A második nyugdíjpillérnek akkor van értelme, ha hozamaival képes fedezni legalább az inflációt, nyilatkozta Peter Socha, a magán nyugdíjalapok szövetségének elnöke a tervezett törvénymódosítás kapcsán kialakult vitában.
Socha a TASR hírügynökségnek úgy fogalmazott: „ Ha az alapok hosszú távon nem tudnák fedezni az inflációt, a rendszer nem lenne jó. Alapkövetelmény, hogy a rendszer teljesítse az élvárásokat“ – mondta, figyelmeztetve, hogy a nyugdíjalapok jelenleg is működtetnek olyan elektronikus számológépeket, amelyeken kiszámítható a várt végeredmény. Gondot okoz Socha szerint, hogy jelenleg az így generált összeget az első pillérben megszerezhetővel vetik össze, ám annak húsz év múlva már nem kell ugyanannyinak lennie, mint most.
Egyébként a szociális tárca nyugdíjszakértői is erre figyelmeztetnek. Nem az a fontos, hogy a kétpilléres rendszer egyes részeiből mennyi nyugdíj folyósítható majd, hanem hogy a második pillérben – a magán nyugdíjtakarékosságnak is felfogható számlán – folyósításra kerülő nyugdíjak nem függenek majd az államkassza helyzetétől és az aktuális hatalom politikájától.
Független pénzügyi elemzők szerint a második pillérben elért hozamokat és az inflációt összevetni nem érdemes azóta, hogy Szlovákia az euróövezet tagja lett. Márió Balaščák, az Oxys Capital elemzője azt mondja: az euró bevezetésével megváltozott a befektetési környezet Szlovákiában, így aki biztonságra törekszik megtakarításai befektetésekor, német állampapírokat vásárol, nem szlovákot. Ha szlovák állampapírokba fektetnek, kockázati felárat számolnak fel“ – értelmezi a pénzpiaci működését. A befektetési biztonság tehát soha nem függ össze az adott országon belüli inflációval. A nagyfokú biztonság viszont kisebb hozamot jelent. Balaščák szerint Európa legbiztonságosabb kötvényeinek árfolyama soha nem függ más országok inflációs szintjétől, mert az euróövezet sem homogén. A monetáris politika közös ugyan, de minden tagország maga alakítja fiskális politikáját, s ezen belül nem csupán piaci tényezők befolyásolják az inflációt, hanem adminisztratív döntések, pl. Az adóemelések vagy az árliberalizációk is. Az infláció és a hozam összevetése addig volt járható út, amíg a válság nem változtatta meg a játékszabályokat. 2008 előtt a jegybankok az infláció alacsony szinten tartását célozták meg világszerte. A válságkezelés miatt ezt félre kellett tenniük. Most az aktuális heveny betegségrohamot gyógyítják, nem a megelőzéssel törődnek, mondta Balaščák.
Szlovákiában hozzávetőleg 3,5 milliárd euró van a magán nyugdíjalapokban. Többször kezdődött vita arról, hogy az összeget maga az ország milyen formában tudná nagyberuházások finanszírozására felhasználni. Legutóbb a hét elejér Ján Fígeľ közlekedési miniszter beszélt arról, hogy szlovák sztrádakötvények kibocsátását fontolgatják. Ezzel kapcsolatosan láttak napvilágot olyan elemzések, hogy ez milyen feltételekkel működhetne, s több közgazdász is megfogalmazta, hogy az ilyen állampapíroknak legalább a mindenkori infláció szintjén kellene kamatozniuk.
Felvidék Ma
