Szlovákia érdekes ország. Mióta Magyarországon a tavaszi választásokon hatalomra került a Fidesz (és a KDNP alkotta jobbközép koalíció), egyetlen tisztességes, jó szót le nem írtak róla, s különösen nem Orbán Viktor miniszterelnökről. Most, hogy Magyarország EU-elnökségével kapcsolatosan néhány órára Pozsonyba látogatott, egy hete a nevétől volt hangos a sajtó, az elektronikus média. Méghozzá úgy, hogy még csak látszatra se lehessen „standard” szomszédi viszonyt, uniós szövetségesi légkört elképzelni a két kormányfő köré.
Orbánnak mindegy, hogy a betegesen magyarfóbiás szlovák újságírás mekkora hisztériát kelt körülötte. Ő eltölt egy kis időt Pozsonyban, majd tovább megy. Iveta Radičová viszont marad, és neki nem mindegy, hogy itt marad a maszlagban, mely szerint egy vele és kormányával nem kompatibilis, ellenséges, populista, diktátor, demokráciaromboló fazonnal ült asztalhoz, a szlovák nemzet legnagyobb mumusát, közellenségét fogadta, aki – horribile dictu! – Bugár Bélát sem kereste fel tartózkodása során…
No, nem mintha eggyel is több jó szót kapott volna Orbán, ha Bugárra is szakít egy kis időt, itt azért még nem tart a magyarfóbiás szlovák sajtó. Az ég tudja miért, ha Orbánt lát, Fideszt hall, gondolkodni is elfelejt. Ha eszét erre is használná, nem azt kérdezné: Orbán miért nem találkozik Bugárral, elvégre Bugár még nem a szlovák kormány feje, tehát neki semmilyen formában nem partnere, meg akkor Sulíkkal is találkozhatna, elvégre neki is van egy magyarja. Az is eldöntésre vár, eszmeileg – ha majd úgy is megfogalmazza magát – hová fog betagozódni a Most-Híd, milyen nemzetközi kapcsolatai lesznek. Ha gondolkodna, azt kérdezné a sajtó: ha Orbán, a Fidesz elnöke és az Európai Néppárt alelnöke találkozik az egyik szlovákiai testvérpárt – az MKP vezetőivel -, miért nem találkozik a másik kettőével? Igen: Dzurindával és Fígeľlel, a pártelnökkel… Csak nem azért, mert akkor arra is választ kellene keresni, hogy tisztújító közgyűlésére az SZDKU, de a KDM is miért csak a cseh és az osztrák (néppárti) testvérpártokat hívta meg, s a magyart miért ignorálta?! Meg esetleg azt is körbe kéne járni: akar-e, és hogyan is akar szlovák-magyar viszonyt javítani a Fidesz e két szlovák testvérpártja, s nem lenne elég a magyarországi bukott szocialisták értelmiségi holdudvarának falvédőszövegeit szajkózni, hogy: Orbánnal soha?!
Nem titok, ott is, itt is pártállás szerint vannak „leosztva” a lapok, de még a politikai elemzők és politológusok is. A közmédiában, a pártatlanság érdekében így is szerepeltetik őket. Aki ott is, itt is járatos kissé a politikai vitaműsorokban, csak álmélkodik, hogy a mi jobb-liberális véleményformáló szlovák sajtónkban kizárólag ugyanazok a budapesti bal-liberális kötődésű politológusok riogatnak Orbánnal, akik a baloldaliban is. És a mi jól képzett kommentátoraink sütik rá a „baloldali populista Fico” bélyegét Orbánra, aki Magyarországon a szociális piacgazdaság elveit igyekszik meghonosítani – ami Eckhardt és Adenauer óta néppárti-kereszténydemokrata alapérték -, de a hosszú évtizedek óta ezt képviselő német CDU-CSU koalíciót eszükbe nem jutna ficóistának, baloldalinak nevezni ugyanezért. (Ha sajtónk nem csupán véleményformáló akarna lenni, hanem okos is, Ficón kérte volna számon a baloldaliságát, amikor szociális piacgazdaságot delejezett…)
Szóval: ha nem lenne zsigerből elfogult és magyarfóbiás a szlovák újságírás, néhanap látná saját szánalmasságát is. Ezen a december 14-ei napon például azt, hogy milyen „érdekes” is az az ország, ahol ők legszívesebben Bugár-Orbán találkozót rendeztek volna szlovák-magyar kormányfői egyeztetés helyett.
Felvidék Ma, ngyr
