Németh Gabriella az MKP új alelnöke. Felügyelete alá tartozik a szociális, munkaügyi és családpolitika, valamint az egészségpolitika. Szencen él, a rendszerváltás óta aktívan részt vesz a szlovákiai magyar politikai életben, megjárta az ún. szamárlétrát, tapasztalatai bőven vannak a helyi és regionális politikából, ismeri az emberek napi gondjait, közel 20 évig a szenci, illetve bazini körzeti munkaügyi hivatalban dolgozott, végzettsége is arra predesztinálja, hogy ezen a szakterületen országos szinten is hallassa hangját. Németh Gabriella férjezett, két felnőtt gyermek édesanyja.
Hány éves munka köti a Magyar Koalíció Pártjához, illetve annak elődpártjai valamelyikéhez?
Politikai pályámat a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomban kezdtem, mindjárt a kezdeteknél taggá váltam, a pártegyesülés után az MKP szenci alapszervezetének a tagja lettem, ahol a gazdasági alelnöki posztot töltöm be mind a mai napig.
Milyen utat járt be eddig, hiszen az országos pártvezetésben, kiemelt poszton most láthatjuk először.
Mint az MKP szenci helyi szervezetének tagja most kezdtem meg ötödik választási időszakomat mint városi önkormányzati képviselő, s negyedik megbízatási időszakomban vagyok a szociális bizottság tagja. 2009-ben a megyei képviselői posztra is engem jelölt a szenci alapszervezet, és nagyon fontos szempont, hogy sikerrel vettem az akadályt a smeres vetélytárssal szemben. Ez nem kis dolog, hisz igaz ugyan, hogy tíz éve még megvolt a 20 százaléka a szenci magyarságnak, mára a helyzet alaposan megváltozott részben az asszimiláció, részben pedig a betelepülések miatt. Ilyen helyzetben nyerni – a Magyar Koalíció Pártjának nagyon jó eredmény. A megyei önkormányzatban az alelnöki posztot töltöm be 2010 januárjától. Nálunk az alelnökség konkrét munkával jár együtt, a kultúráért, az oktatásügyért, az egészségügyért és a szociális ügyekért vagyok felelős.
Ez hatalmas munkaterület, mindegyik önmagában igényelne egy teljes embert. Ráadásul a szakpolitikák törvényi háttere is folyamatos változásban van. Át lehet látni, át lehet fogni ezeket a problémákat?
Tudatosítom, hogy nagyon széles szakterület van a hatáskörömben itt, a megyei önkormányzatban. Talán a kultúra és az egészségügy terén kisebb a teher, mert megyei hatáskörben csak hét kulturális intézményünk, és egy egészségügyi központunk van jelenleg, Károlyfalun. Malackai kórházunk is hosszú távú bérletben működik, a tevékenységem ezzel e téren is leszűkült kissé, de annál több energiát kíván az oktatásügy és a szociális szféra. Jelenleg hatvan középiskolát tart fenn a megye, gimnáziumokat, szakközépiskolákat, tizenhat szociális intézményünk van. Az utóbbi nem túl nagy szám, de a megye szorosan együttműködik a szociális ellátásban a non-profit szervezetekkel, pillanatnyilag 40-50 között mozog azoknak a száma, amelyeket a megyei önkormányzat saját költségvetéséből támogat. Azt mondhatom: ez a két szakterület köti le munkám és időm java részét. Nagy figyelemmel kísérem a szociális, egészségügyi és oktatási törvények változásait is, mert nekünk naprakészen kell reagálnunk ezekre is intézményeink működtetése során. Április 15-én például két általános érvényű rendeletet terjesztettem a megyei közgyűlés elé, melyek az iskolák finanszírozásával és az iskolai étkeztetéssel kapcsolatos feltételeket határozták meg. Március elsején a szociális szolgáltatások finanszírozásáról szóló törvény lépett életbe; a megyei önkormányzatok ennek értelmében kötelesek a szociális intézményeknek megtéríteni a hozzájárulást minden, náluk szolgáltatást igénylő lakosuk után. A kormánykoalíciónak egy olyan intézkedéséről van szó, amely nem vette figyelembe a megyei önkormányzatok anyagi lehetőségeit, és ezzel nagyon nehéz helyzetbe hozta a Pozsony megyei önkormányzatot is. Míg a 2010-es évben beadott kérvények száma például 1040 volt, addig az idén március közepéig beadott igények száma már 1270, s ha ilyen intenzitással folytatódik majd a polgárok által benyújtott kérvények növekedésének a száma, a megyei önkormányzat költségvetésében az év végére 3,5 millió eurós deficit keletkezik. A törvényben előírt nagyobb kötelezettséghez forrást nem ad a jogszabály, több pénz hát nem áll rendelkezésre. Két lehetőségünk van: vagy az igényeket nem fogjuk tudni kielégíteni, vagy ha igen, az anyagi kereteket más területekről kell elvonni.
Azt megtehetik, hogy csökkentett szintű hozzájárulást nyújtanak?
A törvény kimondja, hogy hozzájárulást a szerint kell folyósítani, mennyi volt az intézményi ellátás gazdaságilag indokolt és elismert átlaga. Ez az összeg pl. a megye fenntartásában lévő szociális otthonokban az idei évre ezernyolc euró. Az összegből csak az önrész számolható le, a fennmaradó részt azonban kötelesek vagyunk folyósítani az érintett szervezeteknek, melyekkel érvényes szerződésünk van.
A Magyar Koalíció Pártjának alelnökeként ön lesz a gazdája a szociális szféra mellett az egészségügynek, a munka- és családügyi területnek is. Komoly változás készül a munkajogban. Ez mennyire változtathatja meg az emberek életét?
Úgy látom, a változások elsősorban a munkáltatók biztonságát fogják erősíteni. A liberalizáció nem védi majd kellőképpen a munkavállalók, a bérből és fizetésből élők érdekeit, gondolok itt a felmondási idő lerövidítésére, a próbaidő körüli huzavonára, a végkielégítésekre. Szerintem a Munka törvénykönyvének mindenképpen rugalmasabbá kellene válni, de nem a munkavállalók kárára. A törvénykönyv módosításából számomra hiányzik a nők, illetve a gyermeket nevelők szülők helyzetének javítását segítő intézkedések bevezetése, a családbarát munkahelyek kialakítása. A fejlettebb gazdasággal rendelkező országoktól nem vettük át azt a gyakorlatot, amely a gyermeket vállaló szülők részére nagyobb biztonságot jelent, és lehetővé teszi, hogy a gyermekes szülő az életszínvonal csökkenése nélkül tudja összeegyeztetni munkahelyi és családi kötelességeit. Hiányzik nekem a törvénymódosításából egy finn példa átvétele is. Finnországban például a legalább 30 alkalmazottat foglalkoztató cégek kötelesek kidolgozni a kisgyermekes szülő munkába való visszatérésének elősegítését célzó koncepciót. Ezt a tervezetet aztán köteles betartani a munkáltató, azzal például, hogy lehetőséget teremt a szülőnek megosztott munkahelyen dolgozni, vagy ún. munkaidő-bank kialakítására, amellyel komoly gondokat lehetne megoldani. A kisgyermekes szülők részére szinte lehetetlen a két hónapos nyári vakáció alatti gyermekfelügyeletet biztosítani. A munkaidő-bank megoldhatná, hogy a tanév folyamán a szülő ledolgozza azt a munkaidőt, amellyel meg tudná váltani a nyáron szükséges szabad időt. Nagyon sok lehetőség van, amelyet a fejlettebb demokráciák ismernek és alkalmaznak, ezek beváltak. Én ilyen téren is fontosnak tartanám a családi és munkahelyi kötelességek összehangolását, s ennek lefektetését a Munka Törvénykönyvében is, ami ösztönzőleg hatna a fiatal családok gyermekvállalási szándékára.
Szakértők azt mondják, annak a társadalmi elégedetlenségi hullámnak, aminek a tanúi vagyunk az észak-afrikai, közel-keleti országokban, de a hétvégi finnországi választásokon előretört Igazi Finnek politikai sikerének is az áll a hátterében, hogy a túlságosan nagy társadalmi különbségek ellen lépett fel. Nobel-díjas közgazdászok is egyre többször figyelmeztetnek arra, hosszú távon fenntarthatatlan, hogy egy-egy társadalomban az 1-5 százalékot kitevő gazdagok szabják meg a feltételeket a maradék lakosság rovására. Ilyen szempontból, egy politikai párt alelnökeként hogyan értékeli azokat a tendenciákat, amelyeknek most a tanúi vagyunk Szlovákia politikájában?
Olyan törvényeket kell hozni, amelyek lelassítják az egyre nagyobb mértéket öltő elszegényedést, nemcsak egy szűk réteg számára biztosítják az átlagon felüli életszínvonalat, hanem elősegítik hogy a középréteg bővüljön, a középosztály gyarapodjon. Ezt most úgy tudjuk elérni, ha mindennemű intézkedés arra irányul, hogy a társadalmi különbségeket mérsékelje és a szegénységet csökkentse. Ezért is mondtam, hogy a készülő új Munka Törvénykönyv nem ezt a célt szolgálja. A tervezett lépések további elszegényedéshez vezethetnek. Nem megoldás az sem, ha a családok fenntartói több munkahelyen dolgoznak párhuzamosan, alkalmi munkákat vállalnak. Nem ez a járható út, tisztességes munkát kell biztosítani, tisztességes megélhetéssel a kisembernek, nem egy szűk réteg további gazdagodását kell szem előtt tartani. A cél Szlovákiában is az erős középréteg lehet, s ehhez kell igazítani a törvényhozói munkát is.
Gyurkovits Róza{iarelatednews articleid=”28140″}
