Ezerszer megfogadtam, hogy nem fogom olvasni az interneten megjelenő cikkeket követő véleményeket, megjegyzéseket, kommenteket, persze nem mindig sikerül betartani. Azt is alaposan megfontolom, kinek az írását érdemes elolvasni, ki provokálja ki ezeket a megnyilvánulásokat. Általában viszonylag rövid idő alatt túlteszem magam a felháborodáson, de az utóbbi napokban „elszakadt a cérna”, vagy ha úgy teszik, „túlcsordult az a bizonyos pohár”.
Amióta megszületett a kettős állampolgárságot lehetővé tevő törvény, azóta támadja Szlovákiában minden fórumon boldog-boldogtalan, politológusok, újságírók, politikusok, bloggerek, kommentelők, estenként (nem a Matovič-féle) egyszerű emberek, nemzetiségre, politikai hovatartozásra, nemre való tekintet nélkül.
Ne firtassuk, mennyi az „érveik” igazságtartalma, s arra sem szándékozom kitérni, ártott-e a felvidéki magyarságnak a törvény elfogadásának időpontja, vagy sem.
Most inkább az a deformált, ún. racionális megközelítés foglalkoztat, ami ezekben a reakciókban megjelenik. A trágár, kocsmaszintű szövegekkel, ill. szerzőikkel nem érdemes foglalkozni, ők saját magukról állítanak ki ezzel erkölcsi bizonyítványt.
Ha valaki fél, hogy elveszti a szlovák állampolgárságát, megértem, hiszen még nem került a süllyesztőbe a szlovák „ellentörvény”. Ha félti esetenként a munkahelyét, nyugdíját stb., bár nem értek vele egyet, megértem, hiszen folyamatosan ezzel ijesztgetik. Még arra is akad magyarázat, hogy aki már egyszer megélte a deportálás, kitelepítés időszakát, fél, bár alaptalanul, a történelem megismétlődésétől.
De gúnyt űzni abból, hogy valaki a magyar nemzethez tartozónak érzi magát és ezt azzal akarja kifejezni, hogy felveszi a magyar állampolgárságot, az tisztességtelen és nem méltó az „írástudókhoz”. Ahhoz mindenkinek joga van, hogy ebben a kérdésben maga döntsön saját és családja sorsáról.
Azt a bizonyos „utolsó cseppet” azonban az olyan szintű vélemények jelentik számomra, mint – Áll a víz a pincémben, ha felveszem a magyar állampolgárságot, akkor nem lesz ott?
– Mi hasznom lesz abból?
– Ha felveszem a magyar állampolgárságot, megszűnik a munkanélküliség?…….stb.
Csak halkan kérdezem – ha nem veszi fel, akkor attól lesz munkája, eltűnik a víz a pincéjéből?
Végül egy személyes élmény: Régi családi irataim között van néhány érdekes és fontos dokumentum, mint pl. az 1940-ben a M. kir. belügyminiszter rendelete által jóváhagyott Visszahonosítási okirat, mely szerint szüleim és kiskorú gyermekeik (a nővérem és jómagam) „…az 1922:XVII.t.-c.24.§-a alapján kérelméhez képest a magyar állam kötelékébe visszavétetik, illetőleg visszahonosíttatik.”
Bizonyára sokunk rendelkezik ilyen okirattal.
Édesapám és édesanyám egy percig nem fontolgatták, mi számukra a „hasznos”, mint ahogy később sem „reszlovakizáltak”, nem érdekelte őket, mi lesz a következménye. Ők magyaroknak születtek, természetes volt számukra, hogy azok is maradjanak velünk, gyermekeikkel együtt.
Nem voltak gazdagok, a véletlenen múlt, hogy nem telepítettek ki bennünket is, nem hagytak ránk sem kastélyt, sem pénzt, csak azt, hogy mi, lányaik, gyermekeink és unokáink is úgy emlékezünk rájuk, mint akiknek természetes magyarságuk megélése minden körülmények között.
Az én kommentem: Nem szeretném szégyellni magam a sírjuknál.
Dolník Erzsébet, Léva
Felvidék Ma
