Nagy trükk volt a szlovák kormánytól a szlovák-magyar állampolgársági szerződésjavaslat előterjesztése. Dzurindásan, lipšicesen nagy trükk. Végül csak kitalálták, hogyan lehet éjszakai (politikai) pillangóként a ma született ártatlanság pózában tetszelegni. Most már elég karba tett kézzel ülni, s ha van kérdés, mutogatni Budapestre: hisz ők nem válaszolnak…
Lipšic belügyminiszter ma már büszkén vállalja: amíg Magyarország be nem adja a derekát, és alá nem írja, hogy a szlovákiai magyar csak állandó magyarországi tartózkodás esetén kaphat magyar állampolgárságot, addig a Fico-féle szlovák törvény hatályban marad, némi – a szlovákiai magyarokat megkerülő – módosítással.
Itthon is megvan hát a nagy megoldás. Szlovákiai magyarnak magyar állampolgársága csak „za Dunaj” árán lehet – ez a szlovák nemzeti minimum, amiben minden szlovák egyetért. Minden más csak látszat. A Dzurinda-Lipšic-féle államközi szerződésjavaslat – a belügyminisztérium nyilvánosan beismerte, hogy ketten dolgozták ki – a „za Dunaj”-t tartalmazza is. Kormány ezt így még a (cseh)szlovák földdarabkán ki nem mondta. Még Husák és Okáli sem agitált így a „Beneš-rendeletes” éra idején az ún. lakosságcsere érdekében.
Tavaly nyáron, amikor összeállt ez a furcsa hatágú kormánykoalíció, annak egyik pártelnöke olyan kijelentéseket tett: az emberjogi és kisebbségügyi kormányalelnöknek, az ő emberének, valós jogkörei lesznek. Még törvény alkotói is lesz minden olyan kérdésben, ami az emberi jogokat és a kisebbségeket érinti. Harmadikként még sem szerepel Rudolf Chmel (Most-Híd) neve az államközi szerződéstervezet előterjesztőinek sorában. S nem csupán ott nem. Az alelnök úr honlapja is csendes, sehol egy magyar kisebbségbarát állásfoglalás, de még ellenséges sem e kérdésben. Pártjának elnöke is azon siránkozik: azt sem tudta, milyen tervezet született. Ez is a kurtizánkeringők sorába illő megnyilvánulás. Ahogyan a most éppen beteg kormányfő asszony is csak annyit üzen szerződésügyben, hogy nem kívánja kommentálni. Még szép, elvégre tulajdon pártelnökét, a saját főnökét mégsem veheti a szájára…
Neki most, állampolgárság-ügyben más gondja van: kormányjavaslatot eszkábáló politikai bizottságot kreált, és kompromisszumot kerestet benne azokkal, akik pár napja egymásnak ugortak. Ahogy Murphy tanítja: Ha nem akarsz megoldani egy problémát, alakíts bizottságot. Nos, ebben a bizottságban ott ül a független Igor Matovič, a függő (KDH) – bár néha a saját útját járó – Radoslav Procházka, akik amúgy a koalíciós tanács küszöbéig sem szoktak eljutni, s most a kormány állampolgársági törvénymódosító javaslatát bütykölik. Az úgynevezett koalíciós kompromisszumot!!!
Enyhe gyanúm, hogy márciusra aligha készül el a mű. Ha azt veszem csak, hogy egy hete a szlovák belügyi államtitkár két hetet adott magyar kollégájának az államközi állampolgárságra adandó válaszra, most még nem nagyon van min dolgozni. S azután jön a neheze: megfogalmazni a törvényt úgy, hogy az ne legyen diszkriminatív – mert azt az Európai Unió nagyon nem szereti –, ám mégis csupán a szlovákiai magyarokra vonatkozzon. Eltarthat egy ideig, míg a megfelelő szavakat megfelelő sorrendbe rakják a csavaros eszű jogászok. Meg az alkotmánymódosítást is ki kell dolgozni, hogy az állampolgárság elvétele ne legyen alkotmányba ütköző cselekedet. Egyelőre ugyanis azt állítja a hatályos alaptörvény, hogy „senki nem fosztható meg állampolgárságától saját akarata ellenére”. Ehhez az alkotmánymódosításhoz a parlamenti többség bőven megvan. Elnézve a történéseket legalább 140 honatya nyom rá igent, aggódni tehát nem kell miatta. A Beneš-dekrétumok hatályának örökkévalóságát kimondó szlovák parlamenti nyilatkozatot is elsöprő többség hagyta jóvá, nem igaz?!
Hogy Bugár pártjából ki ül ebben a kompromisszum-előkészítő bizottságban, azt egyelőre találgatják. Úgy hírlik, Gál Gábor és Ondrej Dostál lesz a két kiválasztott. S ahogyan eddig Bugár, ha állampolgársági ügyben kissé sarokba szorították, mindig Orbán kárhoztatásával válaszolt, biztosan lesz új kompromisszum is. A szlovák gazdasági hetilap, a Trend politikai kommentátora már emlékezetett arra, hogy ha Bugár megharagszik vagy makrancoskodik, az nem biztos, hogy kenyértöréshez vezet. Elvégre – írja a lap -: „Amikor 2001-ben az SDĽ és a HZDS a parlamentben megszervezte, hogy nyolc önkormányzati kerület legyen Szlovákiában (a kormányjavaslatban szereplő 12 vagy 15 helyett – a szerk. megj.), Bugár és az akkori MKP-ja kész tényként tálalta a koalícióból való kilépését. Aztán mégis fennmaradt a kormány és kihúzta megbízatása végéig.”
Mert az igazi tét Bugáréknak is ez: kihúzni a hatalomban a megbízatási idő végéig.
Felvidék Ma, ngyr
