Járóka Lívia magyar néppárti képviselő jelentése alapján a romák integrációjának európai uniós stratégiájával foglakozott március 8-án az Európai Parlament Strasbourgban. A készülő roma keretstratégia a magyar elnökség egyik prioritása. Az utóbbi két évtizedben Közép- és Délkelet-Európában a nemzetgazdaságok átrendeződése következtében a legtöbb roma – számos nem roma társával együtt – egy csapásra kiszorult a munkaerőpiacról és fokozatosan a társadalomból is.
Kirekesztettsége ellenére ezt a népcsoportot demográfiai dinamizmus jellemzi, a romák aránya megtorpanás nélkül növekszik. Integrálásuk szükséges és hosszú távon pénzügyi szempontból is előnyös beruházás egy 20 – 30 éves időtávban mérve, ugyanis kevesebbe kerül a roma népesség integrálása, mint minimális társadalmi-gazdasági létfeltételeik fenntartása. Az 50 éven felüli romák aránya a népességben általában alacsonyabb az európai átlagnál, míg a 30 éven aluliak aránya messze meghaladja azt. A romák tehát jelentős és növekvő részét teszik ki a munkaerő-piaci emberi erőforrásoknak. Amennyiben a tagállamok nem fogják prioritásként kezelni a romák integrációját, akkor nemcsak társadalmi előnyökről mondanak le, hanem jelentős pénzösszegekről is. Az integráció elmulasztásának fő veszélyei közé tartoznak, hogy egyre nagyobb összegeket kell majd szociális segélyekre és juttatásokra fordítani; a minimális létfeltételek miatt magasabbak lesznek az egészségügyi ellátásukra fordítandó költségek; megnövekednek a közbiztonsági kiadások, amelyeket a társadalmi kirekesztettség és a nélkülözés okozta magasabb bűnözési arány tesz szükségessé.
Az Európai Parlament felkérte a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan, ágazatokon átívelő, szegénységet csökkentő stratégiákat, melyek figyelembe veszik a roma közösség és a többségi közösség együttélésének gyakran kényes kérdéseit, mivel mindkettőt érinti a munkahelyek hiánya, a szegénység és a perifériára szorulás. Az EP kiemeli az ösztönző intézkedések fontosságát, hogy világosan láthatóvá váljék, mennyivel előnyösebb a szegények munkaerő-piaci tevékenysége, mint a szociális segélyekre hagyatkozás vagy esetleg a feketemunka. Része a javasolt intézkedésnek a kirekesztett csoportok tagjai munkába állításának ösztönzése is.
Az utóbbi néhány évben számos, jó javaslatot és előremutató ötletet megcsillantó nemzetközi kezdeményezés látott napvilágot, ám ezek eredménye kétséges, ami arra enged következtetni, hogy a jog önmagában nem képes előmozdítani a romák társadalmi integrációját. Az európai uniós stratégia egyik fontos tényezője, hogy létrejöjjön egy összeurópai válságtérkép, amely azonosítja és áttekinti azokat az uniós mikrorégiókat, ahol a lakosokat a leginkább sújtja a szegénység, a társadalmi kirekesztés és hátrányos megkülönböztetés. Kiemelt figyelmet kell fordítania kiskorúakra és a gyermekekre, a gyér iskolai jelenlét, a magas hiányzási arány, illetve az alacsony iskolai teljesítmény azt is jelezheti, hogy a tanulók és szüleik nincsenek mindig tisztában az oktatás fontosságával. Szükség van a roma civil társadalom szerepének megerősítésére regionális és helyi szinten is. A romáknak maguknak is törekedniük kellene arra, hogy megismerjék azon népek szokásait és kultúráját, amelyekkel együtt élnek, elősegítve így saját helyi integrálódásukat, felzárkózásukat.
