóvédelmi műsorának szerkesztő-műsorvezetője advent közeledtével inkább már a következő esztendőre tekint. Egy kávézóban találkozunk, mert Anett épp költözik. Bár saját bevallása szerint nem szeret Pesten élni, új lakhelye némi vigaszt jelent majd a főváros arctalan tömegében. Képzeljünk el egy vadonatúj belvárosi társasházat, amelynek egyik emeletén a folyosóra nyíló valamennyi lakásban egy-egy jó barát lakik. Ilyen helyre költözik Szabó Anett, akit idestova három éve köt Budapesthez a munka.
– Akármennyi ideje is élek itt, ha azt mondom, hogy megyek haza, akkor mindig a szülővárosomra, Párkányra gondolok – mondja Anett, aki, ha teheti, a hétvégéket is otthon tölti. – A családom mellett egy régi kedves „elfoglaltságom” is odaköt. Még diákéveim alatt a templomunkban alakult egy kis kórus, amely az ifjúsági miséken énekelt. Idővel rám hárult a feladat, hogy orgonán kísérjem a társaságot, így tizenkét éve vasárnapról vasárnapra, amikor csak lehet, hazamegyek, és orgonálok ezen a misén – meséli, majd mosolyogva teszi hozzá, tulajdonképpen inkább csak zongorázik az orgonán. – Az életben sosem lehet tudni, később mit hogyan kamatoztathatunk. Például sosem szerettem a zongorán gyakorolni, az a tudás, amit így szereztem, később mégis nagyon jól jött – mondja. Így volt ez a többi ifjúkori elfoglaltsággal is. Bár gyerekkorában az esti mese helyett is híradót nézett, és háromévesen elhatározta, hogy belőle „Aczél Anna” lesz, sokáig csak ösztönösen sodródott a szereplés felé. – Sosem készültem tudatosan erre a pályára, viszont minden, amit csináltam, erre készített fel. Táncoltam, énekeltem, zongoráztam, prózamondó- és szavalóversenyre jártam, nagyon sokat voltam színpadon, és ez nagyon megedzett. Igaz, a tavaly indult esti, tematikus műsorokból kettőt rám bíztak, így a Híradóban mostanában ritkábban tűnök fel, ugyanakkor vannak olyan időszakok, amikor azt mondom: Istenem, de jó, hogy ezeket a híreket most nem nekem kell elmondanom – mondja, és sejthetjük, hogy az utóbbi idők szlovák– magyar atrocitásaira gondol. – Én egy olyan televíziós vagyok, akinek látszik az arcán, hogy mit gondol, és nem biztos, hogy ez mindig jó – vallja be. Anett az utóbbi, szlovákiai történések kapcsán gyakran segített be célpontos kollégáinak a fordításban, s mint kiderült, véleményük nem mindig egyezett:
– Én szlovákiai magyarként a másik oldalról is látom és érzem a következményeket. Magyarországon meg kellene érteni, mi az, amivel segítenek, és mi az, amivel inkább ártanak a határon túli magyaroknak – mondja, majd arról beszél, milyen szerencsés, hogy őt soha, semmilyen atrocitás nem érte amiatt, hogy magyar. – Négy évet dolgoztam a pozsonyi rádió magyar adásában, de soha nem volt hátrányom abból, hogy magyar vagyok, s ugyanígy, Magyarországon sem abból, hogy a Felvidékről jöttem. Igaz, én soha nem is provokáltam, ha szlovákul szóltak hozzám, úgy is válaszoltam. Persze tisztában vagyok azzal, hogy nem ez az általános, voltak barátaim, akik Nyitrán jártak egyetemre, és ők gyakran számoltak be a szlovákok ellenséges megnyilvánulásairól. Ugyanakkor az én esetem egy példa a sok közül arra, hogy működhet ez máshogy is. Elég végignézni a feladataimat, amelyeket például a Hír TV-ben kapok. Az eddigi legizgalmasabb és legszebb feladat, amit kaptam, a 2006-os országgyűlési választás élő közvetítésében való részvétel volt. Ugyanígy részt vettem az önkormányzati választások közvetítésében, és most márciusban a népszavazási műsor lebonyolítását is rám bízták a kollégák, pedig én „egy felvidéki magyar” vagyok. Úgy gondolom, annak sincs igaza, aki, miután nem alkalmazzák az első állásinterjú után, duzzogva megy vissza Felvidékre, és az egészet azzal magyarázza, hogy Magyarországon lenézik az ottaniakat. Én vagyok rá az élő példa, hogy nincs erről szó – magyarázza.
Az oktatási és a fogyasztóvédelemmel foglalkozó magazinok vezetése testre szabott feladat Szabó Anett számára. Ha választhatott volna, pont ezek mellett a műsorok mellett tette volna le a voksát. – Az érdekképviselet ugyanakkor néha komoly kihívásokat is tartogat számomra. Előfordul például, hogy a leleplezendő fél atlétikus külsővel, sötét hajjal, világító kék szemekkel jelenik meg a stúdióban, s ilyenkor igen nehéz szerepben maradni – emlékezik vissza sűrű mosolyok közt a műsorvezető. – Tíz éve vagyok a médiában, s lehet, hogy közhelyesen hangzik, de még soha egy percet sem dolgoztam. Világéletemben azt csináltam, amit imádok – mondja.
Mindennek ellenére Szabó Anett most nagyon vegyes évet hagy maga mögött. – Talán ennyire még sosem éreztem át az advent mélyebb értelmét, a várakozást. Ha nagyon őszinte akarok lenni, várom ennek az évnek a végét. Az advent számomra most erről a várakozásról is szól. Az év végére esik, mégis valaminek a kezdete, és én próbálok most inkább erre koncentrálni – fűzi hozzá csendesen.
Forrás: HírTV Klub, Sashegyi Zsófia
